2016. június 21., kedd

találkozások magdinénivel

anyukám kedvenc huga 
Magdi néni eleinte
a szomszéd városban lakik
néha meglátogat bennünket
nagyon kedvelem 
én 
is

egyszer épp
barackmagot törtem
baltával kezemben
az eresz alatt
mikor felbukkant
a léckapunál
már várt alakja
nosza odairamodtam
örömömben lelkesen
s a baltát a combomba
lenditve egyenesen

orvoshoz kellett mennünk
ellátták a nyílt tátongó sebet
le is tapasztották
mi meg aztán leültünk a
a kert közepén egy padra
s olyan jót beszélgettünk
mintha mi sem történt volna
előtte a combommal

csak van ez a fotó

a shortom alatt
ez a tapasz
mi látható

eszembe juttatta




és jut eszembe még
hogy évekkel később
milyen elszántan
várta kislányom
ugyancsak
kedvenc 
magdinénijét

ki akkor már
messzebbről jött
látogatásunkra

lányom a kapuhoz húzta                                                      
kis műanyag székét
pedig ki se látott rajta
mert a kapu már
fémből volt
de nem mozdult
és a szemét
le nem véve róla
pirosra sírta
mert késett kicsit
magdi néni
de megérte
rá várnia
(meg is hívta
minden nyárra
a balatonra-
míg még hazarepült
az óceánon túlról)

később már nem
repülhetett
s a messze
kanadából
ide
telefonon
üzente
hogy érzi
már nem 
fogunk mi
találkozni 
s hogy ezt
mennyire 
sajnálja


de sokszor jut eszembe
hogy kedvenc nővérével
anyukámmal
talán már
találkoztak
odaát

s elmondhatta
(amit előttünk is
anyu halála után,
a sírjánál)
hogy amíg tudott
valóban
vigyázott ránk
legalább
gondolatban

épp előbb a lányával
beszélgettünk
róla

mondta
hogy mielőtt
elment mindig
anyut szólongatta
lánya , Dóra
helyett is
Dusit mondva….

akár anyám
bármikor
álmából
felriadva:
Magdit
kereste

(az idegenek
azt hihették
róluk:
ikrek


talán olyan nagyot
nem is tévedtek)



1 megjegyzés: