anyukám kedvenc huga
Magdi
néni eleinte
a
szomszéd városban lakik
néha
meglátogat bennünket
nagyon
kedvelem
én
is
én
is
egyszer
épp
barackmagot
törtem
baltával
kezemben
az
eresz alatt
mikor
felbukkant
a
léckapunál
már
várt alakja
nosza
odairamodtam
örömömben
lelkesen
s
a baltát a combomba
lenditve
egyenesen
orvoshoz
kellett mennünk
ellátták
a nyílt tátongó sebet
le
is tapasztották
a
kert közepén egy padra
s
olyan jót beszélgettünk
mintha
mi sem történt volna
előtte a combommal
csak
van ez a fotó
a
shortom alatt
ez
a tapasz
mi látható
mi látható
eszembe
juttatta
és
jut eszembe még
hogy
évekkel később
milyen
elszántan
várta
kislányom
ugyancsak
ugyancsak
kedvenc
magdinénijét
magdinénijét
ki
akkor már
messzebbről
jött
látogatásunkra
kis
műanyag székét
pedig
ki se látott rajta
mert
a kapu már
fémből
volt
de
nem mozdult
és
a szemét
le
nem véve róla
pirosra
sírta
mert
késett kicsit
magdi
néni
de
megérte
rá
várnia
(meg
is hívta
minden
nyárra
a
balatonra-
míg
még hazarepült
az
óceánon túlról)
később
már nem
repülhetett
s
a messze
kanadából
ide
telefonon
üzente
ide
telefonon
üzente
hogy
érzi
már
nem
fogunk mi
fogunk mi
találkozni
s
hogy ezt
mennyire
sajnálja
sajnálja
de
sokszor jut eszembe
hogy
kedvenc nővérével
anyukámmal
talán
már
találkoztak
odaát
s
elmondhatta
(amit
előttünk is
anyu
halála után,
a
sírjánál)
hogy
amíg tudott
valóban
vigyázott
ránk
legalább
gondolatban
épp
előbb a lányával
beszélgettünk
róla
mondta
hogy
mielőtt
elment
mindig
anyut
szólongatta
lánya
, Dóra
helyett
is
Dusit
mondva….
akár
anyám
bármikor
álmából
felriadva:
Magdit
kereste
kereste
azt
hihették
róluk:
ikrek
talán olyan nagyot
nem
is tévedtek)
még mindig meglátszik az a heg a combomon
VálaszTörlés