kérdi egy ismerősöm, hogy jól vagyok-e a szívemmel (arra gyanakszom , hogy egy régebbi versem maradhatott meg benne, ahol azt írtam hogy a szívem ugrál - röviden)
mondom az már elmúlt, pár napig volt, amúgy hullámzok.
föl-le..
hát ezt meg kell szokni - mondja bólogatva
mit?
hát a hullámzást...
ó, a szívem , ritmusa gyerekkorom óta szabálytalan.- igy én,- legyintve nagyképűen (utálom, mikor veséznek, mert magamat kigúnyolom, ha kell stb... minden értelemben)de azt különösen nem birom, ha versemet infonak dolgozzák fel , rólam...elvurgalizálva
mondom azért "megnyugtatásul", hogy én figyelek "rám" és szót is fogadok magamnak...
figyelsz a "belső hangra"?!
na ez a kenetteli spiritualis hang is irritál, lecsapok, "bel-ső hang?!"- én inkább úgy mondanám, azt csinálom mindig, amihez kedvem van...
****
hát, kibirhatatlan vagyok újabban! :)
(mondja most a "belső hangom" ?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése