úszni
is
magamtól tanultam
magamtól tanultam
még
iskola előtt
persze
a tempókat
megmutatták
előbb
ma
se értem
mért
éreztem
mindig
jobban
magam
a vízben
mint
a partokon
már
lila volt az ajkam
és
fogvacogtam
annyira
fáztam
mégse
tudtak kicsalni
a
szárazföldre
órákon
át se
később
mindig
vonzott
a mélység
át
is úsztam a sodró
sebes
folyót
árral
dacolva
a
túlsó partig
és
vissza
diadalmaskodva
de
a parttalan tenger
volt
legotthonosabb nekem
még
viharban is
hullámokban
hányódni,
emelkedni-süllyedni föl-le
emelkedni-süllyedni föl-le
hiába
is trombitáltak rám
a
vízimentők kintről féltve
én
bent
a
tengerben
voltam
otthon
és
szabad
a
szárazföldön
sosem
tán
mert ott
gúzsba
kötöttek
buta törvények
buta törvények
és
nem ölelt úgy át
senki
se
semmi
se
mint
ahogy
a
vízben
a
minden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése