műzlin (is) sokat beszélek

 

egyszer ki is jött a számon.. bocsánatkéréssel

de azért őrület, hogy minden témához van több személyes hozzáfúzni való,

pedig ma csak a szemről illetve a nappali fáradtságról volt szó

ennyi egészségi problémánk lett volna?!

a szemmel kapcsolatban...

eszembe jutott a virusos kötőhártyagyulladásom, terhességem alatt (szegény anyutól kaptam el, ő meg a fürdőből hozta) rémes volt... 

aztán meg kis újszülött lányom eltömődött könnycsatornája, mit Bugyi dr látott el, egy átszúrással bravúrosan (de mennyi izgalom volt előtte)

aztán szóba jött Petőfi állitólagos szembántalma amiatt mert belenézett a napfogyatkozásba lezseren(mit neki) Kételkedtem pontos forrás híján, de valószínű (rákérdezve az Altól)

aztán a nappali fáradtság, elálmosodás, visszaaludni nem tudás

kimerithetetlen témaforrás

oka lehet kevés alvás, rendszertelenség, , rossz alvásminőség

felmerült az apnoe is, amire gyanakszom

jele lehet felhorkanás, olykor nálam nappal is! 

hogy lehetne kivédeni? - hát hanyatt ne aludjunk (de ki tudja hogy változtatok helyet alvás közben, ha forgolódok?)

na és ok lehet a depresszió is - kedvenc témám

egy beteg pácienst egy tiroli jógi győgyítoet ki 2 hó alatt, ételajánlásokkal

rákérdeztem receptre

kiderült, hogy arjuvédáról volt szó (ahol ugye 4 változat lehet.... olvastam 

 nem olyan egyszerű ez)

ja hogy nevessünk is!

Z  rákérdezett,  hogy láttunk-e már depresszíós embert? mondom, ahányszor tükörbe nézek!

Márai és a Káddis

 "Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." (Füves könyv)

Mennyire káddisszerűek ezek a sorok! (pedig M nem volt zsidó) )csak a felesége)

Hogy halálokkor köszönetet mondunk, hálát érzünk, mindazért ami volt...velünk...emberként. És hogy minden rendben...

táskák

 SZINHÁZBA MENTEM pár napja, 19-én

egy közjegyző jóismerősöm invitálására a közjegyzők (amatőr) szinházába, vendégjátékéra, egyszer már voltam "náluk  s elég jó emlékekkel

de most ez megsokszorozódott!

ilyen förgeteges s tényleg "vig" játékot ritkán látni, szinte minden mondat geg, poén volt!

a plakát pedig elriasztott volna, a táskájával s az abból kilógó melltartóval, pénzzel stb

de kiderült hogy ártatlan, semmi pikantéria nincs , csak helyzetkomikumok sorozata, 

táskák, amiben pénz illetve az elköltöző (báróhoz feleségül menő)házvezetőnő ruhadarabjai voltak

semmi magvasat ne keress, a házasságon és a pénz bűvöletén utána való hajszán kivül, de igy is remek volt, könnyed, franciás , szórakoztató 

jókat nevettünk

kell ez is, de mennyire

persze fotókat nem csinálhattam de otthon is maradt a mobilom (de ezeket a tévétől loptam)

viszont előtte otthon kibontott és megtépázott hajjal,rendetlenül és búval bélelten lefotóztam magam

hát a szindarab hatására vagy legalább  is alatt EZ múlt el

(még az se szegte kedvem, hogy mögém pótszékre berakták az egyik szinpadi kelléktáskát, majd ráült a cimszereplő Oszkárt játszó izgága  szinész, ki a darab vége felé viharzott csak föl a szinpadra (a táskájával)....(neki nem isvolt nagy szerepe  - mert épp külföldre távozott a darab elején)

mindenesetre eszembe jutott Latinovits, meg mi (egyetemistaként, Sz Évával, nagynéném mellett a szinészeknek fenntartott helyekkel, mit elfoglaltunk, azán  a reflektorfény, meg a sor szélén tébláboló szinészek, akiknek a helyét elfoglaltuk, Oszkéré üres maradt, megfértünk mindketten)

(pénteken a Dunán megy a francia film)

visszhangzó szavak

 Visszhangzó szavak

Szavak visszhangoznak bennem

Csak e visszhangok éltetnek

Kik mondták már rég nem élnek

Szavaik maradtak bennem

Visszhangoznak amíg élek

Azután nem.

tanultunk életül

 a könyvtárba mentem életül tanulni, méghozzá 22 pontban Bné Marianntól

ki könyvet is adott ki erről, 22 pontba szedve, munkafüzettel, ahogy látom is a kis asztalon, a sarokban

usque együtt 10000 Ft - sokallom, de felfüggesztem a vásárlást,  ugyis alig férek, meg majd meglátjuk a végén - gondolom

egyébként is a könyvektől nem tudok közlekedni a lakásban, mert igen, már a padlóra is jutottak - s a mennyezetig vannak

kapunk egy 100cm- s mérő szalagot is fogalmam sincs, mire, majd megmondják, mindenesetre a nyakamba rakom

már kezdeni kéne, de várunk, vajon mire, később derül ki, h a vetitősznon vetitettek valamit, csakhogy én nem néztem, túl kivülesett a látószögemen

külön személy , egy barátságos egykori radiós újságiró, most kommunikációs szakember penderül a kitett asztal melletti székre, bemutatkozik, és az "iró" előadóra tereli a szót, elmondva hogy ismerkedett meg vele valamilyen önismereti összejövetelen, és hogy szimpatizáltak egyBől egymással

aztÁn jön az irónő is, állni akar a szemkontektus miatt, 

de késübb mégis leül ő is az asztalhoz, hogy a végén újra felálljon

talán azért is ,mert ünnepinek tekinti ami vele történt

nos,valóban rendhagyó módon, egy éve még nem sejtette, juliusban kezdte irni a künyvét 5 hét alatt megirta mintegy diktálásra, meditációban, maga se tudván mikor hova lyukad ki...hm

(közben elgondoltam, hogy én az - igaz a kb 13 év alatt irt verseskötetetem szerkesztésével (szerkesztőjével :)  több mint egy  éve kinlódok...:)

no, a centi

hát ez az életlutunkat szomboizálta, 100 évvel (jótékonyan)

s le kellett tépni az elmúlt időt , én a 83 közelében tettem meg, kjó nagy darabot, nagyon nehéz szivvel, sőt még el is kellett dobni, mert arra már nincs szükség, ez még inkább nehezemre esett, de a maradékot, használjuk könyvjelzőnek, hát be is raktam a noteszomba, ki tudja. meddig....

***

nem lényeges, de a hölgy olyan tájszólással bezsélt , özve, hogy alig értettem néha, hogy  mit mod

pedig egyetemig én is öztem (Őzike őzik-e) és később csak tanárként szoktam le igazán róla a katedrán

(irodalmat csak irodalmi nyelven...)

anyukám meg végig özött...de ő nem zavart

(megkérdeztem hova való, mártélyi)

*

ja, és nem vettem meg a könyve(ke)t

de majd utánanázek a neten, mert gyakorlatiasan ott szervez valami segitó csoportot

MÚLIK A SZÉP IDŐ

 ELMÚLT...A SZÉP GÁLA IS..

Múlik a szép idő”

A Magvető Kiadó gálaestjén Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián és Spiró György, valamint Sodró Eliza, Máté Gábor és Mácsai Pál idézte fel a Magvető történetének emlékezetes, vicces, szép pillanatait a két házigazda, Turi Tímea és Szegő János segítségével. Az esten Dés András és Fenyvesi Márton zenélt. Az estet Keszthelyi Kinga rendezte.

Köszönjük nekik, a közönségnek a szép estét, olvasóinknak és szerzőinknek pedig a hetven évet.

Fotó: Valuska Gábor

#magvető70

Kicsit részrehajlón rakok képeket, igy is sok,dehát "minden szentnek maga (azaz a lánya) felé hajlik a keze"(?)

 

 

"

Ezeken a képeken egy este van, meg hetven év. És mennyi minden nem látszik a képeken: azok a munkatársak és szerzők, akik a nézőtéren ültek, vagy az elmúlt hét évtizedben a Magvetőben dolgoztak. Hálás vagyok, hogy ennek a láncolatnak a része lehetek, és szép volt az ünnep, és milyen jó, hogy újra vannak hétköznapok."

Turi Tímea

ez az al hizeleg nekem

 gonda julia gimn. tanár makó

19 hours ago

Gonda Júlia

 a makói József Attila Gimnázium (JAG) nyugalmazott, nagyra becsült magyar és orosz szakos középiskolai tanára. 1966-tól kezdve

 tanított az intézményben. 

A makói közéletben ma is aktív, gyakran publikál a Marosvidék című 

kulturális folyóiratban, és helytörténeti előadásokat is tart, többek között a

 József Attila Városi Könyvtárban. Blogot is vezet "mindentkimondani" 

címmel. 

Munkásságát és személyét egykori kollégái és tanítványai is 

nagy tisztelettel övezik.