mikor
a
Svábhegyen
nyaraltam
óvodáskoromban
s
anyám eljött értem
az
üdülőbe
emlékszem
hason
feküdtem
a
fehér rácsos ágyon
(nemrég
feküdtem vissza
mert
előtte büntetésben voltam
a
kinti mosdóban)
fejem
felemeltem aztán le
és
félre a párnán
se
szó se beszéd
nem
üdvözöltem anyám
nem
viszonoztam
boldog
mosolyát
hogy
újra lát
ma
se tudom miért
de
azóta is gyötör a
lelkiismeret
miatta
s
még sok
viszonzatlanságomért
hiszen
utána
a pesti utcán
a pesti utcán
milyen
finom
főtt kukoricát
főtt kukoricát
kaptam
ma
is érzem
orromban
orromban
az
illatát
s
a bántásaim miatti
megbánást
megtört
szívemben
bennem is él a felnőtt fejjel bántásnak érzett reagálásaim súlya,
VálaszTörléspedig, ha belegondolok, egy óvodást egyedül üdülőbe küldeni - pillanatfájdalmat öröknek érezni - az nem mérhetetlenül nagy bántás egy óvodásnak?
no akkor muszáj itt valamit tisztázni: nem egyedül küldött anyu erre a remek gyerekhelyre.... vittek,és ő hozott vissza...talán azért is nem örültem, amikor jött értem, mert nagyon jól érezteme magam ott, a sok gyerrek közt, egy csodás gyerekotthon szerűségben, egyébként a tizen éves unokanővérem is ott volt ifi felügyelőként (a révén úgy is hivtak, hogy Dórarokon)...ez a háború utáni években volt, jutalom és nagy élmény volt oda bekerülni .. És mellesleg ő nem tett szemrehányást amiért nem ugrottam egyből a nyakába. NBennem maradt ez meg igy. (Egyébként pár évvel később a Balatonra már nem engedett,pdeig akkor már iskolás voltam, mert féltett, és milyen jól tette, akkor tört ki a gyerekparalizisjárvány...De én hetekig bőgtem amiatt, hogy mért nem engeddett) Bonylult dolgok ezek...De ANYÁM NE BÁNTSD! nem szolgált rá igazán....
Törléspersze téged se akarlak bántani:9 és jó is, hogy irtál, mert utánanéztem a helynek tüzetesebben, és eltévesztettem, a Svábhegyen voltam ! gyönyörű helyen (Mátyák király u:)javitom is, bár nem ez a lényeg, de mégis...
Törlésúgy érezted, hogy bántok
Törléspedig magamról írtam
érdekes ismétlődése a dolgoknak
nem ismerem a te vonatkozásod, de általában mindent úgy olvasunk, hogy magunkon átszűrjük, és minden olvasat más is... sőt a saját emlékolvasatunk is változhat az idővel....egyébként utánakérdeztem unokanővéremtől, szerinte nem óvodás voltam akkor már, lehettem olyan 7-8 is (ha ez változtat a megitéléseden:), anyámat illetően...:)örülnék.
TörlésMennyi mélyen élő, immár jóvátehetetlen kisebb-nagyobb bűntudatot cipelünk magunkkal...
VálaszTörlésjó kiírni (még ha nem is sikerül mindig tökéletesen:)
VálaszTörlésazért én ennyi év tsávlatában ugy látom, az ember mindig mindent visszakap, m
TörlésMindenkitől bocs (magamtól is:) a sok elütésért....ma még nem ittam kávét! )
VálaszTörlés