volt alkalmam egész közelről megfigyelni a bipolaritás (maniás depresszió) különböző sajátosságait: a mély depressziót és a "mániát' azaz felhangoltságot, és közte minden árnyalatot...beleértve annak pontos mértani középarányát, a legtökéletesebb harmóniát és kiegyensúlyozottságot is.
De ha depresszió és mánia közt választani kell, feltétlenül a depressziót választanám. A depresszió mindig közelebb áll a realitáshoz. Viszont alkotni csak felhangoltan lehet. (Vagy a kettő közt)
Persze lehet, hogy azért gondolom igy, mert alkatomnál fogva hajlok a depresszió felé(?) És similis similem gaudet.
De épp az egyensúlyi állapot létrehozása érdekében mindig átcsusszan a másik oldalba, a depresszió a felhangoltságba, és a felhangoltság a depresszióba,,,
És ha létrejön az aranyközép.. az a ritka jó. A legritkább és a legjobb.
És merem állitani, hogy ezt csak a két szélsőség közt lehet eltalálni! Velük együtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése