az orognakoncert megint fantasztikus...
MÁR TÖBBEDSZERRE látom-hallom-csodálom Rákász Gergelyt a Hagymaház szinpadán, orgonájával,...
https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=r%C3%A1k%C3%A1sz+gergely
fantasztikus showman, plusz orgonaművész, ismeretterjesztő
most a Szerelem volt a megközelitése a zenetémáknak (mit lemezre is tett és árult)
jó kis pletykaízű bevezetésekkel adta elő az anekdotikus történeteket, de azért a zene volt a lényeg szerencsére - orgonája fölött érdekes rajzos illusztrációkkal - szokás szerint
engem a lassú darabok varázsoltak el inkább, semmint a gyors virtuózok (ott néha ki is billent a ritmusból)
Bellini... mondta is a vastaps kezdeményre a végén, hogy most igazán sikerült (nem mindig szokott)
no meg Debussy Holdfénye....
ráadásban Bolero részlet...(értem, miért is volt M S kedvence...)
a halban már várták a végén a dedikálni, inkább együttfotózkodni akarók
hirtelen és váratlanul épp mellettem suhant el, vagy kétszer akkora termetével mint én, micsoda erő van a megjelenésében is.. napbarnitott, stramm... igazán szép, megnyerő külsejű férfi (is)...
nem vettem CD-t, nincs is lejátszóm, nem is sokan vettek, elgondolkodtat viszont hogy milyen vehemenciával állnak mellé s fotóztatják magukat, ez egy újabb szokás.. képtelen lennék akárki mellé odaállni én! csak messziről bámulom a jeleneteket...(akár E P dedikálásait, könyvével pedig a hónom alatt)




Csodálatos élmény lehetett. Az orgonaszó lélekbe, szívbe mar. Nem ismerem ezt a művészt, utánakeresek. Más. Teljesen egyetértek Veled a fotózkodással, dedikálással kapcsolatban. De.Életemben egyetlen egyszer mégis aláirattam az irójával a könyvét. És olyan testvérség, örök barátság lett belőle, ami nélkül szegébyebb lenne az életem.
VálaszTörlés