ez a film, amire mégis bár szinte ad hoc (az előzetest se megnézve) rászántam magam, határeset, a bombasztikus sikerfilmet (A szürke ötven árnyalatát), nem néztem meg persze, azt hiszem hetekig mást se játszottak pedig... és persze az alapját képző könyvet se olvastam el, ami köré épül ez a Könyvklub c. film, mintegy alcímül is Az alkony ötven árnyalataként) de még ennyire se gondoltam, hogy beépül a filmbe, - ha csak katalizátorként is - de végig ott van a maga 3 kötetével, s alaposan felforgatja a fimben szereplő 4 barátnő életét,,, ami a párkapcsolataikat illeti , s mind hatvan fölött , újra - a maga módján "elkezd élni", sose késő alapon..
Én teljesen gyanútlan voltam, (öröknaiva)
és valójában a jó szinésznők miatt mentem,,, csak a plakátra nézve
gondoltam, ha üzleti fogás is, a szerepeltetésük, (mi nem az?), már az a tény, hogy játszanak a filmben, némi garancia, arra, hogy valamiért megéri elmenni a filmet megnézni, elsősorban az örök Annie Hallra gondoltam.. tényleg hatvanon túl is lehet mondani, ugyanaz a(z elbűvölő) figura....
ő került hozzám legközelebb....az ő karaktere, útja, bár elég kétségesek a gondolataim, arra vonatkozóan, hogy mi lesz a film után...de a film mindenesetre happy enddel zárult az ő szemében is ...ha vannak is kételyei a jövőre, a végre...nem foglalkoztatja, s főleg nem bénitja le
az meg külön elgondolkodtatott, hogy két felnőtt lánya (az egyik épp gyereket vár.), valójában csak féltésből és "öreg" anyjuk iránti aggodalomból akarták magukhoz hozatni (a számára átalakított szuterénbe az anyjukat), kiszakítva eredeti közegéből, ahol nagyon is jól megvolt , a barátnőivel, a frissen (de már egy megfáradt házasságból) özvegy, független életével... de ő végül is elszökik a lányaitól , (rendőrségileg visszahozzák), majd mégis végleg elmegy tőlük, formálisan bejelentve is, megindokolva-kifakadva, lelép újdonsült, és dúsgazdag tényleg lenyűgöző szerelméhez...igen, hatvanvalahány évesen, akár egy meggondolatlan bakfis, a magavezette kocsiján, utánfutóval, de ki is jelenti az aggályoskodó felnőtt lányainak, hogy nincs még vége az életének, akármilyen vége is lesz,,, És szeretettel de elbúcsúznak egymástól,... Hát igen effelől vannak kétségeim, hogy az utánfutóban mit hozol kérdésre a válasz csak egy váltás ruhát... lehet, hogy valóban jobban megfelelt volna a valóban elragadó hősszerelmes lovagúr számára... (én azt hiszem egy közbülső megoldást választottam volna...ha egyáltalán ilyen helyzetbe keveredhetnék (nem igen , hiszen általam sose látogatott repülőn kezdődik és folytatódik minden,lévén a férfi pilóta) de hát én világéletemben amúgy is gyáva voltam (ha voltak is vakmerő, néha magam is meglepő lépéseim ...persze már azok sincsenek, de én nem is hatvanon, hanem hetvenen is túl vagyok , s lassan már közelebb a 80-hoz...
azért nézni, ha néha fejcsóválva is, jó volt, ezeket az amerikai jóhumorú, bolondos, önirónikus és igazán -női mivoltukban is -élni akaró és tudó vagy legalább is megpróbáló nőket....(vagy hogy stilszerú legyek a szóhasználatban: "klassz csajokat"....(Tényleg jó szinésznők, megérte megnézni őket!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése