...Azahriah
de ki is ő?!
feltétlenül meg akartam nézni a filmet, na nem mintha rajongó lennék, csak izgat a siker , a népszerűség, mikéntje, titka..izgat a ma, hogy ma mi az? na meg a film címében ez a "mi" is (én is? na nem!)
a "jelenségnek" először keleties hangzású nevével találkoztam , pedig milyen egyszerű is, az igazi neve, most látom: BAUKO Attila)
aztán ez a tripla Puskás arénás koncert ejtett csodálkozásba, ez az őrület...
a zenéjét, dalait alig hallottam, alig ismertem
idétlennek érzem a hangját (bár van benne valami megejtő, természetes dallamosság) , a szövegi követhetetlennek, a prozódiról nem is beszélve (ámbár ez az ő reppes(?) stilusában már -már általános sőt divatelemnek is mondható)
(Koncz Zsuzsa nagyképű fridis nyilatkozatával végképp nem értek egyet, ahol a csipkés kombinék stilusához hasonlitotta)
nem ez egész más, új - egyébként nyilván egyik sem az én világom
viszont? szintén egy Fridi podcastban, meglepően intelligensen nyilatkozott a fiú, ami fölkeltette az érdeklődésem iránta
viszont a filmben ennek az intelligenciának csak töredékes nyomait véltem felfedezni! (még a nyelvhelyességi, nyelvhasználati hibáit is érintve! mert voltak, bőven)
Node ebben a korban még művelődni kéne, nem visszavonulásról beszélni 22 évesen.. 8vö Tóth Andi!)
***
a film fura volt, definiálhatatlan, doku vagy játékfilm? (egyik se) film a filmben, ahol jelen vannak , láthatóak a producerek, menegerek is (Lévai Balázs pl ... egyenesen az ő filmjeként aposztrofálta lányom, mikor mondtam , hogy megyek erre a filmre - micsoda irodalmi múltja is volt neki!)
Sajnálatosan egy producer a forgatás közben el is húnyt, betétként emlékeztek rá
Néha amúgy úgy tűnt, hogy mások csinálják meg , legalább is a siker külsőleges részét,
igy a "mi" indokolt is, rájuk értve, nomeg a közönségre, ami nélkül nincs semmi (és senki)
a fiktiv alteragól nem is beszélve (kinek elég értelmetlen a szerepeltetése)
Nekem Azhariah egyébként nagyon idétlennek tűnt, többnyire és modorosnak.
Ja és ami a dalait illeti, szinte mintha midig ugyanazt az egy dalt énekelné!
A nyitó és a zárókép viszont emlékezetes marad...és sokatmondó, rejtetten
Az arénát felülről látjuk, meglepően kicsinek, a légifelvételen, de a teteje nyitott
mintha a rabság helye lenne, azzal a kis égre nyitott nyilással...
a végén meg (a koncertet közvetlenül megelőzve) Azhariach baktat, nehéz léptekkel, egy pincecszerű alacsony de hosszú alagútban, s ólomlábakkal megy föl a lépcsőn, a színpadra,
s ott mesterkélten, felemeli, széttárja karjait... hú de "megcsináltan" (korábban beszélt is róla...
mielőtt a koncert elkezdődne, vége a filmnek
elég is volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése