Anyám sokat varrt rajta. Fürdőruhát (olykor másoknak is), (ebből végzettsége is volt) meg felsőruhát is(nekünk).Ügyes volt!
Hanem próbálni nem szerettem! Nem tudtam... Azok a gombostűk...mindig szurkáltak valahol, és túl sok volt belőlük.És én rögtön a kész és passzoló eredményt szerettem volna látni türelmetlenül.
Át is alakított ...
Emlékszem, egyszer, a gimibál előtt, egy kintről kapott taft kockás , hordó fazonú ruhából, egy egyszerűbb fazont akart csinálni... A próbákig el is jutottunk, de félbemaradt, nem fejezte be sohasem...Mert megbetegedett. Abban az évben nem voltam a gimibálon. Semmilyen ruhában.,
Arra is emlékszem, hogy amikor készítette, még az elején, nagy lendülettel és kedvvel, azzal vigasztalt , hogy szép lány vagyok, higgyem el, és ebben a készülő ruhában tündökölni fogok, lehet, hogy van, akinek jobban tetszhetek, mint akár a S. Mari, az akkori idők elismert -de egész más tipusú - szépsége. Nem tudtam kontrollálni szavait a meghiúsult bállal. A ruha úgy maradt félbe, tele a gombostűkkel, akár állítólagos szépségem....
Aztán a varrógép is elromlott. "Hurkolni" kezdett. Sokat kínlódott vele anyám, s végül felhagyott a varrással.
Kikerült az eresz alá, az udvarra ...
A postásunk nagyon örült neki. Azt mondta jó lesz az alapja asztalnak...
(Tán még mindig megvan neki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése