elkezdtem Márai 1974-77-ben irt naplóját olvasni. olvastam már a korábbiakat is , és eléggé zavart,
hogy mindenkiről (minden nagyságról különösen) tudott valami rosszat s elitélőt mondani... ebbe belelapoztam még a könyvtárban és örömmel láttam, hogy lám, öregségére ő is toleránsabb lett?
Azért is különösen érdekelnek ezek a naplók, mert most összeértek az éveink. Mindjárt én is 74...Rögtön az első oldalon az amúgy már 80 felé járó Gidet idézi."A halál már közém és a környező világ közé tolakodott...A dolgok és a személyek (de ezek kevésbé) eltávolodnak tőlem, a bensőséges összetartozás kezd meglazulni-..." Igy kezdődik; ezt érzem néha, ezt a távolodást."- fűzi hozzá Márai. (hát kicsit én is ..)...de továbbolvasva már látom, a rosszmájúság azért megmaradt az öreg(edő) Márainál is...eléggé.
(Gyanúval és fenntartással kezeli pl Szolzsenyicint s az új ausztrál Nobel-díjast...a magyar írók se maradnak ki keritikus tekintetéből... előbbre lapozgatva látom Illyést le álnépfizi. Lestricizi (valóságosan szinte) Déry Tibort, Németh Lászlót is, bár őt (és még valakit) egyenesen Hungária stricijének titulálva.(Kár hogy nincs névjegyzék, még így nem tudom pontosan idézni, de bármi hihetetlen: így van... )Én ezt frusztráltsággal magyarázom, az emigráció elszigeteltségével ahol ,a magyarul író irónak a hazát csak az értelmező kéziszótár jelentheti és az otthonosság örömét az abban megtalált berkenye szó pl. Fájdalmas és szomorú...
A naplóval alszom el. Reggel még félálomban- félébren beugrik ez a kifejezés, mint egy cím: KÁIN NAPLÓJA...
De csak utólag és teljesen ébren és félve vélek valami összefüggést felfedezni... ezen még el kell gondolkodnom. Mindentől (s Máraitól is) függetlenül, természetesen...
A bibliai történetek nagyon messzire vezetnek ha nem is vesszük szó szerint. Örök példázatok. Micsoda testvérféltékenység vezethette motivációként Káint... ! no és a későbbi kicsit analóg Jákob történet, hasonló eredetű, szerencsésebb de elég göröngyös végkimenetellel. Ézsau a kiváltságos elsőszülött, de csellel (és anyai segédlettel) végül is - egy tál lencséért- kijátssza a vak apát Izsákot Jákob, és ő szerzi meg az áldást....és aztán neki kell elmenekülni Ezsau bosszúja elől, de álmában a létra (vagy benne? ahogy Weöres írja) ...amin aztán föl-le sétálva angyalok segédkezenek... Micsoda példázatok, sorsok... Isten útjai kifürkészhetetlenek...
Márai is megkapta az elégtételt (Ma népszerűbb , mint bármely 70-es években talán irigyelt író"testvére"...
--------
Aliz, engem Márai mindig lehangol. Az érzelgős regényeit végig se tudom olvasni. Hát, ilyen a Káin mint író.
VálaszTörlés:(
TörlésEgyetértek. Tudom, jobban bele kellene feledkeznem a műveibe. De hiába próbáltam. Pedig nem szabadna hatnia rám annak, hogy milyen ember az író. Csak az számít, mit és hogyan írt, no meg miről. Ha az hatással van ránk, az a lényeges. Mégis- Márainál ez nekem nem működött. Mai, nem épp irodalmi kifejezéssel szólva, mindent és mindenkit fikáz. Meg hát, nekem kicsit (?) nyavalyog is. Egy férfi ne akadjon ki azon hogy fújj, de köd van meg esik,és de nehéz az élete ettől. Az első találkozásom Máraival egy 1947-ben, a svájci, olasz- és franciaországi útjáról hazatérve írt úti naplóféléje volt. Ezzel sikerült neki NEM belopnia magát a szívembe:)
TörlésTalán majd ha nyugdíjas leszek, jut rá időm. Bár nem hinném.:)
Tudom, Flóra/Rózsa is kedveli. Ezért is bocsánat, amiért ilyen hosszan személyeskedem. (...Márainál pont ezt nem bírom-túlzásba viszi néha a saját fontosságát meg a nyűgjeit.Persze érthető. )
Még egyszer elnézést a hosszú beirkálásért.:)
Köszönöm az egyetértésed. Eddig csak rajongást (ájuldozást)hallottam Márairól,a naplóit is beleértve... azt hittem egyedül vagyok...:)Én még arra is gondoltam, hogy tán nem is szánta volna nyilvánosságra a naplóit, a dörmögéseit, magánjellegű kifakadásait...de épp most olvasom e naplójában, mennyire féltette: "Körülnéztem a szobában, ahol most, 30 év múltával élek, és nem látok mást, csak csak a "napló" kéziratokat (1945-1973), amelyeket talán biztonságba kellene helyezni az időre, amikor odébb megyek.Minden más közömbös."
TörlésNem gondoljátok, hogy Káin keserűségének volt valódi oka stréberkedő öccsével szemben? Az ő kicsit érdes, de őszinte ragaszkodása nem kellett...
VálaszTörlésEngem mindig fölháborított ez a történet (is)...
dehogynem, ki mondta, hogy nem
Törlésettől, ebből az aspektusból, csak még találóbbnak tűnhet ez a tudatalattiból jött analógia (ha arra jött:) (nem vállalok felelősséget...) Márai keserűsége is hasonló motivációjú lehetett.Persze, hogy nem lett gyilkos( sajnos később öngyilkos) De mondják szavakkal is lehet ölni...
TörlésNagy érdeklődéssel olvasom megjegyzéseiteket Márairól, Klári, E. és Aliz!
VálaszTörlésNem tudom, mi az oka, de én szeretem és megértem a "dörmögéseit" is... Igaz, hogy kevesebbet olvastam tőle, mint ti. A regényei az én kezemből is kiesnek, viszont a Naplói!... Lehet, hogy azért is, mert nagyon szeretem a "napló" műfaját, spontaneitásával együtt. (Elkezdtem olvasni a "Hasnyálmirigy-napló"-t, s ebből a szempontból is (!) érdekes E.P. "felfedezése" e téren: a műfaj addig elég idegen volt tőle...) Főleg a koraiakat olvastam Máraitól. Van, akit viszont korlátlanul szeretett, pl. Kosztolányit.
A naplókat (a műfajt) én is szeretem! :) És azért Márainál is vannak kincsek, bőven (de főleg ha nem személyekről ír) Majd akkor közös kedvencünket Kosztolányit külön keresem :)(Lehet h a kortársakkal volt igazán rossz kapcsolatban) Füst Milán naplóját pl imádtam. Kafka naplója is a könyvszekrényem előkelő helyén van...
VálaszTörlés