2016. június 17., péntek

félre


mikor a
Svábhegyen
nyaraltam
óvodáskoromban
s anyám eljött értem
az üdülőbe
emlékszem
hason feküdtem
a fehér rácsos ágyon
(nemrég feküdtem vissza
mert előtte büntetésben voltam
a kinti mosdóban)
fejem felemeltem aztán le
és félre a párnán
se szó se beszéd
nem üdvözöltem anyám
nem viszonoztam
boldog mosolyát
hogy újra lát
ma se tudom miért

de azóta is gyötör a
lelkiismeret miatta

s még sok
viszonzatlanságomért

hiszen utána 
a pesti utcán
milyen finom 
főtt kukoricát
kaptam

ma is érzem 
orromban
az illatát

s a bántásaim miatti
megbánást


megtört szívemben


9 megjegyzés:

  1. bennem is él a felnőtt fejjel bántásnak érzett reagálásaim súlya,
    pedig, ha belegondolok, egy óvodást egyedül üdülőbe küldeni - pillanatfájdalmat öröknek érezni - az nem mérhetetlenül nagy bántás egy óvodásnak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. no akkor muszáj itt valamit tisztázni: nem egyedül küldött anyu erre a remek gyerekhelyre.... vittek,és ő hozott vissza...talán azért is nem örültem, amikor jött értem, mert nagyon jól érezteme magam ott, a sok gyerrek közt, egy csodás gyerekotthon szerűségben, egyébként a tizen éves unokanővérem is ott volt ifi felügyelőként (a révén úgy is hivtak, hogy Dórarokon)...ez a háború utáni években volt, jutalom és nagy élmény volt oda bekerülni .. És mellesleg ő nem tett szemrehányást amiért nem ugrottam egyből a nyakába. NBennem maradt ez meg igy. (Egyébként pár évvel később a Balatonra már nem engedett,pdeig akkor már iskolás voltam, mert féltett, és milyen jól tette, akkor tört ki a gyerekparalizisjárvány...De én hetekig bőgtem amiatt, hogy mért nem engeddett) Bonylult dolgok ezek...De ANYÁM NE BÁNTSD! nem szolgált rá igazán....

      Törlés
    2. persze téged se akarlak bántani:9 és jó is, hogy irtál, mert utánanéztem a helynek tüzetesebben, és eltévesztettem, a Svábhegyen voltam ! gyönyörű helyen (Mátyák király u:)javitom is, bár nem ez a lényeg, de mégis...

      Törlés
    3. úgy érezted, hogy bántok
      pedig magamról írtam
      érdekes ismétlődése a dolgoknak

      Törlés
    4. nem ismerem a te vonatkozásod, de általában mindent úgy olvasunk, hogy magunkon átszűrjük, és minden olvasat más is... sőt a saját emlékolvasatunk is változhat az idővel....egyébként utánakérdeztem unokanővéremtől, szerinte nem óvodás voltam akkor már, lehettem olyan 7-8 is (ha ez változtat a megitéléseden:), anyámat illetően...:)örülnék.

      Törlés
  2. Mennyi mélyen élő, immár jóvátehetetlen kisebb-nagyobb bűntudatot cipelünk magunkkal...

    VálaszTörlés
  3. jó kiírni (még ha nem is sikerül mindig tökéletesen:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért én ennyi év tsávlatában ugy látom, az ember mindig mindent visszakap, m

      Törlés
  4. Mindenkitől bocs (magamtól is:) a sok elütésért....ma még nem ittam kávét! )

    VálaszTörlés