fixa ideám, hogy mindenki , bárki megérdemelné, hogy egyedi neve legyen, olyan, amit csak ő visel....
nos a zsidó vallásban van valami hasonló, legalábbis családon belül!
"Az askenázi szokás nagyon szigorú abban a tekintetben, hogy véletlenül se kapja valaki még élő szülője, nagyszülője nevét (Széfer Chászidim 460. fejezet). A névadást úgy fogjuk fel, hogy azzal mintegy megörökítünk valakit, aki már nincs velünk. Lényegében azzal, hogy az ő nevét használjuk, megpróbáljuk továbbadni az örökségét, emléket állítani neki. Élő embernek nem állítunk emléket, sőt, ha élőről neveznénk el egy újszülöttet, az olyan volna, mintha azt mondanánk, a név eredeti viselőjére már nincs is szükség, ő olyan, mintha már nem is lenne."
de viszont, ha már meghalt, annál inkább...:
"A szülők gyakran választanak gyermekük számára olyan nevet, amelyet elhunyt szeretteik viseltek. Ez a szokás a Tórában gyökeredzik, ahol le van írva: “…ne töröljék ki … nevét Izraelből.” Ezért kapja a gyermek egy-egy nagy tudósnak vagy a nemzedék jeles tagjának nevét, olyanét, aki példamutató életét a szentség szolgálatának, a jó cselekedeteknek szentelte.
A “Tiszteld apádat és anyádat…” parancsolat alapján alakult ki az az áskenáz (közép-európai zsidó) szokás, hogy a gyermeknek egy elhunyt nagyszülő nevét adják. Ezzel szellemi tiszteletüket fejezik ki az eltávozott lelke előtt, egyben azt a kívánságukat, hogy gyermekük élete méltó legyen ahhoz, akitől nevét örökölte."
Igy már egész más megvilágitűstst kap a nevem családi legendája:
Igy már egész más megvilágitűstst kap a nevem családi legendája:
Az anyakönyvvezető nem volt hajlandó beírni a Györgyi nevet, amiben pedig szüleim megegyeztek, erre apám szinte gondolkodás nélkül bediktálta helyette a Juliannát. Vajon miért. Mert úgy hívták a nagyanyját. (akit az anyukája annyira szeretett, de már korábban elvesztette)...Hiszen - és ezt később tudtam meg , apám is nagyapám nevét viselte: Carl Gutmannét - Károlyként, ahogy egy sátoraljaújhelyi anyakönyvben nem is olyan rég rábukkantam a nevére...
Éljenek , éljünk... de vajon az én nevem örökli-e majd valaki?
***
egyébkent fentiek elsősorban a zsidó nevekre vonatkozhatnak.
nem tudom felmenőim héber nevét csak az anyámét, ő Liebele (kedves - az is volt)
én Aviva - tavasz
lányom: Tikva (remény) (azaz tulajdonképpen -egybeolvasva az enyémmel - aTavasz reménye)
unokám Sámson lett (nem tudom miért...) (remélem nem hozza össze a sors egy Delilával:(
***
egyébkent fentiek elsősorban a zsidó nevekre vonatkozhatnak.
nem tudom felmenőim héber nevét csak az anyámét, ő Liebele (kedves - az is volt)
én Aviva - tavasz
lányom: Tikva (remény) (azaz tulajdonképpen -egybeolvasva az enyémmel - aTavasz reménye)
unokám Sámson lett (nem tudom miért...) (remélem nem hozza össze a sors egy Delilával:(
Valami távoli tudás folytán én anyukám spanyolnáthában, csecsemő korában meghalt testvérének a nevét kaptam. A lányom makói ükanyja nevét kapta, de csak később tudtam meg, hogy Török Juditnak hívták.
VálaszTörlésA család hite szerint ezek a régiek vigyáznak az élőkre.
úgy legyen, de épp ezért(?) van egy megszoritás: "Ne nevezzük el a gyermeket olyan emberről, aki fiatalon, ötvenéves kora előtt halt meg! Ha mindenáron ilyen nevet szeretnénk adni a kicsinek, akkor helyes, ha még egy nevet kap." Neked ugye van...?
TörlésIgen, van. A születésem előtt 1 évvel meghalt nagymamámé.
Törlés