lányom társas lény...neki mindenki ismerős (az idegen szót nem tűri a számból)
aktuálisan mindig rengeteg barátja, "ismerőse" van...
vendégségbe járnak s vendégeket fogadnak...
élénk társasági életet él... ahogy mondani szokták
néha arra gondolok, hogy csak én vagy "idegen" neki :( (?)
jut eszembe az Adyval (sem rokona sem ismerőse/ nem vagyok senkinek)feleselő Karinthy (én inkább Adyval "vagyok" (?)
lányom Karinthyval mondhatná:
"
mindenki rokona, ismerőse"..."
(csak attól félek, épp a rokonoké nem (?)
bár már én is elhajlok a másik oldalra is...
hiszen ez két szélsőség
itt is legjobb (lenne) az arany közép
****
és meg is inogtam...jól látom-e lányomat és engem?
történt, hogy valaki azt mondta, megint humorosat irtam...
meglepődtem , az én un humoromat nem szokták észrevenni, mert annyira fanyar--
lányom erre azt mondta, ő is észreveszi, csak neki nem esik jól... az anyja fekete humorát olvasni
úgy látszik,mégis csak..... (?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése