nehéz elviselni,
mikor tanitványaink
nyugdijba vonulnak
vagy a gyerekünk
sötét hajában
ősz hajszált talál
unokánk elveszti
tejfogát....?
örülünk mégis ennek
mert a fejlődés jele
2020. szeptember 13., vasárnap
2020. szeptember 12., szombat
ételkritikus
ha elmennék ételkritikusnak, volna miről irnom
ma pl a marhahúsleves eheteten volt, erős, sötétszürke szinű s felpuffadt eperlevelek benne
a majonézos krumpli alulfőtt, kemény, viszont a hozzá adott szezámos csirkecsikok túlsütöttek
most rágódom rajta, és azon, hogy merjek-e kérni desszertnek levendulás(!) madártejet? Minek egy madártejbe levendula?! És ráadásul vajon lila is?!!!
csöndvágy
Egy dologban hasonlitok Pulitzerre: én is nagyon érzékeny vagyok a hangokra, s ráadásul jobban hallom, mint kéne (u.n. túlhallásom lehet)
A világ pedig egyre zajosabb . Néha kimenekülök a Maros-partra előle. Ott csak a levelek suhogásást hallani. S az nem is zavar.
(Persze hét közben csak - hétvégeken nem is megyek ki....)
élő Csehov(ról)
Csehov Cseresznyés- azaz épphogy Meggyeskertjéről beszélgettek lányom és az újonan forditó Spiró György...élőben, online
mivel nem tudtam előre, és rajzkörön voltam, de szerencsére utólag meg tudtam nézni és hallgatni
és láttam azt a rengeteg elragadtatott kommentet is...
tényleg jókat lehetett hallani, csakhogy számomra nem hatott annyira az újdonság erejével (persze, orosz szakos vagyok én is, mondja lányom,s igaza van)
de azért jó volt ismert dolgokat is hallani és kiegésziteni a magam élményeivel , mert olyanok is voltak
pl hogy Sztanyiszlavszkij félreértette a szatirikus már-már abszurd Csehovot, és szentiméntálisra , lirai édes-bús történetté, már-már giccsesre rendezte, hogy könnyárban usztak... és szó szerint a 60as évek végén a MHATban mi is, szinészek, nézők végig bőgtük a Három nővért...
és hogy szinte a paródia az igaz Csehov. ez a mélységes önirónia
és hogy olyan problémákról irt, ami az egész emberiségé (nem csak orosz!) (figyelem!)
nameg a csöndek jelentősége,, amikor a hallgatásnak is jelentése van, olykor éltet eldöntő a nodtekszt a szövegalattiság
a végén örömüket fejezték ki...Spiró, hogy kiadták a könyvet, Lányom meg, mondta, hogy kölcsönös ez az öröm.... az ő résészükről is!
(a végén egy suttog hang behallatszott: nagyon jó volt)
2020. szeptember 11., péntek
zenei műszavakkal
ritenutós, decrescendós
codába értem
azt hiszem
s nincs
da capo
al fine
még csak egy kitörő
szabadfutamú
cadencia se
idill és ....
végre újra találkoztunk (bár töredékesen) a múzeumban, mi rajzosok...
mivel jó idő van még, elfogaltuk a tágas udvart, s plant air dolgoztunk
bár sokáig csak gyönyörködtünk a természeti környezetben, ebben a már nem nyárban, még nem őszben, élveztük a szabad levegőt s beszélgettünk
megcsodáltuk B M eleganciáját, zöld fodros-csatos ruháját, ami egyikünket meg is ihlette, Sz.I. lefestette....
B I viszont tengert (kéket zöldet ) festett egy lapra akrillal, számomra a végtelent megjelenitve...
Sz. lerajzolta a kiszuperált Erdei Ferenc szobrot a maga sajátos markáns (vad) stílusában de a tekintetét tökéletesen visszaadva
később még fel is mászott a szekér bakjára s onnan rajzolta csak benne látott csodaszinekben a mi teraszunkat a skanzen háttérrel
Gy. viszont a szekeret és környékét, művészien,..
én főleg csak bambultam, meg "közkivánatra" beszéltem, úgy látszik az jobban megy,mint a rajzolás
(de én is elkezdtem B.M.-t rajzolni festés közben, csak félbemaradt, mert előbb elment), meg egy sötét lapra az előttem levő muskátlis ágyat festettem pasztelporral meg a háttérfát (persze a levelekből senki se mondaná hogy muskátlik, viszont jól hatottak)
***
hat után vezetőnk N. szomorún és felzaklatva jött hozzánk, s közölte, hogy mig mi itt idillben leledztűnk, a múzeum sarkán elütötték az ismert , többnyire támolygó, hajléktalant... s még itt vannak a mentők, rendőrök... ez minden idillt szétrombolt, s némi várakozás után óvatosan, kerülővel távoztunk... a helyszinről
egyikünk azt mondta tán jobb neki igy, amilyen élete volt... de én azt mondom, minden élet élet, és mindennél többet ér....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)