a
kétélű pörgeorrú
nagynénémadta
korcsolya
régi
volt s rozsdás is talán
lötyögött
s folyton leesett
a
cipőmről
hiába
srófoltam rá
a
teniszütő
unokabátytól
itthagyott
nehéz volt
nehéz volt
húzta
le vékony karom
meg
is fájdította
sajditotta
a
jobb csuklóm
elorzott
bőzendorferünk
helyett
hegedű
mártonbacsi
csinálta
azt
én törtem el
véletlen
meg
a bal csuklóm is
utána
próbabáli
ósdi ruha
türkisz
organza
rózsaszin
szalagos
bár
unokanővéremé volt
anyu
besvájfolta
vékony
derekamra
így
még tovább slankitott
semmi
se volt tökéletes
miért
is akartam
hogy
én az legyek
ilyen
körülmények mellett,
könnyen
belátható
nem
lehettem se
korcsolya
se
teniszbajnok
se
hegedűvirtuóz
és
még csak
bálkirálynő
se…
de
minden úgy volt jól
ahogy
volt
tökéletlenül
szerencsére
így
kellett lennie
(emlékcserepek)
(emlékcserepek)
Megindito... ùgy, ahogy van. "így kellett lennie"...
VálaszTörlésde tényleg! minden "tökéletlenség" innen nézve "szerencse" ;) (nem csak ironikusan értve)
Törlésazt hiszem be is toldom , hogy igy volt "tökéletes"
Törlésminden úgy volt jól
ahogy volt
tökéletlenül
tükéletes
szerinted? (bár lányom szerint, aki a húzások hive..az egész következtetést a végén el kéne hagyni:)
vagy ad absurdum: "minden így volt tökéletes,/
Törléstökéletlenül" (? :))
(szeretem az antitéziseket, és nem az egyoldalú megközelitéseket, csak nehéz egyszerre kifejezni - az ambivalenciát)
Ha már a húzásoknál, a "belekontárkodásnal" tartunk (amit férjem jó 15-20 éves intenzív írói működése alatt - az ő kérésére! - kellett töményen folytatnom): én az "ilyen körülmények mellett" -től kezdve mindent elhagynék, kivéve az utolsó magányos sort, amivel végződne, tömören, frappánsan, szuggesztíven... Ne haragudj a durva belekontárkodásért. Sosem érzem "legitimnek" magamat az ilyesmire...
VálaszTörléshát igen, ha már...
VálaszTörlésvégső soron elkezdeni se kéne? :) (erről is irtam, prózában , a vu-vej (sej) t- nem olvastad?
...ja, és az utolsó sort mégis meghagyni...?
de én igy a fatális sorsszerűséget érzem bele, és azt nem, hogy jó is volt, hogy igy lett (inkább olyan fenyegetőnek érzem...meg baljósnak)...pedig micsoda megkönnyebbülés....
én hálás vagyok minden húzási javaslatért, mert lomtalanitani se tudok (azaz tárgyakat se kidobni:( , nem csak gondolatokat illetve sorokat. szavakat)
Én nem érzem baljósnak az "így kellett lennie" végkicsengést, inkább békés belenyugvásnak...
TörlésSzeretek sokmindent az olvasóra bízni, értsen a sejtetésből... még ha nem is biztos, hogy ugyanarra a gondolatra jut, mint én, megkockáztatom... De mégegyszer: a végső döntés legyen az íróé!
persze, az olvasó igy is úgy is azt gondol, amit akar,de az "iró" mindig szeretné, ha megközelitőleg, valami hasonlót,mint ő:) persze ez főleg rajta múlik. de mindent nem szabad szájba rágni se, mert az lehangoló és sekélyes:)
Törlés