MAROS MENTI KONSTANTINÁPOLY
"Kevés
alföldi városban él együtt annyi értékes és fogékony, igazán
európai érdeklődésű és szellemi kultúrember, mint Makón"
- vallja a húszas években Juhász
Gyula.
Az
1920. október 1-jén Makóra érkező József Attila még tele volt
keserűséggel és fájdalommal, a számkivetettség és a
kisebbrendűség érzésével, de hitt álmaiban, prófétikus
elhivatottságában. Idős barátok társaságában nyiladozó
értelmi horizontja egyre szélesült. Makó, melyet
érzékletesen Maros
menti Konstantinápolynak nevezett,
nemcsak otthonává vált, de szellemi szülővárosává is."...
(..."Talán
nem túlzás, a minden iránt érdeklődő kisdiák nemigen
kerülhetett volna Makónál jobb helyre.
A szeretetet - amelyre
annyira áhítozott - megkapta az ingét foltozgató ruhatárostól,
Ida nénitől éppúgy, mint
nagyra becsült tanáraitól vagy a mecénáskodó polgári
radikálisoktól. Espersit János például meleg atyai érzéssel
írta neki: "megnyilatkozott előttem sokszor a lelked, a
sírásod, a fájásod, és akkor én vettem a kezembe a szívedet és
megsimogattam a meggyötörtet, és akkor tudtad, hogy gyónásod,
őszinteséged jó helyen történt, mert jól esett a simogatás, a
becézés, mert megenyhültél, megerősödtél általa, mert
érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kívánás
nélkül is szeret." Költői indulásakor az idős
komái vigyázó
szemmel álltak mellette, csakúgy, mint Magyarország akkor élő
költőinek egyik legnagyobbika, Juhász Gyula. A tizenhét éves
diák költő az ő védőszárnyai alatt indult el a mélységek
és magasságok felé.) (Dr
Tóth Ferenc)
-------
a minikönyv, olyan mini, hogy elfér a tenyeremben, és mégis "nagy" - benne van egész Makó épitészeti summázata a dokumentativ és egyben művészi grafikákban, (amiknek egy része már a korábbi naptárakban is, részleteiben fellelhető) , de ez itt szintézis (vettem is belőle többet, hiszen ajándéknak is való, Makóról elszármazó, de hozzá még ragaszkodóknak... hadd sajnálják, hogy elkerültek innen(?:)
mindenesetre - a nem kevés - makói jelenlévők mintha egy kis önigazolást is találtak volna arra, hogy (még) itt vannak...(?) az előadás után se nagyon mozdultunk a könyvtárból, ( ill. udvarából)... (pedig annak remek átalakitására még csak a terv van meg Makovecztől, s ki tudja megvalósul-e)...de igy is J.A. városképi "jóslata" egyre inkább valóra válik...
aliz2. :: 2012. aug. 3. 10:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: JÓZSEF, képzőművészet, könyv, könyvtár, MAKÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése