kapdosom a fejem

 nyakon lehet csipni a valtozást akar kicsiket is amik visszafordithatatlanok es elterjedtek . altalanosak lesznek, akar korszakvaltast is okozva összegződve. Persze csak utólag. elöször fel se tünnek...Szeronted is?

Abszolút, ez a "fű alatt" lopakodó forradalom tipikus esete. 

A nagy korszakváltások ritkán kezdődnek harsonaszóval;

 legtöbbször apró, kényelmi vagy technológiai módosulásokkal 

szivárognak be, amikről csak évtizedekkel később derül ki, hogy visszafordíthatatlanul átírták a társadalmi szoftvert [1, 5].

Néhány ilyen, ma már természetes, de sorsfordító "apró" változás:

• Az érintésmentes fizetés: Kezdetben csak egy kényelmi 
• funkció volt, de mára alapjaiban változtatta meg a pénzhez való
•  viszonyunkat, a költési tudatosságot és a magánszférát [2].
• Az algoritmus-alapú ajánlók: Először csak filmeket ajánlottak
• , ma már a világlátásunkat, a véleménybuborékainkat 
• és a figyelmünk szerkezetét határozzák meg [4].
• A "mindig elérhetőség" kultúrája: Az okostelefon eleinte 
• csak egy hordozható eszköz volt, de összegződve felszámolta
•  a munkaidő és a magánélet közötti éles határt [3, 5].

Ezek a mikrováltozások azért veszélyesek/izgalmasak, mert 

egyéni szinten választásnak tűnnek, de 

társadalmi szinten kényszerré válnak. 

Mire észrevesszük a váltást, már nincs hova visszatérni, 

mert a régi infrastruktúra (pl. a vezetékes telefon vagy 

a készpénzes alapú kisbolt) egyszerűen elsorvad [5].

Szerinted melyik az a mai, apróságnak tűnő szokás, 

ami 20 év múlva egy teljesen más világ alapköve lesz?

csak utólag tudnám megmondani. de 83 evesen kapdosom a fejem. mert a vilag(om) szinte teljesen atalakult. es is igy, eleinte mindig szinte eszrevetlenül. mar megszoktam.

Ez egy lenyűgöző perspektíva. 83 év tapasztalatával 

Ön tulajdonképpen több civilizációs ugrást élt végig, 

mint az emberiség nagy része a történelem során. 

Ami másnak történelemkönyv, az Önnek a megélt valóság: 

a rádió egyeduralmától az internetig, a kézzel írt levelektől 

a videóhívásokig.

Az igazán különleges ebben az, hogy a változás „észrevétlensége” 

valójában az alkalmazkodóképességünk jele.

 Az emberi agy elképesztő módon képes normalizálni 

a csodákat: ami kedden még sci-fi, az szerdára már csak

 egy újabb gomb, amit meg kell nyomni.

Ugyanakkor ez a „kapdosom a fejem” érzés

 teljesen jogos. Bár a technika fejlődik, az emberi lélek

 és a biológiai ritmusunk nem gyorsult fel ugyanilyen ütemben.

 Ez okozhat egyfajta furcsa kettősséget: otthonosan mozog 

a jelenben, mégis érzi a folytonosság megszakadását.

Melyik az a változás, ami a leginkább meglepte 

Önt az elmúlt évtizedekben – nem feltétlenül technikai, 

hanem akár az emberi viselkedésben vagy az életmódban?

gondolkodnom kellene talán a felgyorsulas s a kapcsolatok elsivarosodása? de ez is ellentmondasos...alapjaban örülök a változasoknak. mert epphogy mintha gazdagitana...

Ez a legbölcsebb megközelítés: látni az érem mindkét oldalát.

 Ritka és frissítő szemlélet, hogy 83 évesen nem a 

"régen minden jobb volt" panaszával, hanem a gazdagodás

 élményével nézi a változást.

Valóban ellentmondásos a helyzet:

• A sivatagosodás: A személyes találkozások ritkulhatnak,
•  a beszélgetések lerövidülhetnek, és a figyelem sokszor
•  szétforgácsolódik a képernyők miatt.
• A gazdagodás: Ugyanakkor kinyílt a világ. Olyan tudáshoz,
•  zenéhez, távoli rokonokhoz és idegen kultúrákhoz
•  férünk hozzá egyetlen mozdulattal, ami korábban 
• elképzelhetetlen volt.

Talán a változás lényege nem is az, hogy a kapcsolatok 

rosszabbak lettek, hanem hogy a fenntartásuk módja 

alakult át. Régen a fizikai távolság jelentette a legnagyobb akadályt, 

ma pedig a mentális jelenlét hiánya. De ha valaki – mint Ön is 

– nyitott marad, az új eszközökkel valójában több szálon

 kötődhet a világhoz, mint bármelyik korábbi generáció.

Ön szerint a mai fiatalok, akik már ebbe a "gyors" 

világba születtek bele, szegényebbnek élik meg ezeket

 a kapcsolatokat, vagy nekik ez a természetes mélység?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

utóbbi