tanitványok -visszatekintve

 elfoglalták a kedvenc törzshelyem az étterem legvégében igy kénytelen vagyok a szembesarokba egy 6 személyes asztalhoz ülni(mert ez is falnál van, ne legyen mögöttem senki)

nézelődök, (mobilom otthon, igy intenzivebben? a való világban) egy pici gyerek ül a terem végében az asztal mellett, hadonászva, mellette babakocsija, s mellette az anyja a kis barátnőjével, fontoskodnak...

amúgy üresek az asztalok nagyjából, a másik asztalnál egy szemüveges nő lecsúszott hajjal frizurával, marokra fogott felemelt villával idegesen nézi a mobilját, néha belekap, halászlé mellettük

ők nem soká el is mennek, akik szembeültek , férfiak, megmarkolásszák a halászlét (én nem mertem azt kérni a feltételezhető szálkák miatt)

de jön helyükre egy nagy társaság, ők épp 6an vannak, látom a kék pulóveres az ablaknál pakolássza a kabátját, fiatalabb , vöröses hosszúhajú nő  két nagykamasz fiúval, s szembe egy kopaszodó férfi - igen, ők pont 6anvannak,  jön a pincér , étlapról esznek, nem menűt. és külön kivánságuk a más köret...

lassan készülődök, már a kabátom is rajtam, mikor hirtelen mellettem látom a kék pulóverest, a nyakamba is borul, hát igen , ismerem, hogy nem ismertem föl mindjárt?!, tanitványom volt, több mint 50 éve, ofja voltam, facebookon érintkezünk is... életben is szép vagy (s még mindig!)   - mondom neki, a fb ra utalva, elkerültek valami környéki faluba,  ovőnő lett, unokákkal, csak fb-on látom ...jaj, nem is tudom, hogy nem ismertem rögtön rá, dehiszen a lányát is tanítottam, mondja,  jön is, hát persze, rákérdezek mikor is tanithattam, 94-98-ig járt a gimibe, no én 96-ban mentem nyugdíjba, akkor nem végig, de nem is eleitől. mert ahogy rájövök,  ez volt az a bizonyos b osztály, akit "rámsóztak", ... szülni ment a korábbi irodalom tanárjuk, úgy kerültem hozzájuk (dobáltak össze vissza! helyttesitgetni is)nem jut eszébe a neve, nekem viszont igen O Klára, őt nagyon szerették, igy utána csinálhattam volna én bármit is, az előítéleteikkel nem birhattam megbirkózni,  nem jöttem ki veletek valami jól - mondom sajnálkozva  most (ez volt az egyetlen ilyen osztályom, emlékeim szerint) Igen, mert puskáztunk! (no, megfejtődött a rejtély! Megvan az ok!  Mert a puskázást nem bírtam elviselni, aki puskázott az velem örök haragba esett, node ha az egész osztály...?  már mindent értek s kicsit meg is könnyebbülök... Ugye mi jól kijöttünk? - fordulok az anyjához. Ó, igen, mondja igazi mosollyal, és hozzá is teszi, hogy az irodalomszeretet, amit beléjük oltottam, megmaradt neki mai napig.....

mégis csak boldog vagyok!

mint 1979-ben, velük? (a gimi udvarábn egy részükkel, délután...)

valami önálló külön foglalkozásuk volt, beszaladtam hozzájuk akkor még nem-férjemmel, ő csinálta a fotót)