azaz semmit se erőltetni, élni a természettel együtt, az ürességbe...amiből azért bármi lehet, amit "ő" akar (mert nem is igazán üres, mert lehetőség -de csak az)
most hogy vissza vagyok fogva minden fizikai terheléstől, orvosi javallat szerint is, de a testem is ezt diktálja (egész pontosan pont a szívem:)...tényleg alig csinálok valamit, ha a nem-csinálás jelenti a vuvejt, tökéletes megvalósitója vagyok a nem megvalósitásnak. (valójában tán mindig is..., de az agyam annál inkább jár, (a lábam minél lassabban és botladozóbban) és tele van és szórja a gondolatokat, régi eseményeket, dialógokat,,,új reflexiókat, felfedezéseket... ha valaki leírná, már többezer oldal is lenne bizonyára - bár szerkezettelen... asszociativ, azért mégis összefüggő...hiszen egy ember gondolatai, az enyémek
de épp azt hiszem , hogy irni, beszélni se kell, nem kéne....
egyrészt minek, nincs hatása, másrészt épp azért mert nagyon is van, lehet...mindennek, minden kimondott szónak lehet (ezt magamon, magamban érzem, és beláthatatlanok is lehetnek a következmények, amit okoznak...)
de ha meg nem akarunk hatni, akkor minek is az egész...élet?
a napokban kifutott a számon, hogy semmi hatással nem vagyok az unokámra...de meg is bántam. hogy is lennék,ilyen messziről...
de lehet hatni és befolyásolni, azzal is ha nem beszélünk, nem teszünk... amikor pedig kellene...!
és épp ma reggel csúszott ki a számon ez a klisé is, hogy az élet nem fáklyásmenet... (nem akartam sorolni bajaim, hiszen javulok, de teljesen nem lehetek olyan már,, mint mondjuk 20 évesen , már soha, persze...senki se)
. (de itt csak magamra gondoltam, a bajaimra, amit nem akarok részletezni, de lehetne sokkal rosszabb is. javulok.,már nem probléma lélegezni:) szabadon... hm
vu-vej
mégis csak jobb lett volna elhallgatni ezeket is, nem? :)
(néha a kommentekből, -itteni kevés olvasóm, még kevesebb reagálásából )azt látom, hogy ugyanazt ugyanúgy gondolják, érzik, de néha meg , hogy félrefélreértenek, illetve vigasztalni akarnak , mikor nem is kéne, és pont az ellenkezőjét érik el vele.kétségbeejtenek...olyankor újra olvasom magam, ugyan mit irtam, már megint félreérthetően...vagy miért pont azt emelik ki, és teszik fókuszba, ami nem is olyan fontos a mondandómból (persze lehet, hogy nekik az?)...
most nem is merem újraolvasni (bár inkább a versféléimmel fordul elő a nem célbatalálás, ott viszont tán megbocsátható az eleve- többértelműség)
---------------
nem megy ez a vu-vej,
sej-haj...:)
se a nem-cselekvés, se a cselekvés - se az irás se a nem-irás...
(de most kérem, ne vigasztaljon senki, netán!)
( U.I. nincs-miért:) No, majd csak sikerül elmarni mindenkit innen:))
szerintem az nem baj, ha nem értenek rögtön...
VálaszTörlésa kommunikációs folyamat része az, hogy HA FONTOS az illető, és "halljuk", amit mond, visszakérdezhetünk, így gondoltad-e, te meg azt mondhatod, igen , vagy nem egészen, vagy egész mást...
ez szerintem nem hiba, és nem "téved"-és, egyszerűen beszélgetés
a leírt szó sosem annyira egyértelmű (nekem) mintha az egész embert látnám hozzá
én is félreérthetek egy-egy közlést, attól még nem vagyok "hibás", te sem vagy "hibás", ha félreértenek
én nem adom fel (nem marsz el), egyszerűen megvárom, hogy megmagyarázd, ha mást értettem, ...és beszélgetünk tovább...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésszerintem mindenki nyugodtan gondolja azt egy irás kapcsán, amit ő akar
VálaszTörlésmiután megszületik egy szöveg, az már nem a szerzőé, hanem az olvasóé
(akármilyen szinten)
és ahány olvasó, annyi olvasat
persze lehet utána is megbeszélni a dolgokat...(még mindig jobb, mint ha valaki megsértődik és teljesen alaptalanulés ok nélkül - egy tárgyilagos helyesbitéstől (ami ráadásul nem is az ő tévedése eredendően, csak átvett...) (ja és közben ő sért!)
én itt azt latolgattam, hogy egyáltalán van-e értelme irni (s mi több ad absurdum beszélni), de lehet, hogy ennek eldöntése rajtam kivül vagy fölöttem áll:) de mégis...
egy nagyon népszerű és remek blogiró újabban nem kéri a kommenteket(pedig szinte csak dicsérők voltak)...
ja,és mielőtt kommentben is félreérthető lennék: én szeretem, ha kommentelnek! :)
Törléssokszor megfordul az én fejemben is, amit itt (is)olvastam:
Törlés"Hogy a kilátástalan helyzetekben értelmetlennek látszó cselekvések, mint például a beszéd, értelmet nyernek-e önmaguktól -- hogy a beszéd és a cselekvés szándékának értelme vajon magában a tettben van-e, vagy valamifajta idealisztikus külső célban."
http://gofriblog.blogspot.hu/2010/03/jonas-konyve.html
mert lehet nem jön létre az a klasszikus párbeszéd, lehet megszüntetni a kommentelési lehetőséget (mindenfél e formában), de az, hogy a szélnek eresztett szó nem hiába indul el az olvasóban, az teljesen bizonyos.♥
Én már régóta nem is próbálom megérteni a blogíróknak és blogolvasóknak a kommenteléshez való viszonyulását, mert annyira bonyolult és megfejthetetlen, kibogozhatatlan. Kb. mint amennyire bonyolultak és sokfélék vagyunk.
VálaszTörléshát mit "kommenteljek" erre?! :)
Törlés