2018. március 25., vasárnap

nem fikciót

Nádasnak elege lett a fikcióból...hallom egy régebbi rádióinterjúban, a  (frissen Aegon dijas Világló részletek)  önéletrajzi regénye kapcsán, ami természetesen NEM fikció... Pontos, amit ír, és persze levéltárakban, házi levélarchivumban,, könyvtárakban, adatközlőktől kutakodott előtte, amikkel kontrollálta asszociativ emlékfoszlányait, - érzeteit

alig várta hogy ezeket írhassa, és úgy érzi az 50 év írói működésében a fiktív történetek írása csak előgyakorlat volt ehhez...)A Párhuzamos történeteibe már bele is szüremkedett az önéletrajzi sajátság  muszájként)

Pontos  és hiteles amit ir, de persze nem adatszerű, hiszen ő igazi író, aki történeteket mesél, ha az épp a saját élettörténete is (szigorúan gyerekkorig) adott esetben 56-ig. Szerinte már 4 éves korra kész egy ember, tudatilag és az a lényeg, ő azt is ábrázolja, És úgy a saját életét, saját gyerekkorát , hogy abban benne van a kor i s. az én- ben a mi ...mert ezt ő mindig is így gondolta, hogy az én nem cxak én... hanem mi is...

alig várom,  hogy elolvassam; az ő (gyerek)kora az enyém is, a "miénk" tehát...

a saját családját nem kímélte  , mint mondja  akár élnek akár holtak, kicsit tart is attól, hogy majd a másvilágon esetleg némely családtagja furkósbottal várja s leüti, de az se baj, mert legalább hősi halált hal az irodalomért (másodszor is meg lehet halni?,,,szerintem máris halhatatlan)


------

nos , némi kaján örömmel és megelégedéssel és gőgös nagyképűséggel szerénytelenül  állapítottam meg, hogy megspóroltam 50 évet :) persze ez ónirónia is, meg védekezés., felmentési gesztus
(?)

levéltárakban már én is kutakodtam, otthoni levelekben is...  csak össze kellene rakni a mozaikokat,

én mindig is idegenkedtem a fikciótól, és mindig is sokkal izgalmasabbnak tartottam a megtörténteket mint a kitaláltakat, persze könnyű ez úgy, hogy az embernek semmi érzéke a kitalációkhoz  is, és földiesen ragaszkodik a valósághoz (bár az éggel együtt - de a megtörtént realitás ok talaján)..

azért jó lenne már 50 évnyi semmi épitmény  után valamit felépiteni a szanaszét heverő tégláimból...)

(sötétlő részleteket megvilágitani)

7 megjegyzés:

  1. Nagyon megértelek... Nekem is könnyebben megy a "nem-fikció", bár még nem mondtam le róla! Kihívás is, segítség is...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Júlia! Te jól írsz, és szerintem is le kéne írnod, amire emlékszel. Az utódaid miatt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm Júlia! irok (meg emlékezem) folyton, túl sokat is,csak egybe kéne rakni, és a szerkesztés nem erős oldalam... Minden csak töredék... ("tégladarabok")

      Törlés
    2. A szerkesztést hagyhatod Timire. A le- vagy megírás a lényeg. Rakd nagy halomba a "tégladarabjaidat", aztán a család megformázza, ha úgy gondolja.

      Törlés
    3. hogy gondolod?! ő elvből nem is foglalkozik az én irásaimmal , el se olvassa nagyrészt, de persze (s szerinte is csak én írhatom meg, amit én gondolok akármilyen anyagról - ezt ő is mondja, mert én ráháritanám a "családregényünk" eddigi részének megírását :), ez nagy meg könnyebbülés lehetne, de nem lehet... (most is egy csomó régi levélbe gabalyodtam bele, örülök ha rendet teszek a forrásanyagokban egyelőre - bár bizonyos értelemben az is "szerkesztés" ill. rendezés , ami rokonfogalom)

      Törlés
  3. Mindent úgy tudunk megcsinálni, ahogy az életerőnk, belső késztetésünk engedi, diktálja.
    Ilyesmire gondoltam, amikor a szerkesztési munkánál Timire gondoltam. Egy nagy család történetének megírásánál nem az a lényeg, hogy abból feltétlenül könyv szülessen, hanem hogy az utódok nagy vonalakban tisztában legyenek a felmenőikkel, azok életével, munkásságával.

    VálaszTörlés
  4. A kérdésem nem konkret vol!
    Ami az en dolgom azt sose szoktam masra haritani.Mindenkinek megvsn a maga dolga.

    VálaszTörlés