alig várta hogy ezeket írhassa, és úgy érzi az 50 év írói működésében a fiktív történetek írása csak előgyakorlat volt ehhez...)A Párhuzamos történeteibe már bele is szüremkedett az önéletrajzi sajátság muszájként)
Pontos és hiteles amit ir, de persze nem adatszerű, hiszen ő igazi író, aki történeteket mesél, ha az épp a saját élettörténete is (szigorúan gyerekkorig) adott esetben 56-ig. Szerinte már 4 éves korra kész egy ember, tudatilag és az a lényeg, ő azt is ábrázolja, És úgy a saját életét, saját gyerekkorát , hogy abban benne van a kor i s. az én- ben a mi ...mert ezt ő mindig is így gondolta, hogy az én nem cxak én... hanem mi is...
alig várom, hogy elolvassam; az ő (gyerek)kora az enyém is, a "miénk" tehát...
a saját családját nem kímélte , mint mondja akár élnek akár holtak, kicsit tart is attól, hogy majd a másvilágon esetleg némely családtagja furkósbottal várja s leüti, de az se baj, mert legalább hősi halált hal az irodalomért (másodszor is meg lehet halni?,,,szerintem máris halhatatlan)
------
nos , némi kaján örömmel és megelégedéssel és gőgös nagyképűséggel szerénytelenül állapítottam meg, hogy megspóroltam 50 évet :) persze ez ónirónia is, meg védekezés., felmentési gesztus
(?)
levéltárakban már én is kutakodtam, otthoni levelekben is... csak össze kellene rakni a mozaikokat,
én mindig is idegenkedtem a fikciótól, és mindig is sokkal izgalmasabbnak tartottam a megtörténteket mint a kitaláltakat, persze könnyű ez úgy, hogy az embernek semmi érzéke a kitalációkhoz is, és földiesen ragaszkodik a valósághoz (bár az éggel együtt - de a megtörtént realitás ok talaján)..
azért jó lenne már 50 évnyi semmi épitmény után valamit felépiteni a szanaszét heverő tégláimból...)
(sötétlő részleteket megvilágitani)
Nagyon megértelek... Nekem is könnyebben megy a "nem-fikció", bár még nem mondtam le róla! Kihívás is, segítség is...
VálaszTörlésKedves Júlia! Te jól írsz, és szerintem is le kéne írnod, amire emlékszel. Az utódaid miatt is.
VálaszTörlésköszönöm Júlia! irok (meg emlékezem) folyton, túl sokat is,csak egybe kéne rakni, és a szerkesztés nem erős oldalam... Minden csak töredék... ("tégladarabok")
TörlésA szerkesztést hagyhatod Timire. A le- vagy megírás a lényeg. Rakd nagy halomba a "tégladarabjaidat", aztán a család megformázza, ha úgy gondolja.
Törléshogy gondolod?! ő elvből nem is foglalkozik az én irásaimmal , el se olvassa nagyrészt, de persze (s szerinte is csak én írhatom meg, amit én gondolok akármilyen anyagról - ezt ő is mondja, mert én ráháritanám a "családregényünk" eddigi részének megírását :), ez nagy meg könnyebbülés lehetne, de nem lehet... (most is egy csomó régi levélbe gabalyodtam bele, örülök ha rendet teszek a forrásanyagokban egyelőre - bár bizonyos értelemben az is "szerkesztés" ill. rendezés , ami rokonfogalom)
TörlésMindent úgy tudunk megcsinálni, ahogy az életerőnk, belső késztetésünk engedi, diktálja.
VálaszTörlésIlyesmire gondoltam, amikor a szerkesztési munkánál Timire gondoltam. Egy nagy család történetének megírásánál nem az a lényeg, hogy abból feltétlenül könyv szülessen, hanem hogy az utódok nagy vonalakban tisztában legyenek a felmenőikkel, azok életével, munkásságával.
A kérdésem nem konkret vol!
VálaszTörlésAmi az en dolgom azt sose szoktam masra haritani.Mindenkinek megvsn a maga dolga.