egy fotó, 1937-ből

óriási meglepetés várt tegnap a Levéltárban:

a nagynéném Lili néni (Neumann Sándorné Löwinger Lili) fotója, egy útlevélkérő lapon. csálén felragasztva,1937-ből

ha jól emlékszem, akkoriban utazott Párizsba, a világkiállitásra (ahonnan remek fehérnemő (melltartó ) snittekkel tért haza, amikből jóval később anyám ügyes varró keze nyomán én is részesültem, akkor már Lili néni Ladányi (Ladányi Sándorné)Liliként Kanadában élt, utána menvén gyerekeinek Verának, és Ottónak) (Itthagyva csapot-papt, házat, üzletet, varróműhelyt pacientúrával,az államnak) Vera, ki korán férjhez ment , valósággal vőlegénye szabaditotta ki a Theresienstadt-i táborból) Kardos Gabihoz, ki  árva lett , szüleit Auschwitzban megölték,s utána a kanadai nagybátyja (Ödön bácsi) és nagynénje adoptáltak,,, hamarosan kiutaztak hozzájuk Kanadába (érdekes , ők is előbb Párizsban időztek), Ottó fiuk hamarosan , 19 évesen, szintén kiutazott s őt követték a szülők....

az unokának, Vera és Gabi fiának, Andrewnak elküldtem a képet boldogan, nagyon meg is köszönte (szivvel)

a 90 éves Ottó még nem reagált rá...

én azóta is csak ámulok a fotón, egyszerűen rabul ejt az a szépség és igen, a tartás (ami mindig is jellemzője volt nagynénémnek, idősebb korában is) és ami ezen a képen is átüt..

emlékszem, egyszer Pesten a Nemzeti Szinház előtt haladtunk el, és épp ott matatott a művészbejáró környékén Major Tamás, és neki is tátva maradt a szája Lili nénit (eleganciáját?) látva, köszönt is neki kezétcsókolomot.....

engem a fotó Ingrid Bergmanra emlékeztet, s ezzel nem vagyok egyedül (bár lányom szerint csak a kor azonossága és a kép beállitása teheti.szerintem a tekintetük azonos (egyébként nagynénémtől se állt távol a szinészet, gyönyörűen szavalt, nyilvánosan is , és tőle kaptam életem első verskötetét, 48-ban Petőfit...meg egy Ady bibliofilt meg egy Cserépfalvi József Attilát is rám hagyott, mielőtt kivándoroltak)

az még jobban meglepett és titkos örömmel tölt el , hogy rengetegen mondják, hogy hasonlitunk. (bárcsak!) igaz, valaki , múlt időben:) szerintem sajnos az én  tekintetem keményebb (lett?), különösen mostanra, de itt Lili néni is csak 34 (még lányomnál is fiatalabb egy évvel), bár mintha többnek, érettebbnek látszana---

pár komment a fbról:

P.G. Hasonlitottál rá

J.J.P.  Van hasonlóság köztetek

N.J.Van hasonlóság!

F.I. Nagyon szép finom arca volt!!!

S.J.E. Megejtő tekintet.

I.K. Csodálatosan szép a néni.

Z.N. Nagyon szép!

B.T..Ingrid Bergman

G.B- Gyönyörű hölgy!

M.B. igen nagyon szép. Gyönyörű

minden reggel

 minden reggel

életre
pofozom magam
nem hagyom el
se az ágyban
pedig húz vissza
magába...
fáj minden
lépésem
meg a fejem
mi lesz velem
ha egyszer
nem kelek
fel

könybemutató

 egy érdekes és szép könyvecskének volt a bemutatója (MJAK ürügyén is, azért nem bántam volna, ha annyi kihagyott idő után informálisan legalább összejövünk), na mindegy egy társunk irt veretes, patinás szövegeket fotós férje fotós barátjának fotóihoz

engem  a fotók nem inditották volna meg ennyire a fantáziámat (persze nincs is nagy fantáziám)...

rengeteg és meglepő asszociáció hangzott el...finom, igazi irodalmi szövegekben - s állitólag napi egynél többet nem is ajánlanak belőle, nehogy megfeküdje a gyomrunkat

a beszélgetés (mi elég szaggatott volt, főleg a levezetőjét illetően) abban a bűvös körben folyt, hogy mi a műfaja ezeknek a szövegeknek,próza? lira? reflexió? netán novella... stb

szerintem esszék - miniesszék, a szó igazi értelmében... mondtam is a beszélgetés után , meg azt is hogy fölösleges skatulyákba szoritani valamit ami nem fér bele

(de nem értett velem egyet B.Z.)

mindegy, könytáron kivül mi tagok még beszélgettünk, mert arra is volt igényünk! :) (miközem láttuk buszához elsietni B.Z.-t)

hiányoznak

elmúlt színészek

mert elment velük

a varázsuk

fáj a szívem 

utánuk

meghaltak értünk

hányszor a színen

de nem születnek újjá

sosem

kibékülni a halandósággal

 azt mondja a 90  éves Salamon Pál, 

"Az a baj szerintem, hogy az ember nem tud együttműködni a Teremtővel. Azért nem, mert nem képes nyugodt, derűs lélekkel elviselni, hogy halandó. Nem tanultunk meg együttélni a halandóság tudatával. Az ember mindent kitalál, hogy ez elől elmeneküljön, felülkerekedni a másikon, uralni, legyőzni, hogy ne kelljen szembesülnie saját végességével, azzal, hogy a halált nem győzheti le." 

igen, igaza van, el kell fogadni amivel születünk, hogy aki születik , az meg is hal.Kész.

"Az életet halálra ráadásul " kapjuk, ahogy a zseniális huszonéves éves József Attila megirta

HÁT semmi panasznak, reklamációnak,apellátának nincs helye!

illanó

 illékony, mint álom

egész életünk

eltűnik velünk
ha elmegyünk

hosszú ebéd ajándékkal

 tulajdonképpen bagatell ügy, nem is kéne leirni, de mégis, mert van benne valami önmagán túlmutató...de én csak leirom a (bagatell) történteket

megnéztem a mai étlapot, s láttam, a Gloriusban rakott krumpli van, kedvenc (házi) kajám

gondoltam, még jó idő is van, elmegyek, s leülök kint a teraszon

dél előtt odaértem, alig voltak, csak egy fél asztaltársaság (akik később kiegészültek)

többször elment mellettem a felszolgáló lány, de türelmes voltam, mit egy lassitott felvétellel, előszüör hozta a menülapot (hiba szóltam utána, már tudom, mit kérek),

s aztán lerakta asztalomra egy tányéron az evőeszközöket

még később megkérdezte mit kérek, mondtam zöldbrsó levest s rakott krupmlit

hosszas várakozás után megjelent a levesem

közbe azért jöttek, új vendégek, minden asztal mögé kerültek..

ők is többnyire várakoztak...

egy négyes asztaltól, dolgozó nők fel is állták, mert még csak meg se kérdezték tőlük, mit akarnak

közben az egy felszolgáló még felsorakozott, egy idősebb, aki szaladó lépésben közlekedett, folyton attól féltem felbotlik az ernyőtartóban (ő szedte le futás közben a levesestálamat)

(állitólag azt kérdezte meg egy nőtől, hogy biztos-e hogy azt akarja kérni másodiknak, amit)

ez már gyanús volt, megjelent az én kis felszolgálólányom, és közölte velem, hogy sajnos nem tud rakott krumplit adni, mert elfogyott... elcsodálkoztam, dél előtt itt voltam, alig voltak (igaz, fent igen, utánam jöttek pl a polgármesterasszonyék)....szerintem ha időben kihozzák a másodikat,akkor még van rakott krumpli is de levegőnek néztek,. na mindegy, mi van még? brassói ,,az talán még van -mondja- bár láttam, utánam még sokaknak azt hozott...mély tányérban

nem volt kedvem lent maradni, felmentem a kávézóba, mondtam megiszom egy kévét ott.. máris csinálja...

hozta is nem soká a tálcán a kávét , sütit., hideg szódát.. azzal hogy EZ HÉZUNK AJÁNDÉKA

fel se fogtam, mi van, hogy..

mert nem akarja hogy haragudjak, de ideges volt. meg egyedöl volt,,.stb

de mondtam én nem haragszom... és tényleg nem

finom volt a kávé

fizetéskor mondtam, szó se lehet róla,hogy elfogadjam ajéndékba a kávét,de hajthatatlan volt

végül is barátságban váltunk el, de jobb lett volna ha kifizethetem a kávém (is)

nem fogok szólni máskor, olyan érzékenyek az emberek (akárcsak én:)