"Csak maradj magadnak!"
mondta Csokonai gyönyörű versében... igen, a Reménynek
de mit kezdhetne a Remény saját magával, egyedül? az mindig másokért van, sőt mások "teremtik"
(ahogy egyébként maga Csokonai is írja előbb: "kit teremt magának" a boldogtalan"....
a lényegen az se változtat, hogy a vers végére, a búcsúra már többen lesznek
"Remények! Lillák !....
("Isten véletek!")
mert totális az elveszettségérzés
Lillából is csak így lehet több, hogy mindenkiről (minden lányról) lemond, persze minden lány csakis Lilla lehet... a szerelem kizárólagosságának megfelelően )
de minden piszkálódással együtt, ismétlem, gyönyörű a vers, nincs hozzáfogható , lemondó vers....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése