árva öregek
itt menetelnek
fogyó sorokban
senki nem fogja kezük
tétován tapogatózva
szüleiket keresik
vagy jobb hiján
egy nagybácsit
nagynénit legalább
de nincs már senki
öregebb rokon
ki fejüket simitaná
mind odaát
s nem érti őket
senki itt
"a fiatalok már
csak ilyenek"
elrohannak mellettük
gyerekek unokák
néha megállnak
hogy közöljék:
"lemaradtál"
szívbemarkolóan szépen írtad
VálaszTörlésidézgetni fogják ezt a versed (is)
♥
e.n. Elgondolkodtató, mikor az előző nemzedékből már senki sem maradt, hogy most mi is a helyzet. De egyértelmű, lassan rajtunk a sor -- akár akarjuk, akár nem. Marad az a tisztünk, hogy a távozásra a tőlünk telhető legjobb módon felkészüljünk, zárjuk az ügyeket és élvezzük az ajándékba kapott maradék időt...
VálaszTörlés