...
Most vettem észre, hogy elnéztem az én naplómban a dátumot, 1970 januári bejegyzést summáztam, nos, most odalapoztam a tényleges 1974.hez (itt már 31 vagyok! a korábbi 27-hez képest) és ezt olvasom...:
"Nem azért nem írok, (amikor nem), mintha nem lenne gondolatom. Sőt. Azért nem írok, mert túl sok a gondolatom, s főleg a gondom. S nincs is reményem rá, hogy itt, írással, továbbtöprengéssel kibogozhassam -- magam. Itt, így csak még jobban magamba gubancolódnék.
S igen, már látom, egész világosan, hogy én vagyok a hibás -még ha a körülményeim nem is voltak kedvezőek.
Amióta tudok magamról , mint - hadd használjam azt a nagyképű kifejezést - gondolkodó-ról, vagy ezt a kevésbé nagyképű: töprengőgől - mindig "válság"ban voltam. Azt hittem, hogy abban vagyok. S a mindenkori jelenből visszatekintve a régebbi korszakokra, szinte indokolatlannak tűnik az egész. Hát miért nem voltam én "boldog "akkor, mikor az lehettem volna? Egyszer majd a mostani jelenem is ilyennek tűnhet?! - Csakhog y már el sem tudom képzelni a jövőt. Nem akarom hinni, hogy mindig minden rosszabb lesz"
Hát, ne is! és nem is...
Mindig fáziskésésben lennénk? Talán inkább a távlat hiányzik a megítéléshez a "jelen" pillanataiban...
VálaszTörlésnem biztos, hogy jól itéljük meg a múltat se, a jövőből (azaz a mindnekori mostból) nézve .. mindenesetre, azt hiszem, a mottóm joggal volt s maradt(?): "Boldog voltam, csak nem vettem észre" (Szép Ernő)És hiába tudjuk, ismételünk :( (már aki...vannak szerencsésebb "életművészek")
VálaszTörlésÉrdekesek a régi naplóink. Nekem is van 74-ből egy kínkeserves időszakom, nem is tudom, föltegyem-e a mostani bejegyzések közé. Azóta elmúlt, és jöttek új bajok. (Én hamar lerázok mindent, semmi értelme, hogy dédelgessem a sebeimet.)
VálaszTörlésMindenki másképpen viszonyul, vigasznak semmi se elég jó.
nem volt az olyan "kinkeserves"... szerintem a tied sem... mégis csak utalok a törlésre, mert fontosat irtam ott, hogy mennyire megdöbbentem a saját huszonéves bejegyzésemen, hogy hogy lehettem ilyen hülye... hogy épp hogy tálcán hozott lehetősésgeket kihagytam, hogy az egyszerű megoldást nem vettem észre, és tűlbonyolitottam...stb stb.. és a lényeg, hogy az alapképletünk marad, csak a számokat betüket kell kicserélni, és ez nem jó, mert mindig ismételjük ugyanazt az elhibázott attitüdöt, más és más körükólmények között, tehát valójában mi teremtjük ilyenné vagy olyanná a sorsunkat. de utólag nem tudhatjuk , hogy jobb lett volna-e másképp,,, na nem részletezem már újra, biztos oka volt a törlődésnek. A lényeg az lenne, hogy tanuljunk , okuljunk az életünkből, akár a naplónkból (ha már írtuk) ( bocs, főleg csak magamra gondoltam a királyi többesben :)
TörlésÓ, ha egyszer le merném írni a hülyeségeim történetét, kiderülhetne, hogy soha semmiből nem tanultam. Én legalábbis. Ezért rázom le a kényelmetlen esetek emlékét.
TörlésCsak magunk közt: a törlés másként úgy működik, mint a mentés másként? Na, csak szóvicc, nem kell komoly értelmet keresni hozzá.
nem tudom, miért nem okulunk... mikor tudjuk is (utólag..)
Törlésa mentés másként mi csináljuk (nem csak Kertész Imre)
viszont ezek a törlések, maguktól, csak úgy , felsőbb helyről (?), amit persze köznapian véletlennek is modhatunk, volt úgy hogy újra irtam, de újabban megadom magam ...
Aliz, a véletlen törlés előfordul néha, olyankor borzasztó dühös vagyok magamra. Újra írni? Az is jó. Vagy belátom, hogy jobb, ha nem marad fönn az utókornak, nem biztos, hogy tudnak vele kezdeni valamit.
VálaszTörlésén hajlamos vagyok elhinni, h nincsenek véletlenek... ésalárendelem magam az ilyen dolgoknak egyre inkább, amúgy se vagyok egy harcos, minden áron tiőus, semmiben, könnyen "engedek"..egyre inkább... (attól még maradhat a szenvedő szamár" szerep is) de rájöttem, sok mindenben, jobb ha hagyom... (persze lehet, hogy tévedek, de akkor is)...
TörlésAliz, igazad van. Jobb kerülni a fölösleges feszültségeket.
VálaszTörlés