2017. március 12., vasárnap

hold- és mobilfényben

a Holdfényben a feketék kéknek látszanak... mondta egy idős hölgy a mellette elfutó fekete kisfiúnak, aki ezt már felnőttként és biztatásul meséli a Holdfény c. film kisfiú "hősének",  pártfogoltjának...

az eredeti (sose előadott) színdarab címe  ez is ....In Moonlight Black Boys Look Blue 


most láttam Makón a frissen Oscar-díjas filmet, mégis úgy tűnt szokásosan kevesen, nem számít itt Oscar, a film feliratos , az emberek nem szeretnek olvasni... csak legfeljebb az okos telefonjukat... esetleg még a feliratos film nézése helyett is, ha tájékozatlanul betévednek rá.... ahogy már kezdéskor történt....


én meg igy jártam: akárhogy ültem, nem tudtam kiküszöbölni a telefonok szemembe villogó kék?fényét...


a filmben meg nem láttam eléggé ezt a költői kékséget, (bár engem a feketéség se zavar....)

de volt kék tenger, amiben a világ közepén érezheti magát a bántott, elveszett kisfiú...egyáltalán , később is, mint alapmotívum, a tengerparti érzelemgazdag jelenetek

sok feszültség
,
de igazán nem ragadott magával a film

(engem se, ha nem is vettem elő a mobilomat helyette...)

kissé vontatott volt...úgy tűnt több idő múlik mint valójában...(pedig életszakaszokat ívelt át )


de azért örülök, hogy láttam, ha a téma nem is érintett annyira közelről, de voltak olyan emberi tartalmai, amik bőrszíntől, nemi identitástól függetlenül is nagyon fontosak és itt megkapóan voltak ábrázolva

jó lett volna ha inkább ezt nézik a filmvásznon az okostelefonos gyerekek is, mint a világitó képernyőjüket...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése