megváltozott!

a Coopban néz rám ez az arc a Nők lapja címlapjáról, csak az arcot látom, a címet nem, úgy van rakva a lap, egymás hegyén hátán, valaki már kiszedte korábban, s csáléra rakta vissza... Állok előtte, és töröm a fejem, ki lehet, míg végre rájövök a cím nélkül is a  KULKA:

Megváltozott! - mondom magamban

Kinyitom a lapot , és ez  első szava is, kvázi címe: "Megváltoztam"

Nem hagy nyugodni a Kulka jelenség,,,,

Idegennek érzi magát... a tükörben

eszembe jut, egyszer láttam életemben (félig) civilben. az úttörőhöz lépcsőjén vitte vállfán a fellépő ruháját, sanzonokat adott elő este, sajnos nem néztük meg... de ahogy ott a lépcsőn láttam, csupa szorongás volt...

talán most már nem szorong

azt mondja, már nem fél semmitől, nyugodt

talán ez az igazi énje, és nem ez a "idegen"


--------



s hogy miben változott

máshogy látom magam és az embereket, mint a betegség előtt. Megváltoztam, a figyelmem is megváltozott.Szeretem megfigyelni az embereket, Szemlélődöm. Magamat is kvülról figyelem, és egy folytában csodálkozom.

a a végén, mintegy illusztálásképp:

Elmentem Párizsba, a keresztanyámhoz, ott él. Figyeltem az embereket, ültem egy teraszon, kávéztam és nézelődtem.Az öregeket nézem.Nyugdíjasokat. Bicegnek, Együtt érzek velük. Sajnálom az öregeket. A betegeket.