2018. július 23., hétfő

Anyegin, a METből

igen, azt közvetitették, bementem Szegedre megnézni

pedig sprórolok újabban, minden lépéssel - hát még más városba...
de ha célirányosan csak a moziba megyek , akkor nem is olyan fárasztó--

az az igazság, hogy nem akartam kihagyni , ha megnézhetem (még mindig) imádott Hvorotovszkijomat...



csakhogy ezen a 2007es felvételen mintha még nem ért volna igazán be

ámbár amikor 26 évére hivatkozik a darab vége felé.. kissé furcsán hatott

elgondolkoztatott az is , hogy Csajkovszkij nem irt egy valamire való jó áriát a számára, amivel brillirozhatott volna

ezzel szemben Tatjana a levelével,


Lenszkij a nagyáriájával..igen..sőt még a Puskin műben nem is megszólaló Gremin is gyönyörü áriát énekelhet

Anyegin meg csak ellenszenvesedhetik....

Elgondolkodtatott az is, amit Szőke tanárom mondott annak idején, hogy a mű végére (mikor megfordul a helyzet és Anyegin ir levelet. Tatjanának..)Puskin érzelmi hozzáállása is megváltozik, Anyegin elnyeri a rokonszenvét, a Tatjana iránti  pedig csökken...

de Csajkovszkijé úgy látszik nem.... még erre a szituációra se irt neki egy szép, megrázó áriát


,,
furcsa is volt a befejezés, nem éreztem őszintének Anyegin összeroppanását... (jaj nehogy mellé üljön a széknek tántorgása közben, (Toszká...Ó kin, ő gyász, nyomorult életem!) nem jól volt kiszámitva a térköz)



azért - örülök hogy láttam....





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése