mennyi bánat...

mennyi bánata lehet egy
kisgyereknek
mit nem mond el
senkinek se

csak ingerült és ideges
s senki nem érti meg

én látatlanban is
igazat adok neki

és engedek
kéréseinek

(igy vigasztalom
meg)


május 24

nem birom...

nem birom ezt az állandó időváltozást, s főleg az állandóan visszatérő esőzést, ezt a kiszámithatatlanságot

azt hiszem, a szervezetem se

tegnap kétszer is begörcsölt a szívem, ma reggel a combom, s utána az a baljós szokásos rosszullét hányingerrel, émelygéssel, pokoli, szerencsére nem bontakozott ki, délután meg az az iszonyú fejbenyillalás

lassú vagyok, s már nem is akarok felgyorsulni

úgy látom, a lassúság lett az én tempóm

lassan járok, hátha igy tovább érek (?)   (sose hittem, de már kezdem....!)

május 31 2

rímhelyzet

mondott egy érdekeset a Krizsó shawban Udvaros Dorottyának a Bereményi, mikor Udvaros nem győzte dicsérni Bereményi leiró képességét, hogy pár sorban, dalszövegeiben vissza tud adni egy emberi sorsot

mire Bereményi szerényen csak ennyit mondott:

a rimhelyzet

u.i. prózában nem is tudná elmondani....de a rimhelyzet, a ritmus (némi kanyar utn) elhozza az igaz szavakat...mintha előre tudná, hogy mi fog rimelni , mire, mint a sámán, akinél csak úgy jönnek a szavak elő, anélkül, hogy tudná is a jelentését akár) 

(hát szerényen megjegyezve s nem hasonlítva magam Bereményihez: én is valami hasonlót érzek, amikor versben szólalok meg, nyomulnak elő az érzéseim

és a rím, igen, sose véletlen, mintha bölcsebb lenne nálam a nyelv, ő diktál)


május 17

a kávézó újságja

bent megiszom a kávét a kávézóban, aztán kiülök a teraszra a napi újsággal, most a nap nem süt , igy hamar át is néztem a lapot, 4 perc alatt megfejtettem a keresztrejtvényét, összehajtogattam, és közben felálltam, és a szél kifújta a kezemből, a szomszédos asztal felé, fogja már meg, mondom az ott ülő fagylaltját nyalogató férfinak-fogja már meg, vagy nála hagyom, ha kell neki

vissza is viszi majd? - kérdem, kicsit kételkedve, mert össze is hajtogatta- dehogy viszi, haza viszi begyújtani a kemencéjébe, különben se tud olvasni

?

mert Bácskában tanult...

el is magyarázza hogy jutok el őseim helyére Bácsmartonosba, Szabadka felé buszra kell szállni Kikindánál le, s onnan még 40 km buszon...

azért tanuljon meg olvasni, mondom még búcsúzóul, ha már itt él, (persze, nem is tudom, itt él-e ,igy utólag) a munkájához is kellhet, mit csinál

hát most semmit, mert le volt csukva -a válasz

hm, pedig nem is néz ki bűnözőnek- így én

szóval: mert le volt csukva - olyan természetesen mondta

de azt már nem mondta el - miért!

vigyázzon magára! - köszönök el (mielőtt viszem vissza az újságot be a boltba)

igyekszik... azt mondja

(bár jut eszembe az újságot is elvitte volna, mondván nem fél attól, hogy majd utána szaladnak a kávézóból...)

május 20



máj 20

hogy vagyok

ha kérdezik hogy vagyok, van erre egy szokványos, nagyon rövid, leegyszerűsitett (s kicsit hazug)válaszom: jól. Az arckifejezésem nem biztos, hogy elég meggyőző hozzá, node kifigyeloda?!

ha elkezdeném részletezni, hogy is vagyok, elunnák...

már én is unom.

bár fokozatosan hozzászokok

hogy ritkán alszom végig egy éjszakát, többnyire hajnalban, csak úgy felébredek és rögtön nem (többször csak egy-két óra múlva) tudok visszaaludni, (vagy egyáltalán nem), olyankor nappal még kótyagosabb vagyok a megszokottnál - az alváshiánytól, néha délután pótolom, olyankor ha pl telefon ébreszt fel, fogalmam sincs hogy milyen nap és hány óra van

egyébként a felkelés külön nehézségekbe ütközik (ha nem is görcsöl a lábam), lemerevedik a derekam (sokszor a térdem is fáj), ami akadályoz a mozgásban, illetve a legegyszerűbb műveletek végrehajtásában

többnyire egész nap fáradt vagyok, de azért délutánra, estére valamennyire magamhoz térek- (Bár újabban olyan is van, hogy újra elfáradok)

áh .- különben egész jól vagyok

(ja persze ehhez beszedem reggel a maroknyi gyógyszert , hogy aztán később ne legyen gondom rá és próbálok úgy lenni, mint aki tényleg teljesen jól van :)




máj 19  1

fáradtság

fáradt vagyok, szinte mindig. Azt mondja erre B.Zs,. hogy a korral jár. )direkt nem teszi elé, hogy öreg-), DE  én a szívemre gyanakszom, arra is van ajánlata, panangin (ő is szedi, én is olykor) meg galagonya tea (erről is tudok, egyszer volt is, de nem nagyon szeretem a gyógyteákat)

kávézgatok, 2-t néha 3-t is, ha megyek valahova este... nehogy elaludjak....pedig tilos lenne, vagy 30 éve eltiltottak minden koffeintól, azóta csak rosszabbodhatott a szívem (azok a fránya, 2, meg 3 ágú billentyűk előbbre léptek elégtelenségben

szeretnék nem fáradt lenni

de folyton már fáradtan ébredek is, sőt

inkább délre, délutánra szedem össze magam, de van úgy, hogy délután is kidőlök,újra

ámbár ha ez valóban az (öreg)korral jár,mit tehetek, örömmel vállalom

de nem hiszem....csak úgy hogy a korral jár valami kór is

mert senki se ha bele az öregségbe, legfeljebb valami betegségbe

vagy nem?

kicsit bizonytalan vagyok, lettem

mégis csak van végelgyengülés, időnk végére mindenünk elkopik

(ámbár vannak annyira energikus öregasszonyok is (bár ritkán látni, legtöbben már csak botladoznak =unk)) de ott van a 90  éves Heller Ági, épp ő mondta magáról, utazásairól (én meg folyton itt ragadok)



május 21

nem kell a győzelem!

rájöttem: én tulajdonképpen nem szeretek győzni

nem véletlenül állok le oly sokszor a finis előtt

tudom, már, hogy meg tudnám csinálni, és csak azért se csinálom meg!

érthetetlen?

rájövök!

még gondolkodom rajta...

ennek tárgyi levetülése egy másik érthetetlenség, ha nagyon keresek valamit, és megtalálom, nem érzek örömet, ellenkezőleg, valami csalódottságot (talán hogy nem kereshetek tovább, talán hogy ennyi  az egész, amiért volt az a nagy hajcihő?)

---

a két dolog nem is áll olyan messze egymástól

...

nem akarom megtalálni a kincset, nem akarok első lenni, semmiképp

jobb nekem elveszni, elveszettnek lenni

ez olyan bonyolult és szép is

---

mert ugyan mi jöhetne a megtalálás után?!!!!

rövid

mikor már az irás (gépelés) is kimerit
fizikailag és megcsorbul(?)...
a vele eltölthető időm

mit lehet tenni

csoda , hogy egyre rövidebbek
a soraim?

mint az elhaló
lélegzet

május 4

tartozik-követel

nem kell kerek évforduló ahhoz, hogy életösszegzést tartson az ember, egy bizonyos kor után úgyis azt teszi folyton, (legyen akár 76 éves...)

de a tartozik-követel sehogy sincs egyensúlyban

mindkét rubrika hibádzik

tartozok is (jajaj de mennyivel, vannak tartozásaim, amiket már meg se tudok adni, mert nincs kinek)

de követelnék is (mert még bizony vannak olyan dolgok, amik - úgy érzem - kijárnának nekem


május 21

ne állj le!

ne hagyd abba
a mozgást
ne hagyd abba
ne ülj le
ne menj nyugdíjba
csak hivatalból
valójában soha

ha leállsz
véged

értsd meg


május 23

cipők felszólitó módban

úgy nézett rám a fekhelyem előtt a két egymás mellé rakott fekete bokacipőm, mintha kérte volna, hogy fessem vagy legalább rajzoljam le.

egyből megértettem Van Goghot és az ő bakancsait....

van egyfajta felszólító mód...

2019 máj 24

karthauzik

a karthauzik, kik némaságot fogadó szerzetesek, vajon csak szóban nem nyilvánulhattak meg? vagy irásban is?

mert ha igen, én biztos beleőrültem volna,.

(node gondolkodni sehogyse lehetett tilos, és az is szavakkal történik.,

humbug az egész! :)


(u. i.még kis gimnazista koromban találkoztam Eötvös József Karthauzi c., regényével egy vásárhelyi rokoni nyaralás alkalmával, de nem birtam végigolvasni, annyira nyomasztott, és soha nem is fejeztem be) (egyébként A falu jegyzőjével is kinlódtam....)


május 23

3 csirkecomb és egy almásrétes

maximum egy szelet húst szoktam kérni   a menzán ami megfelel egy fél adagnak a la cart, a koleszos adag nem felezhető,. Ma azt kértem, zöldborsófőzeléket csirkecombbal. Hármat kaptam! Nahiszen, Nem tévedés? - szóltam. Nem, mert kicsik!

Órület!

****

képes vagyok a cukrászdában a sok sütemény közül almásrétest választani, igaz, hogy én a mákost tulajdonképpen jobban szeretem, de mert a nagybátyámnak az almás volt a kedvence. mintegy helyette.

rá emlékezek.

igy van ez.

május 23

halálKÖZELI

senkiben nem merül fel a halálközeli élmények taglalásakor, hogy ez még nem a halál -amiből pár perc alatt vissza is jöttek - csak az előszobája legfeljebb, köztes állapot élet és halál közt, aminek ráadásul az életbe való visszalépés felé billen  mérlege

nekem volt u.n. élményem közvetlen és közvetett is, szinte nem is halott anyámmal, mert élőként jelent meg, nem is egyszer - de csak a halál utáni években, később már legfeljebb csak álmomban, hogy legtöbbször bennük újra elveszítsem...

fogalmunk nincs, nem is lehet, mi jön a halál után, pláne abban a végtelen időben, mi rá következik. Bár a reinkarnációra kaptam bizonyítékfélét is....ahogy a testenkivüli érzékelésekre is bőséggel

de minden lehet kitalációféle is?, vagy nem, nem az, de nem tudom szavakkal kifejezni..annyira "más".... csak a teljes megsemmisülésre ne kelljen gondolni

amiről most (felidézve bizonyos élményeimet) megint azt HISZEM,,hogy nincs is, mert nem lehet!

május 23  2

az elzárkózás veszélyei

ha egy nép ennyire elzárkózik és nem látja a körülötte levő világot... annak rossz vége lesz

ha csak a vezetője gondolkodna igy, az is hiba, hogy önálló gondolkodás nélkül mennek utána

a vesztükbe

igaz, mindent elfojtanak, ai "önálló" lenne

akadémiát, értelmes, önálló gondolkodású tehát nekik nem kellő )újságirókat (l. Délmagyar)

nekem se kellene igy irnom, ugye..?

de én  megtehetem,

az én szám többé nem fogja be senki!

és semmi!


május 28

hagyjál!

azt hittem, rosszul hallok

az első de erős visszautasítást unokámtól

csak azt bátorkodtam megkérdezni tőle (nem kellett volna, közhely): mi újság az óvodában?

mire a válasz, utánkérdéseim után, háromszor is: hagyjál,hagyjál, hagyjál

anyja is megerősítette, miután negyedszerre nála is rákérdeztem, jól hallottam-e

azt mondta nekem az unokám, hogy hagyjam?

igen, jól hallottam


két eset van:  vagy velem van baja az Unokámnak

vagy az óvodával

utóbbi esetben is szívesen magamra venném

***

pár nap múlva megint rákérdeztem, lányomnál, mert nem hagyott nyugodni az ügy
s  ő (lehet, hogy vigaszból?) egy harmadik alternatívát mondott:
sem nem velem, sem az óvodával, hanem a telefonnal volt baja Unokámnak
(mert hol szeret telefonálni, hol nem...)

(nincs mese, meg kell látogatni személyesen!)

a növekedés csodája

a növekedés

mig a levél kinyilik teljesen

a bimbóból rózsa lesz

az a csoda

csak nézem mikor fordul át

hervadásba

észrevétlen

de mindig elvétem

a pillanatot....

generációk békés egymás mellett élése

második gyerekét várja (az első két éves múlt, bölcsődében van),  a szüleivel ebédel, kik már (igaz épphogy, de) nyugdijasok

és egész ebéd alatt beszél, beszél hozzájuk, velük

(még) nem fogyott el a mondandója...(reméljük, hogy nem is fog...)

jó nekik!


május 22

intonáció

a reumatológián  az asszisztensnő felvitt fejhangon, erősen tagoltan, orditja a fülembe, ahogy beértem, hogy adjam oda a beutalóm, és a legutóbbi leletem

értem

de miért kell ezt akkora hangerővel és olyan intonációval hozni a tudtomra, mintha hülye (minimum nagyothalló) lennék

mondom is neki

erre ő elismétli ugyanúgy -, hogy csak ezt kérte

jaj, ez az intonáció!

jaj ez az érzékeny fülem!

... de ő is érzékeny lehet....másra


bent a arról beszélünk, hogy különböző okok miatt nem szenvedhetjük, ha massziroznak

a doktornőt zavarja, hogy állandóan dumálnak a fülébe (mint Gedeon bácsi a hajfodrsz)

én egyszerűen nem bírom, ha hozzám érnek (egy idegen)

a kis asszisztentsnő meg borzadozva emlegeti, hogy hjaj csak ne nyúlkáljanak az ő AURÁJÁBA bele....

(azért mégse értem, hhogy akkor miért hasogatja az én aurámat azon az éktelen hangon?!)

két öregember

két öregember ül az orvosi rendelő előtt

- legalább addig fel akarom venni a nyugdíjam, amg dolgoztam érte - mondja az egyik

- én azon már túl vagyok - igy a másik

- hogyhogy- nézek most már hátra

- hány éves a bácsi? -kérdem,(miközben épp botot választani megyek a szemben lévő gyógyboltba, a reggeli esetlen mozgásom segitendő)

bot van a bácsi kezében is,s huncut mosoly a szemében:

- 90

- nagyon jól néz ki! (tényleg...) Isten éltesse!

-köszönöm, drágám

nahát van még remény, bottal vagy bot nélkül

fiatalosabb és fürgébb léptekkel megyek a gyógyboltba a botomért, a magam mindössze 76 évével....


május 22

volt egy felkavaró éjszakám....

volt egy felkavaró éjszakám, mikor egy percet se tudtam aludni

másnap pótoltam be, Montagh óra helyett, mit már nem pótolhattam be, hiába is vigasztalt vele....

nem tudom, már mi volt a kiváltó oka a nemalvásnak, akkoriban minden este tartogatott valami meglepetésszerűt, de most az az este jut eszembe, amikor lefeküdtél előttem, a padlóra, mint a keresztrefeszitett, .... és én csak ültem és bámultalak, nem tudtam mi ez..csak jóval később (még beszéltünk rendes, jó gyerekekről akiket "csinálunk" én, a tanítványokra, szinjátszóinkra gondoltam, de te lehet hogy másra is mert nem jött ki a szám az összeadáskor, eggyel azt hiszem több volt...) jóval később gondoltam arra, miután megtudtam...a történetedet, hogy lehet, hogy apád miatt vezekelsz, ki bűnöket követett el ellenem, és az egész város zsidósága ellen. , gondolom, megszenvedted (nem is jöttél sokáig kedves városodba, csak faggattál felőle), de később mindez elmúlt, visszajöttél, a "tett színhelyére",  könnyedén s már gondtalan, Attiláról beszéltél, s szobra koszorúzásakor kislányom fejére tetted a kezed: "a tied?" csak ennyit kérdeztél. És én csak bólintottam.


május 21

levéltári látogatás

az volt szombat délután, voltunk is rajta szép számmal, én nem csak ilyen alkalmakkor megyek, hanem mondhatni rendszeresen, "kutatni", mit meg is emlitett a levéltárvezető, Urbancsok Zsolt,egy másik társammal együtt, hogy kutatásaim közepette érdekes, meglepő dolgok kerülnek elő  (hát fölöttébb:)...mostanában kicsit elhanyagoltam, de megyek is vissza a felbemaradt anyagokért, sőt , mint láttam az emeleti raktárban, József Attila bizonyitványainak anyakönyvét is itt őrzik kikutatni az iskolatárs rokonok, anyu, nagynénik, nagybácsik bizonyitványait is mondjuk( az iskolában csak az érettségi bizonyitványok vannak már...50 év után már semmi se titkos. azt hiszem, 1959 a vizválasztó....

azért hallottam új érdekességeket:

a vicces kezdetről nem is beszélve, hol l
eszögeződött, hogy a levéltár nem a posta kirendeltsége

hanem régi iratok megbizható, gondos őrizője

kutatószolgálattal, ahol is családtörténetet lehet kutatni, családfát felállitani

sajnos a törökök alatt minden megsemmisült, igy a legelső irat, a legrégebbi csak" 1682.es , egyébként fölöttébb érdekes, mert arról szól, hogy egy püspök hiába akarta megszerezni magának a várost, a kamara rendre utasitptta! :), hogy hagyja békén a makóiakat...

akik egyébként 4 év adómetességeket kaptak is a visszatelepülésért..

van egy 1699-es védlevél is!

egyébként méterben mérik az iratokat, s igy  2km 100m iratot óriznek!

az iratok főleg dobozokban vannak, savmentes (famentes) papirok zömmel félbehajtva -

Vizi Dávid  a z ADTtről beszélt,aminek én is szorgalmas és eredményes kutatója vagyok, de mivel folyton nő a feldolgozott források száma, igy nem lehet abbahagyni a kutatást se

...tanárnő!

Azért amikor úgy köszönnek, hogy Jó napot vagy Csókolom Tanárnő - egy kicsit helyreáll a világrendem! Nem hiúságból! De olyankor úgy érzem, nem volt teljesen hiábavaló az a majdnem fél élet amit eltöltöttem a. gimnázium falai között

S talán nem hiába jártattam a számat.

Talán...

május 21

szomorú szülinapok....

akaratlanul is fültanuja lettem egy röpke beszélgetésnek, a kávézó teraszának szomszéd asztala mellől, hol arról volt szó, hogy valaki, egy férfi, nagyon rossz állapotban van, kiborulva, valószínű a kerekszámú szülinapja miatt, mondták a férfiak, erre a társaságbeli egyetlen nő tiltakozott, nem, nem ....legalább is a nők nem ilyenek, fel se veszik - vélte saját tapasztalatból

Nem-e?!

Erre eszembe jutott az én barátnőm, aki a koleszban 20 (azaz írd és mondd húsz) éves korában sirógörcsöt kapott és vigasztalhatatlan volt "öreg" kora, az ifjúsága elröppenése  miatt

és továbbgondolkodtam a sorsán, és beugrott, hogy jelenleg Alzheimer kóros 

és némi összefüggést találtam a két tény között

csak nem valami szembenézni nem tudás és elfogadáshiány is okozza az A kórt, legalább is a múló évekkel szemben....?!

azt mondják, az A. kórosak megrekednek egy fiatalabb (olykor gyermek-)korban....


május 21

jellemzések

megnézett oldalról, hogy vagyok-e egyáltalán, merthogy annyira vékony voltam, hogy oldalról szinte nem is, vagy csak egy vonal...piros vászonnadrág volt rajtam, trapéz, s kék virágos rövidujjú virágos mintás blúz, a biciklimet helyeztem el épp a gimnázium tövében. Kicsit zavarban. de csak nagyon kicsit,,, hiszen itt én voltam itthon

de ő, mindenhol otthon érezte magát, -tanárom az egyetemről, még egy-két éve - gondoskodott róla, hogy ebből a biztonságérzésből hamar kibillenjek

tanfolyamot jött tartani, egyetemi előkészítőt, egyetemükre pályázó (azt hiszem fizikai származású ) diákjainknak

de előbb erős szavakkal adta értésemre, hogy sz.r jellemzéseket küldünk nekik a diákjainkról, amiből abszolút nem lehet tájékozódniuk

nem árultam el a titkom, hogy a megadott sémákból én mindig csak a pozitívakat választottam ki, hogy a legkedvezőbb képet fessem róluk, de hazugság nélkül,,

(vagy nem is tudom már, annyira kezdő tanár voltam, hogy még nem is juthattam érettségizendő diákok jellemzéséhez? de intő szavai ellenére is később így tettem)

és újra így cselekednék!


2019. május 3.

szavaztam

Szavaztam.

Nem mondom meg, kire, de azt elárulom, hogy legszívesebben senkire...

Szomorú ez a politikusi kinálat, mit elolvastam még a fülkébe lépés előtt a bejárati ajtófélfáról....

Egyébként nem értem, a sok reklám helyett vagy mellett miért nem tudják ezt előre közölni és népszerűsíteni

1 szavazatom beledobtam a tengerbe...


Azért nem vitt volna rá a szívem, hogy elmulasszam

makói csendélet május 26. délután (szavazás után)

megfogalmazni

nekem jólesik megfogalmazni dolgokat, mert azzal körvonalat adhatok bizonytalan képzeteimnek is (mégha a szavak nem is teljesen megbízhatóan fejeznek ki bennünket, de mégis, leginkább)

ebből a szempontból tényleg teljesen másodlagos mások olvasata vagy nem olvasata

de épp mivel a nyelv általános és közös... ez eleve feltételezi  mások megértését is, és így lenne "normális", hogy úgy mondjam, hogy másokat is megszólítson

de rátukmálni magam nem akarom senkire

viszont így ki lát engem (Adyval szólva, csak jelen időben)

május 9

butácska, szöszke kislány

szőke voltam

szöszke és butácska

legalább is így

képzelem el

magam a fotók alapján

mik megmaradtak

s mik egy olyan szép

kislányt mutatnak

ki túlokos már csak ezért

nem is lehetett

legfeljebb kamaszkorára

mikor már eleget

bántotta az élet

bántotta előbb is

hiszen deportálták

s majdnem megölték

de ezt föl se fogta

így szól a családi monda

én azért sajnálom

s örülök annak

ha butácska volt

ahhoz hogy

mindent felfogjon

abból mi ellene folyt

1945. augusztus Rózsadomb

reggeli impresszió

kék ég lombosodó fa

fekszem még alatta

ez a látképem reggel

s ebből már sejtem

milyen lesz a napom

ma elég biztató

(csak ne fájna a fejem

ilyen nagyon)

választás előtt - dilemmára :)

két közvetlen egymás alatti hir(detés) a fb-on:

***

legyünk többen!

aki otthon marad május 26-án, az az állampártot támogatja

menjünk el szavazni és támogassuk az európai magyar képviselő ellenzéki pártokat

****

kétségünk ne legyen, hogy a bevándorláspártiak mind ott lesznek. ezért legyünk ott mi is.

most vasárnap szavazz a Fideszre

***

(azért ezt a bevándorláspártit az ellenzék szinonimájaként még kicsit emésztenem kell)

végső gondolatok

megfigyeltem:

öreg korára
mindenki
botladozva jár

elvesztve egyensúlyát

ahelyett hogy végre
megtalálná

***

Istenem!
mit kerestem,
kit kerestem
egész életemben?

nem kellett volna!

minden megtalált volna
ami csak kellett
aki csak kellett

már tudom

***

megtalálni magam
miért akarom

mikor úgyis elveszitem
egyszer

***

mindent elveszitünk
mikorra elmegyünk
végleg
nincs mit sajnálj...

menj hát
könnyű léptekkel

***

ezt a lázas forgatagot
itt hagyom -

nem jó rá gondolni
hogy mozognak, rohannak
ugyanúgy az emberek

utánam is
mint előttem

de jó is elgondolni
hogy lesznek

hogy ugyanúgy feljön a nap
reggel

és az unokám csicseregve
kel fel

nyugdijas találkozó

felmerült, hogy nyugdijas tanárok találkozzunk

nade kik, s főleg hányan?

hányan már nem lehetnek itt?!

egyáltalán, ki lesz itt....

....sietni kéne azzal a találkozóval!


május 21

növekvő teher

EGYRE NAGYOBB A TEHER
mit hátamon cipelek

születésem óta nő
csak nő egyre, mivégre

hogy majd összeroskadjak
a legvégén alatta
jól ki van fundálva
de miért nem forditva?

bár a picik se birnák el
túl sok van ránk sózva

az öreg mindent elbír
mondja a fáma

mese a holdba!
nincs ki kibírja

az emlékjelnél

az emlékjel elé is úgy megyek, úgy roskadok le egy padjára a négy közül, mintha haza mennék

a hatalmas hatágú csillag  egyik csücskénél jól elférek

otthon vagyok

a fehér kövek kicsit vakítanak, ha rájuk süt a nap

a gimi/m

azért meg-megdobog a szívem egy kicsit, amikor a gimnázium előtt haladok el. Hiszen majdnem egy fél élet, amit ott töltöttem el (kora reggeltől!...) nem múlik el nyomtalan. Kicsit az enyémnek is érzem az épületet.Ha a kapuját nagyon ritkán nyitom is ki.

s ha már zömmel idegenek is vannak benne

máj 19 2

összemosódás

összemosódtak
a nappalok s az éjszakák

bármikor elalszom
s össze-vissza ébredek
nem tudom mikor
s nem tudom hol

majd egyszer
nem ébredek

vagy valahol
a másvilágon

heliocentrkus

lemegy a Nap

mi fordulunk el tőle

ő csak áll egy helybe'
vagy nem is tudom

hiszen minden mozog
körülöttünk s bennünk

míg csak élünk


május 21

kvazi példakép

Azt mondja F.É. hogy vannak napok, amikor nem tud járni, de táncolni akkor is! Megértem. (velem is hasonló történik csak a konyhában nem a Vigszinházban, jó talpalávaló zene hallatán, a rádióból)

Meg készül a 3. könyve, a szerelmének, a szerelméről. (93 évesen!) (Tulajdonképpen nekem is megvan vagy 3 könyvre való gépiratom, csak szét kéne szálazni, összerakni...) -

Csodálom ezt a nőt! Ha lenne példaképem, (sose volt!) azt hiszem őt választanám most.

május 9

az a puskagolyó

a puskagolyó fájdalmát
mi kioltotta apám életét
én viszem tovább...

s a lyukat mit vájt
itt hurcolom
életem minden
tárgyában,
vonulatában
fenekelenül

legyen átkozott
aki meghúzta
a ravaszt
(de hülye szó)
s az is
aki parancsba adta
elfeledve a legfőbb
parancsot:

NE ÖLJ!

én nem vagyok magyar?

egyenesen röhej, ha nem tartanak magyarnak, mert zsidó (is) vagyok!

magyar az anyanyelvem, nem is tudok héberül (csak egy kicsit olvasni, bibliát), ivritül pláne nem.Soha életemben nem jártam Izraelben. Magyar népdalokon nőttem fel.  (Kodály biciniumain tanultam szolfézst) A magyar irodalom lett a mindenem, szakmám is. (jelzem magyar zsidó költőivel-iróival együtt!) A magyar himmnuszt énekelem tercelve is meg könnyezve is, hiszen még egy ilyen szomorú himnusz nincs a világon, bár Vörösmarty szózata felesel rá...egyáltalán úton-útfélen magyar költőktől idézek, mert velük van tele a fejem, és a szivem...

ha távol vagyok otthonról, akármilyen szép helyen (a tengeren is akár), a Maros folyónk jár mindig az eszemben, annak partján vagyok igazán otthon. Ha hazajövök, megdobban a szivem a hid előtt a Maros táblát látván.

gyerekem és unokám is itt él, igaz a fővárosban, tudtommal nincs is szándékuk elmenni (még ha nagy i s rá a kisértés) Lányom is a magyar irodalom elkötelezettje, jeles szerkesztője és költőként-iróként művelője!

hát még véletlenül se jusson eszébe valakinek nem magyarként tekinteni rám!


máj 18

ha lassul a szív...

ha lassul a szív
lassuljon a lépted is
érthetetlen
hogy nem érted

s úgy rohangálsz
össze-vissza
mintha szereped volna
a futkosás

pedig csúfos komédiák
vége az összerogyás

(hogy finoman fejezzem ki magam
de tudod jól mit akartam írni először)

anyalátogatás

máj 12

rendszeresen, naponta szépen felöltözve felkeresi az édesanyját

s kiülnek a ház elé egy padra (persze az anyuka háziruhában)

elmerülten beszélgetnek, persze nem tudni miről

de mindig van, ki nem fogynak a szóból

jó látni őket

örülnek egymásnak

mindketten

látni a fiatalabbon, hogy nem csak kötelességből teszi

az öreg meg csak boldog....

öregek fohásza

Istenem add,
hogy mindig legyen
a fejemben
és szivemben
valaki
vagy valami

hogy ne üresedjek ki
mig élek
sosem!

Add meg nekem!

a depresszió ellen

• bevallom, pár hete szedek napi egyszer  egy icipici )kettétört felet, ami még szét is morzsolódik) u.n. hangulatjavítót, semmi hozzászokás, semmi mellékhatás (csak visszatartja a szerotonin szintemet) de mintha nem is lenne, de mintha mégiscsak jó lenne, hogy van (majdnem mint a homeopatiával, hogy alig van és mégis...)

merthogy tényleg jobb a hangulatom - valamicskét
így elviselhetőbb az élet, és magam is elviselhetőbb vagyok, magamnak
s hátha pont így vagyok igazán én, hogy nem gátlódnak a gátlásaim (hogy nem vonódik ki a szerotonin,

azt észrevettem, hogy jobban megmondom a magamét (futólag össze is vesztem), de összegezve mégiscsak "kellemesebb" vagyok - remélem

már untam a fancsali képem és gondterhelt magam

vajon látszik itt is a változás?

utálom a depressziót. még a szót is.
annyi fájdalmat okozott nekem (közvetve is)

de attól, hogy nem akarok tudomást venni róla, még van, sőt.

hát inkább legyőzöm.

ha kell hozzá kis segítség - nehezen szántam rá magam - hát azzal....




május 18

jönnek-mennek....

jönnek-mennek az évek
évszázadok, évtizedek
és semmit nem tanulunk
semmit nem okulunk

mégcsak nem is érezzük
hogy a történelmet éljük
és rongáljuk
mi magunk

anyu varrt is nekem...

anyu varrt is nekem, emlékszem (egy fotó hozta elém, egy nagyon szép fekete kiskosztűmszerűséget (azt hiszem valami átalakítás lehetett, eredetileg neki lehetett valamije finom gorgettből)), szép, elegáns, fehér gallérral, a lábamon úgy látom a magas s
arkú drapp körömcipőm van (ez volt az első magas sarkúm...nagylányságom külső jele... jobb lett volna, elegánsabb a fekete, de így is jó), vékony vagyok és elég sikkesen ülök, na mosoly nincs az arcomon

ezt a fotót fotóról fotóztam,valaki elhozta az sokadik érettségi találkozóra, én nem is emlékeztem rá, nem is tudom hanyadikban volt

de megmozgatott....

valahogy mindent előhozott....

amit most nem tudok elmondani. csak érezni

...,

de akárhogy is nézem ezt a csoportfotót, meg kell állapítanom, hogy  -meglepő módon, de - én vagyok rajta a legelegánsabb - ott az első sorban a bal szélen- a fancsali képemmel együtt :)

szélsőségek

egyik percben süt
és nyári a meleg
másikban beborul
s didergek

hozzá kell szokni
e szélsőségekhez
kabátot le s föl
veszek

és szomorkodok
egy kiegyensúlyozott
kiszámitható életet
akarok

hol tudni lehet
mi lesz
a következő
másodpercben

május 20 1.

barna bőr

kora nyáron már barnára sültem, azaz alig kopott le télen a barnaságom,, szinte ráégett. Azaz dehogyis égett, mintha az lett volna a természetes színem, nem is perzselődött soha pirosra, és nem is hámlott le. Csak a fürdőruhám helyén a fehér csíkok jelezték, hogy a bőröm valójában (hó)fehér (szemem kék, hajam aranyszőke (volt), tiszta "Árja" vélhették volna a háborúban,-mit tán épp emiatt a külsőm miatt úszhattam meg - gondolom ma már.)

Ki hitte volna, hogy eljön  ez a világ, hogy idejön, ahol még elsőben valami ilyet verset tanultunk

nagy a világ sok-sok ország
s benne különböző emberek

vagy : egyik ember annyi mint a másik
           bár a bőre barna vagy fehér
         

és mindenkit magunkhoz öleltünk, még bőrszintől függetlenül

volt egy mesekönyvem  3 kis bájos "szerecsen" gyerekről szólt, akik különböző kalandokon mentek át, itt ezen az illusztárción, amit anyu le is festett külön nekem, épp szőke fehérbőrú kis barátnőjüktől búcsúznak egy gondolán!

rögzíteni

rögzíteni, rögzíteni
akár fotón, akár írásban

talán így akarom
megállítani az időt

ami amúgy elrohan
az események s képek
láncolatában

de így is elsuhan!
várj csak....

mely torokhang

némely ember orgánuma annyira zavar, hogy ki lehetne kergetni vele a világból.

itt ebédelek, a menzán, s a szomszéd asztal felől jön a támadás, mely torok hangból áll mit szaggatottan néha még fel is visznek..

érdekes, a partnerét, aki beszél vele, meg se hallom, persze ritkán is mond egy-két szót csak

abbahagyják az ebédet záros időn belül, vagy én hagyom itt... ez a kérdés

dehát nincs sok esély, egyszerre nem tud enni is meg beszélni is, és be nem áll a szája

váratlan fordulat, a partner, feláll az asztaltól, s további jó étvágyat kívánva elmenekül.

a hátrahagyott magában már nem beszél, hurrá!

reméljük

és szerencsém van, tényleg nem, de sok a pótolni való evésben és rakodásban is

végre ő is távozik elviharozva, még odaint a személyzetnek további szép napot kívánva

engem észre se vesz, pedig amúgy ismer

vagy megérezte - nem hizelgő -gondolataim? :)

elbóbiskoltam....

elbóbiskoltam a napon

aludtam is?

nem tudom

ilyenkor az ébrenlét

is amolyan félálom

túl és innen

a halálon

a menzán - mint örökös

egy ideje, időnként annak a középiskolának a menzáján ebédelek (amit felsőfokú kereskedelmi iskolaként a nagyapám alapított, 1923-ban).

Senki nem tudja, inkognitó...

Azért jó elgondolni! Micsoda örökségem is van nekem!

***

sokáig ódzkodtam ellene, a kibírhatatlan menzaszag, a tömeg, az önkiszolgálás, néha sorbaállás, tálcával egyensúlyozás...(bírom-e).De aztán rászántam magam, közel van, egyszerű...

S csak ma jutott eszembe: részben ez az örökségem!

Ha nincs nagyapa, ha nem járja le a lábát az iskolaalapitáskor, ezek a tanárok nem itt dolgoznának, s ez a sok diák is máshol csivitelne, rosszalkodna...

(ápr )

kövek

kövek, kövek

fehér kövek

hallgattok

de ha fülelek

hallom hangotok

ahelyett a több mint

1200 áldozat helyett

kiket elvittek

s nem tértek

vissza 

soha

kövek, kövek

fehér mosott kövek

nincs könyörület

nincs mi lemossa 

a bűnt

mit elkövettek

ellenetek

kövek, kövek

élettelenek

csak én hallom

beszédetetek

amúgy némák vagytok

mint a közönséges kövek

belétek 

temetkezek

titkos zsidók

sehogyse megy a fejembe, ez a nagyon is gyakori eset, hogy a szülők letagadják a gyerekük előtt, hogy zsidó. És aztán ő  annak rendje és módja szerint, különböző kerülő utakon másoktól tudja meg, rendszerint brutális körülmények között, kataklizmát okozva, ilyen-olyan idős korban, mindenképp elkésve

mert minden eltitkolás előbb-utóbb napvilágra kerül, s az elfojtás utólag meg is bosszulja magát

nekem egyszer valaki (egy nem zsidó orvos zsidó felesége) szinte szabadkozva vallotta be, hogy a fia előtt sokáig titkolta a zsidóságukat.S csak azért, mert féltette. Később, emlékszem láttam a már felnőtt fiát kisgyerekeivel a hitközségnél,különböző vallási jellegű vacsorákon.Aztán, persze, elmaradtak. De most legalább tudta, hogy ő félig zsidó (halaha szerint teljesen), gyerekei negyedek, azóta született unokái mér csak nyolcad részben...Mindegy.

Nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani a származásnak (Radnótinak igaza lehetett a Komlós Aladárnak írt, zsidó  írói mivoltot határozottan elutasító levelében. ) De az eltitkolásnak helye nincs!

Az vagyok, aki vagyok.
De tudjam!

S ezt a tudást  senki (egy szülő se) veheti el tőlem

Aztán, hogy mit kezdek vele, az már az én dolgom (bajom) Majd én eldöntöm így vagy úgy (esetleg különböző meghatározó körülmények hatására, esetleg életkoronként is változóan)

(JA, s arról ne is beszéljünk, hogy és "ők" mindig tudják, hogy te zsidó vagy, akárcsak az örökbe fogadott gyerekek eredeti de rejtett kilétét)

strandra menni

de jó volt a
strandra menni

nem is ott lenni
hanem csak menni

tele várakozással
tekerni azt a bicajt
váltott lábbal
lendülettel

énekelt a szívem
betöltötte minden

...aki elment

meghalt valaki, alig 60 évesen, hirtelen agyvérzésben. Reggel összeesett,este már halott. teljesen váratlanul. Valamiért visszament a lakásba reggel, s akkor....

engem nagyon megrendített. Mikor régebben találkoztunk, mindig az anyukája hogyléte felől érdeklődtem,aki magyar tanárom, majd pedig kollégám volt...Egyre összébb ment... végül el fogyott....Aztán később csak vele, hosszú idő után, nagyon lefogyott, betegség miatt, de már jól volt!Aztán megint később, boldog, unokát vért...a kisebb lányától, Meg is lett az unoka, s nem sokkal később, most, elment ő....

társaságban jött föl a halálhíre

közölték velem, hogy nem őt, hanem a környezetét kell sajnálni, akiket itt hagyott, mert őt várja a mennyországban az anyukája, apukája...stb...Na hát hogy ki várja s hol, hol van az a mennyország erről nem tudhatunk semmi biztosat - szerintem,de amikor valaki azt mondta, hogy ő már boldog, mert ledobta magáról a testi korlátokat, felcsattantam, ne tartsunk már örömünnepet valaki halálakor (bár kiderült hogy bizonyos kulturákban így is van(?)

elképestzó, én úgy gondolom, őt is sajnálni kell, aki itt hagyja azokat akiket szeret, elszakad lányaitól fiától, unokájától... nem élvezheti a nagymamaságát

a mi nagyymamánk viszont azt is közölte, hogy ha valaki felnevelte a gyerekeit, akkor már elmehet, nyugodt szívvel....

hét nem is tudom mit gondoljak, ezek után már szót se szóltam (pedig engem ez az általános nyugodjon békében is irritál, ne nyugodjon, ha még élhetne...)

én gondolkodnék helytelenül?aki sajnálja azt is aki, elmegy? s akárhány évesen is (mint most pl a 104. éves Hermann Wouk)

újra tavasz

végre süt újra a nap
látom is mi eddig
homályban volt
s nem fázom
melegít sugara

vajon csak azért
volt felhő s hideg
hogy elmúltával
hogy értékeljem
az ellenkezőjét?

és a madarakat is
újra hallani
hogy csivitelnek
hol gunnyaszthattak
eddig szegények?

de örülnek most
be nem áll a csőrük!

s az embereknek se...

gyerekrajzkiállítás az új könyvtárban

vonz ez az új könyvtár, meg arra is gondoltam, hátha ott melegebb van mint a hetek óta lehűlt, és távfűtetlen panelomban, ahol hiába hagytam véletlenül éjjelre is bent a hősugárzót, csak 18 fok körüli a hőmérséklet, elmentem kiállitásnyitásra , ill kicsit még előbb is...

igaz hogy a belső udvarra bezáródtam, mert beragadt a kilincs ( a kavicson ülő nőt szemléltem meg közelről, hát bizony túlsikálták, a finomságát mégis csak elveszítette), ,

aztán liften (az már nem ragadt be, még beszél is!) felmentem az első emeletre, ahol a művészeti iskolásoknak már be volt rendezve a zárókiállitása, mit majd később a képzőművészeti egyetem egykori rektora prof emeritusa nyitott meg

de addig is bámultam... korosztályonként az emelkedő színvonalat.

 igaz épp tegnap bukkantam lyányom régi  vázlatfüzetére, mit 8 éves korában rajzolt tele, főleg a rólam készített karakterisztikus rajzaival, hát nem 8 éves teljesitményt nyújtva,   jóval meghaladta  látásban élesszeműségben és ahogy visszaadta pár jellemző ceruzavonással, ahogy kávézok, állok ülök, fekszek, írok... a leghétköznapibb dolgokat művelem, és mégis jelentőséget tudott adni neki... mondtam is neki..mire csak ennyit reagált azt mindig is tudtuk hogy 8 éves koromban nem úgy rajzoltam mint a 8 évesek...Csakhogy én már el is felejtettem...)

na szóval klassz rajzok voltak kiállítva (is), különösen tetszettek az önarcképfélének gondolt, hetedikesektől

közben vetitették a fotókat a rajzoló gyerekekről, rajzaikról, feltűnt egy fekete hosszú hajú kislány . a rajzával, amin egy fekete hosszü haju lány képe van....de sehogy se sikerült lefotózni, végül a végén a tanárnője kivetitette nekem pont ezt

nos kiderült, hogy nem önarckép. a gyerekek kiválasztottak a művészettörténetből egy nekik tetsző képet és azt festették. le.(kicsit át) de ugyanakkor bele magukat is, illetve már eleve a választásnál tudatalatt szerepet játszhatott valami belső, rejtett hasonlóság (ez itt egy tahiti nő lehet, valószínű Gaugain (ugyanigy találtam egy Boticellit )

érdekes , hogy az ember magát rajzolja mindig (Leonardo arcai is hasonlitanak rá is...)

(az a fekete kislány lehet, hogy azért ragadott meg, mert mintha kicsit hasonlitana az én lányomra is ebben a korban..na és ő is mindig rajzolt festett... (egész 18 éves koráig..)

a gazdagság

mikor minden elveszett
megtaláltam a kincset

mikor megtaláltam a kincset
újra elvesztettem mindent

mégis gazdag lettem
valahogyan

ki érti ezt
az tudja
mi a gazdagság
titka

anyák és lányok

lányom azt mondja, hogy hagyjam abba ezt a bűntudatot anyámmal szemben (én nem is neveztem így, ilyen erősen,de lehet hogy igaza van .már hogyne lenne, lehetne), szerinte nem is  indokolt, s ráadásul ez kivetítődik rá, és neki csinálok rosszat vele

szerintem nem kellene automatikusan neki is bűntudatot érezni irántam... ez irracionális

viszont jó lenne, ha már párhuzam, ha ugyanúgy tudna szeretni mint én az anyámat, legalább így utólag (bűntudattal ide vagy oda)

május 9

micsoda május!

ILYEN MÁJUST
UGYAN KI LÁTOTT
beleborzong a lélek

nem csak a test
didereg

mintha végítélet
lenne
fejünk felett

SMINK NÉLKÜL

na képzeld, néha feltesznek smink nélküli képeket hírességekről, hogy borzadj el!

legalább olyan borzadályt és intimitást csinálnak belőle, mintha  meztelenül mutogatnák őket

ha elgondolom, hogy én mindig smink nélkül járok, igaz engem nem is mutogatnak

de azért elég borzasztóan nézek is ki

na persze sminkkel se lennék jobb :)

(vagy ki tudja?!)


május 12.

hajszál

a sapkák hajszálakat
rejtegetnek

az enyémbe is lett egy

s jut eszembe
anyámé...
halála után
holmijait
rendezgetve...

de sokat jelentett
az a megtalált
hajszál

s hogy összetört...

az nem lehet
hogy ez maradt belőle,
csak ez!...

(mégha benne is
a DNS...

de mára az is elveszett)

tünde könyvbemutatója

a rajzkörről testületileg átvonultunk az új könyvtárba, az első könyvbemutatóra

Balog Tünde új könyve (régi írásokat is tartalmaz ugyan, de egybekötve újakkal kiadott egy családregényt (-félét)....cime Különös tartomány (családregényféle régi és újabb elbeszélésekből)

De jó!

(Arra is gondoltam titokban, hogy majd ellesek technikai fogásokat is, mert nekem is gyűlik az "anyagom", csak összefoltozódni nem akaródzik), hogy majd ellesek technikákat (de azt hiszem, úgy nem tudnék működni mint Tünde, mert én röghöz kötött(ebb) vagyok, és az utolsó bötűig csak a megtörtént valóságot tudom írni..Tündének csak a kiinduláshoz kell , az elrugaszkodáshoz,--a többit kipótolja kitalációval....pedig - és ez elgondolkodtatott már-a beszélgetés folyamán mint Mezei Katalinnal folytatt,- az emlékezés és a képzelet édes testvérek (nálam az emlékezet árva vagy inkább "egyke")

Gyönyörűen hegedült Bíró Anita, a második számra kedvet kaptam, de nagyon magasak a fekvései... végig mosolygott, míg játszott, elragadó volt...

aztán a beszélgetés is érdekes, és Tünde felolvasott két érdekfeszitő részt a könyvből. Igazán varázslatos, bevonó a stílusa! (mint tudjuk, e most valahogy még egyenletesebben és sodróan hömpölygőnek tűnt... minden benne volt.(egy élet, összegzően)

végül is a titokra nem kaptunk, mert nem is kaphattunk választ, az alkotás lényegére: hogy hogyan is lesz a semmiből valami, az ember a kimondhatatlant, az elérhetetlent ostromolja (idézte Domokos Mátyást) ez sarkallja...de igazán a dolgokat csak érezzük, mert a kimondás devalvál...

Lázár Ervin (is) irigyelte tőle, ahogy megírta "elködlött dédanyáit", ő várt is gyerekkora megírásával, míg meghaltak a szereplők, mert a neveken nem s tudott volna változtatni

de hiába is mondja nagyobbik lánya hogy "anyám megint kiteregette a családi szennyest", nem a való annak égi mása.... nem lehet számon kérni a művön a hétköznapi valóságot (de tudom ezt én is..)....

s aztán végeláthatatlan sor, dedikálás , és Tünde mindenkivel  kicsit  el is beszélgetett, mint egy pszichoterapeuta (imádhatják, engem nagyon gyakran összetévesztenek vele, megörülnek, és amikor rájönnek, hogy nem ő vagyok én, mindig csalódnak)

én  is beszélgettem ezzel-azzal, a végén utolsó lettem a dedikálásra , mert nem akartam állni a sorba

(megemlítettem Tündének függelékként ahhoz amit mondott arról, hogy a múlt sose lezárt, belefér a jövő, hogy a levéltárba lehet kutatni, nekem is mi minden jött elő, a múltamból , őseim szinte feltámadtak az archív lapokon, meg a fluidum szóra is rákérdeztem, ami csodás úton került hozzám , (anyu sugallta,, neki is csak úgy jött...) és még mi mindenről beszélhettünk volna... Na majd a könyvben.

s Tünde (nagyobb) lánya titokban le is kapott bennünket...trécselés közben, örülök ennek a képnek (bármennyire is zilált és elterült vagyok rajta:

valaki a fb -ra felírt egy hízelgőt  alá "A legjobb makói fotó, - két ikon"...

(hát ...nem ártana legalább egy könyv nekem se  az "ikonsághoz",  valódiságához, kiérdemeltségéhez, mert így csak szégyenkezhetem az írónő árnyékában)

közben lányom Libri dijátadón, s mint kiderült mindkét díjazott könyv (a szakmai és a a közönségdijas  is az ő általa szerkesztett könyvé lett: Gratula! Neki is...

álomban az álomról

de hol vagyunk mi
amikor álmodunk
kérdi álmomban unokám
nem értem a kérdést
türelmetlenül megismétli
de MI hol vagyunk akkor

hiszen a halottakkal
is beszélgethetünk....

de tényleg hol vagyunk
és mi az a "mi"?
amikor álmodunk
ketté válunk
valakire aki tovább is
fekszik
az ágyon
s valakire, aki
bárhol lehet
bárhol?

nagyszülők

annyira sovány voltam és lapos hasú, hogy az apósom hónapokig el se hitte , hogy az Unokája nő a hasamban(tekintettel előrehaladott, 41 éves koromra. ami akkoriban annak számitott,különösen az  ő köreiben Csak legutoljára, a kórházban, a halálos ágyán , mikor már a félidőn is jócskán túl voltam, mosolyodott el, s mondta: most már elhiszi,úgy érzem nyugodtabban és elégedetten halt így meg , ezzel a tudattal (bár már volt három fiú és egy lányunokája, nade mégis.....)

anyósom is mondogatta, hogy ne csodálkozzak, ha nem látják rajtam a terhességet, hiszen sok nőnek terhesség nélkül is van akkora pocakja, mint nekem az első hónapokban

de mikor én első perctől kezdve érzékeltem...

így nem esett jól...

egyébként a biztos jel az első mozgás -olyan volt mint belűlről egy simogatás vagy csiklandozás - épp náluk, a kis szobában a kanapéjukon esett meg,  

eleinte sokat segített anyósom a kisgyerek körül de hamar lett egy másik (fiú) unokája is aki lekötötte a figyelmét, aztán meg nem soká ő is beteg lett, s hamarosan meghalt

de van még egy olyan fénykép, lányom olyan 3 éves lehet rajta, amin látható mindkét nagyanyjával (anyu ekkor már beteg volt, látszik is némileg rajta) Ő hamarabb el is ment...., mikor lányom 4 éves volt

végül is lányomnak 8 éves korától nem volt  egy nagyszülője se (sőt nem sokkal ezután apja se)

anyai nagyapja (az én apám) pont születése előtt 40(!) évvel...."ment el"... na nem

 szépítgessük a dolgot ., lett megölve valahol Szerbiában!

(most döbbentem rá, hogy szegény kislányom nagyszülők nélkül is nőtt fel.... s hogy csak én voltam a háttérben egyenes felmenő...)

könyvtáravatóm

Régi-régi könyvek

az új bútorokon

S régi vagyok én is

ki itt rostokolok

Három szint és

csigalépcső

de lehet lift

ég felé visz

Micsoda ajándék

ez a sorstól

Agguló napjaim

ilyen miliőben tölthetem

hol közel az ég is

és minden földi kincs

köszönet!

felavattam!

felavattam!

igen, csekélységem...az újjáépitett Makovecz féle könyvtárat

felavattam...

elégedetten és gyönyörködve

itt már a kávézóban ülök, ebéd után, visszajöttem a város bronzérméért (nem tudtak vissza adni) megittam itt egy jó kis kávét, régi szimplás pohárba adagolva, klassz asztalnál , kényelmes formatervezett széknél, közben olvastam is, várakozásomban, és elégedetten hátradőlve konstatálom:

felavattam!

szóval ez az én könyvtáram volt és marad felújított változatában is... mikor lebontották évekkel ezelőtt a régit s nagy huza-vonával kezdték az újat,fel is villant bennem: vajon megérem-e a nyitást, hát megértem, hurrá! és akarok is még jó sokáig járni belé, mert nagyszerűen felszerelt, s a különböző tevékenységekre jól széttagolt, amellett gyönyörű a szemnek (szájnak...mert hogy a büfé is van) 

azért nem akarom kisajátítani magamnak az avatást. némileg az ernyőktől látni lehetett a zuhogó esőben, ahogy ropta az Állami Népi Együttes a színpadon, a polgármestert beszélni, aki végre megemlítette és köszöntötte elődjét Buzás Pétert,  aki idehozta Makóra Makoveczet...

Áder is egy résben felbukkant, de egy mukkot nem szólt, bár az ő neve alatt folyt az avatás...(úgy látszik kibeszélte magát előtte a környezetvédelmi előadásán a Hagymaházban)

Megoldotta a pap az épületet, elvágták többen a nemzetiszín szalagot, és ezután beözönlöttünk az épületbe, és ámultunk, bámultunk gyönyörködtünk....

 

elfogott az az otthonosság érzés benne mit megfejthetetlenül de jelen van minden Makovecz épületben, a hatalmas méretei ellenére

azt hiszem sokat leszek itt,,...

kék kutya

egy kék kutya
ébresztett fel
álmomból

miért is ne
a képzelet
sokszínű
és nem ismer
határokat

az egyik oldal

elmentem Gyurcsány fórumára,,,

ne kérdezd miért

elég lapos volt, az első része, amin jelen volt a sajtó, sorfalat álltak, be pont elém... semmit se láttam a járkáló Gyurcsányból, rosszullét is kerülgetett levegóhiányból(?) de a hátam mögött ülő volt tanítvány (s volt szoc képviselő) szerencsére kinyitotta az ajtót, és helyet cserélt velem mellette igy szabad levegőn ültem, végül is

később elmentek a sajtósok (átmenetileg)  (így szólt a megállapodás, nem is bántam , mert nem csak a látványtól fosztottak meg hanem össze-visszamászkáltak és vették filmre a nézőket (bennünket!)!)

s elkezdődött a fórum, a kérdések szerintem nem a Gyurcsánnak voltak szánva, de mindenesetre, Gyurcsán elővette a parlagibb hangját s bizony nem szalonképesen kezdett beszélni (ha népszerűsködésből tette, nálam bizony célt tévesztett)

szomorú vagyok, már megint két rossz közül kell választanom

és aligha tudom már eldönteni melyik kevésbé az

még az is lehet, hogy NEM megyek szavazni?

egyébként ahogy belépem a terembe, olyan fojtott volt a légkör(nem is véletlenül lehettem majdnem rosszul )mintha csupa megalázott s már eleve megvert, legyőzött ember ült volna némán a tömött sorokban

annyira sajnálom ezt a jobb sorsra érdemes népet!