2017. március 17., péntek

semmi se volt tökéletes



a kétélű pörgeorrú
nagynénémadta korcsolya
régi volt s rozsdás is talán
lötyögött s folyton leesett
a cipőmről
hiába srófoltam rá


a teniszütő
unokabátytól itthagyott
nehéz volt
húzta le vékony karom
meg is fájdította
sajditotta
a jobb csuklóm

elorzott bőzendorferünk
helyett hegedű
mártonbacsi csinálta
azt én törtem el
véletlen
meg a bal csuklóm is
utána

próbabáli ósdi ruha
türkisz organza
rózsaszin szalagos
bár unokanővéremé volt
anyu besvájfolta
vékony derekamra
így még tovább slankitott

semmi se volt tökéletes
miért is akartam
hogy én az legyek

ilyen körülmények mellett,
könnyen belátható
nem lehettem se
korcsolya se
teniszbajnok se
hegedűvirtuóz
és még csak
bálkirálynő se…

de minden úgy volt jól
ahogy volt
tökéletlenül
szerencsére

így kellett lennie




                                                              (emlékcserepek)



8 megjegyzés:

  1. Megindito... ùgy, ahogy van. "így kellett lennie"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de tényleg! minden "tökéletlenség" innen nézve "szerencse" ;) (nem csak ironikusan értve)

      Törlés
    2. azt hiszem be is toldom , hogy igy volt "tökéletes"

      minden úgy volt jól
      ahogy volt
      tökéletlenül
      tükéletes

      szerinted? (bár lányom szerint, aki a húzások hive..az egész következtetést a végén el kéne hagyni:)

      Törlés
    3. vagy ad absurdum: "minden így volt tökéletes,/
      tökéletlenül" (? :))
      (szeretem az antitéziseket, és nem az egyoldalú megközelitéseket, csak nehéz egyszerre kifejezni - az ambivalenciát)

      Törlés
  2. Ha már a húzásoknál, a "belekontárkodásnal" tartunk (amit férjem jó 15-20 éves intenzív írói működése alatt - az ő kérésére! - kellett töményen folytatnom): én az "ilyen körülmények mellett" -től kezdve mindent elhagynék, kivéve az utolsó magányos sort, amivel végződne, tömören, frappánsan, szuggesztíven... Ne haragudj a durva belekontárkodásért. Sosem érzem "legitimnek" magamat az ilyesmire...

    VálaszTörlés
  3. hát igen, ha már...

    végső soron elkezdeni se kéne? :) (erről is irtam, prózában , a vu-vej (sej) t- nem olvastad?

    ...ja, és az utolsó sort mégis meghagyni...?
    de én igy a fatális sorsszerűséget érzem bele, és azt nem, hogy jó is volt, hogy igy lett (inkább olyan fenyegetőnek érzem...meg baljósnak)...pedig micsoda megkönnyebbülés....

    én hálás vagyok minden húzási javaslatért, mert lomtalanitani se tudok (azaz tárgyakat se kidobni:( , nem csak gondolatokat illetve sorokat. szavakat)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem érzem baljósnak az "így kellett lennie" végkicsengést, inkább békés belenyugvásnak...
      Szeretek sokmindent az olvasóra bízni, értsen a sejtetésből... még ha nem is biztos, hogy ugyanarra a gondolatra jut, mint én, megkockáztatom... De mégegyszer: a végső döntés legyen az íróé!

      Törlés
    2. persze, az olvasó igy is úgy is azt gondol, amit akar,de az "iró" mindig szeretné, ha megközelitőleg, valami hasonlót,mint ő:) persze ez főleg rajta múlik. de mindent nem szabad szájba rágni se, mert az lehangoló és sekélyes:)

      Törlés