Grecsó új versei a Radnótiban

 

Grecsó Krisztián: A mélységek és magasságok bűvöletében

találtam magam

Hogyan lehet irodalmi formába önteni a hétköznapjaink kisebb-nagyobb történéseit? És mi különbözteti meg az önáltatást a bölcs belátástól? Grecsó Krisztián kötetbemutatóján jártunk.

Bakó Sára | 2026. február 26.

Már hagyomány, hogy Grecsó Krisztián új köteteinek megjelenésekor megtelik a Radnóti Színház nézőtere lelkes olvasókkal, ahogy az is, hogy a szerző egy plüssállattal a kezében lép a színpadra, amit a kislányától kap, hogy „megvédje őt a közönségtől”. Most sem történt másképp: az est kezdéseként a 30Y billentyűse, Sárközy Zoltán ’Papa’ zenélt, majd megérkezett az író – Turi Tímea szerkesztő és egy kedves plüssmaci társaságában.

Mintha tegnap lett volna, pedig már csaknem másfél évvel ezelőtt gyűltünk ugyanígy össze Grecsó nagyszabású családtörténete, az Apám üzent bemutatóján, amely 2024-ben a 7. helyet szerezte meg év végi 50-es listánkon, podcastben beszélgettünk róla, és a hét könyve is volt nálunk 

Grecsó és a versek

A transzgenerációs traumák sokaságával szembenéző nagyregény után a szerző ezúttal lírakötettel jelentkezett, folytatva a 2020-ban napvilágot látott Magamról többet nyelvét. Ez lett az Ott maradtok egymásnak.

„Három bukott verseskötetem van a pályám elejéről” – kezdte Grecsó, és azt is bevallotta, hogy az eleve kis példányszámban megjelent könyvekből legalább tízet megtalált már antikváriumokban. Miután viccesen felszólította a kollégákat, hogy legközelebb legalább tépjék ki a nekik szóló dedikálást, arról is mesélt, hogy a prózasikerek után hogyan tért vissza mégis a versekhez – immár eredményesebben.

A mélységek és magasságok bűvöletében találtam magam”

Olyan dolgok jöttek az életembe, amelyeknek maga a története banális, de rengeteg érzelmet váltanak ki” – folytatta, utalva a rákbetegségére vagy éppen az apává válására.

 

Az „elmúlt versnyelv” visszatéréséhez tehát kellettek a mély megélések, de a szerző szerint a sikerhez kellett Turi Tímea, a szerkesztője is, hogy ne essen át a ló túloldalára. „Hajlamos vagyok a pátoszra. Nagy érzések, nagy szív, szirup – nekem ez tetszik” – jegyezte meg

Milyen út vezetett az új kötethez?

A Magamról többet a szülővé válás élményével ért véget, de Grecsó rájött, hogy egy párkapcsolat vagy éppen az apaság hétköznapjaiban bőven adódnak még olyan tapasztalatok, amelyek versformát kívánkoznak ölteni.

„Elkezdtem élvezni azt, hogy a legkevésbé költői témákat használom” – mondta, és egy példát is hozott: nevezetesen azt a jelenetet, amikor a felesége megpróbálta jelezni neki, hogy mindig rossz helyen áll a lakásban, majd megemlítette, hogy egyébként a házasság hete van.

A felidézett pillanatokat a hallgatóság hangos nevetéssel díjazta, majd László Zsolt olvasott fel.

Se gyerek nem vagyok már, / se elég jó apa, / de a szekér szalad” – szóltak az Elég jó szülő sorai, a Végszavak pedig arra kérte Istent, „Bocsássa meg minden / vétkemet, / Ragasszon össze, ha / szétesek”.

Miután Sárközy Zoltán ismét zenélt, Turi hangsúlyozta, hogy témáit és nyelvét tekintve is sokszínű kötet született, melyben a bibliai történetektől kezdve a fiatalkori emlékeken át a mindennapok küzdelmeiig minden megfér.

Megidézett pályatársak

A továbbiakban arról is szó esett, hogy mely alkotók tűnnek fel az Ott maradtok egymásnak lapjain.

„Elképesztően nagy költőnek tartom, de hogy nem könnyű ember, az tuti” – mondta például Grecsó a 2021-ben elhunyt Kántor Péterről. Elmesélte azt is, hogy egyszerre lettek betegek, sőt még rehabilitációra is együtt jártak egy darabig, de aztán különszedték őket, mert folyton összevesztek azon, hogy érdemes-e élni.

Kántor nem tudta elviselni fiatalabb pályatársa konok reménykedését

„Nem igazságos akarok lenni”

Turi Tímea szerint a kortárs irodalmi trendek mintha azt mutatnák, hogy „a rím gyanúba keveredett”, Grecsó mégis használja olykor.

A szerkesztő fel is idézte egyik kedvencét: „Kell-e a végére tanulság, / Valaki járkál az udvaron. / Miért ne lehetne hazugság, / És baj-e, ha azt én is tudhatom” – áll a Második triptichonban. A tanulság és a hazugság összecsengésének apropóján felmerült a kérdés, hogy vajon mi különbözteti meg az önáltatást a bölcsességtől.

„Én nem igazságos akarok lenni” – mondta Grecsó, és hozzátette, hogy amikor az Apám üzent megírásához készített mélyinterjúkat a családtagjaival, rájött, hogy tényleg mindenkinek saját narratívája van a múltról, és meggyőződésük, hogy nekik van igazuk.

Az írás során persze megpróbálja kívülről szemlélni a dolgokat, de ez úgysem sikerülhet teljes mértékben.

És ez tud nagyon felszabadító is lenni.

 „Nem mondom, mert nem is kérted, / Szavaimból már kimérted, / Hogy én vétkem, hogy te mérged, / Az én hajlékom a fészked”.

Fotók: Valuska Gábor

t