mostanság, akik úgy beszélnek róla, mintha.. pedig dehogyis
voltak kedvenc (korai) verseim tőle, mik megszólítottak,, a tárcámban kimásolva , saját betűimmel , mintegy sajátommá téve, őrizgettem, mint afféle mottókat, szentenciákat. Különösen a Magyarázatok M számra kötetből...(én is folyton magyarázkodtam, magam előtt is . ), meg jó volt megerősítést kapni ezzel a mondattal pl. "minden bizonytalan" a saját bizonytalanságomra, közösen megosztható bizonytalanságunkkal mintegy feloldani azt
ez a mostanság sokat idézett vers.. nem tartozott közéjük, de azt hiszem jóval később is irta, csak a vers történetének ideje korai "961...érettségim, egyetemi felvételem éve)
mindannyian el akartunk/akarunk jutni ama napsütötte sávig ( netán mindig is napsütésben* lenni!)
nem is szeretem azt a verset, pokoli , csak a szállóigévé lett utolsó mondata miatt (persze így élesebb a kontrasztja, a sötétből a világosra...)
de amikor ilyet látok,
ilyen napsütötte sávokat
mindig rá gondolok, mert ama napsütötte sáv már tőle van
és akárhonnan is , de oda el akarunk jutni, el kell jutni, oda akarunk eljutni...valamennyien
tegnap nem sikerült, mire kiértem (csigalassan szedem magamra a gönceim, és ebben a hidegben , nem elég egy ruhát magunkra kapni), mire kiértem, eltűnt a napsütötte sáv
ma erősebb volt a napsütés,,korábban is keltem, és maradt belőle... szerencsére..nekem is
de túl hideg volt kint! semmi jó nem lehet egyszerre...
------
* tényleg egész véletlen az előbb egy régi írólap tasakban cetliket találtam, 1990-ból, lányom 6 éveskori aranymondásait, az egyiken ez állt (ha már a Napról van szó... itt is, már egy ideje) :
Egész nap, (sőt napok óta) esik az eső. Taxira várunk az eresz alatt.
-Ugye , ha te Nap lennél, mindig sütnél?
...sütnék, sütnék...mindig...
VálaszTörlésde az eltakaró felhőkkel én se tudnék mit kezdeni