A kislány
Homonnai fényképészmester
diszletes műtermében
virágot tart a
kezében
de csak úgy
mellesleg lezseren
keresztben maga
előtt
lelógatott kezében
gyönyörű a
csipkés fehér ruha rajta,
de azt is
természetesen hordja
göndör haját egy
masni tartja
egybe jobb oldalt
de nem kiglancolt
szinte kókadt
az arca gyönyörű,
de nem mosolyog!
Nincs oda semmitől
se
pedig még a cipője
is
kisuvikszolva ragyog
benne a fehér zokni
is ragyog bár
kissé legyűrődve
olyan természetes
ez a gyerek
olyan édes
ahogy mindent olyan
magától
értetődőnek vesz
és olyan elszánt
és kissé dacos öntudos
és kissé dacos öntudos
ahogy áll és vár…
pedig még nem
tudhatja
hogy évtizedek
múlva
ő lesz az anyukám!
Szép kislány korában se szerethetett pózolni, ahogy régen a fényképésznél muszáj volt.
VálaszTörlés(Kedves-vicces a versed vége.)
majd irok "a kisfiúról" is,aki...szintén...csak ö Budapesten, a Mai Manó műtermében
VálaszTörlésVárom! Még sose említetted.
Törlés