egyre gyakrabban jut eszembe Szauder professzorom jóslatnak (még pontosabban baljóslatnak)tűnő s egyre jobban beteljesedett definíciója rólam....próféta volt...de hogy ismerhetett ennyire? első-, másodéves egyetemistaként, aki néha - kérésére- konzultált nála régi magyar irodalomból (mondjuk Balassiból: Júlia szép leányt..és megdicsérte a stílusát...hanem: az ítélete en bloc kemény volt, lehet, hogy meg akarta akadályozni a beteljesülését?, de én inkább önbeteljesítő jóslatként... "engedtem " neki...(?)
naszóval, ezt mondta,
hogy hiába vagyok olyan tehetséges, amilyen!, 3 tulajdonságom miatt mégse fogok ahhoz mérten érvényesülni (a sorrendre meg a pontos szavakra nem emlékszem de a lényege ez volt):
lustaság, ingerlékenység ,félszegségna tessék! semmit se változtam(?) na és persze nem is érvényesültem... megfelelően
úgy kell nekem (mikor is figyelmeztetett? Van vagy 55 éve!
....
egyébként meg, most belegondoltam, retrospektive, és arra a meglátásra jutottam, hogy nem is voltam én olyan nagyon se lusta, se ingerlékeny se félszeg!lehet, hogy a profom szemében, előtte igen... de amúgy egyáltalán.... (na jó volt nálam szorgalmasabb is, de inkább ambiciózusnak meg törtetőnek mondanám, meg elég érzékeny voltam (de ez nem feletétlen negativum), s félszeg? hát igen, a prof előtt biztos.
de egy külső minősités -sajnos nagyon visszahathat az emberre.... befolyásolja, s az baj, ha negatíve
lányomnak mikor elmeséltem ezt az epizódot, ő nagyon dühös lett a (nagytekintélyű s tisztelt) tanáromra, nem értettem, miért is, én inkább, személyes figyelemnek vettem, szinte a tartalomtól függetlenül. (a mi időnkben ez nem is volt divat, az egyetem személytelen világában) De azt hiszem a lányomnak, van igaza... (volt egy hasonló eset, egy másik egyeetemi tanárommal Sz-szel , attitűdje értelmezésével kapcsolatban...Én mindig olyan megengedő és elnéző vagyok a (volt)tanáraimmal, bezzeg ők...) Áh már persze mindegy is... De tisztában kéne lenni egy tanárnak azzal, hogy minden szava milyen mély nyomot hagyhat....
ha olyan jó véleménnyel voltak (mert igen) a(z irodalmi) képességeimről, miért ilyen negatív csomagolásban adták vajon a tudtomra? brrrr
A növények pozitív megerősítésre jól, negatív ordibálásra hanyatlással reagálnak. Hogy nem jön rá az ember, hogy ez az emberre is vonatkozik. S ha ez nem elég: Senkit se lehet jóvá szidni. Nagyon vigyázni kell tehát a kritizálással.
VálaszTörlésén mint gyakorló tanár magamtól jöttem rá, hogy a dicséret a legjobb pedagógiai motiváció, de lehet, hogy későn,. Sokáig volt mottóm a józsefattilai mondás: "Érted haragszom, nem ellened"..egyébként nem "ordibált" a prof, (soha!),annál sokkal finomabb és valójában tapintatos személyiség is volt!átvitt értelemben sem "ordibált', ő egyszerűen adottnak tekintette ezeket a vélt tulajdonságaim, s levonta belőle a sajnálatos, sajnálkozó következtetését. A tehetségem elismerte-. Az érvényesülésem nem látta biztositottnak, s meg is okolta...e vonásokkal. Nem volt itt semmi "durvaság". Sőt. De ezzel engem bizonyös szempontból meghatározott, determinált.
VálaszTörlés