Ingmar
Bergman híres filmjét az Őszi szonátát, annak
idején, még lánykoromban láttam….emlékszem, az akkor még
meglevő szűk kis mozinkban. Illett is ez a zárt közeg a feszült
kamarafilmhez…) emlékszem, elég nyomasztó volt, a két nagy
színésznő (Ingrid Bergman és Liv Ulmann)
anya . lánya alakítása, lenyűgöző kettős játék….de kicsit
távoli… akkor még csak anyám lányaként néztem a filmet…
tegnap megnéztem a hagymaházunk színpadán… immár felnőtt anyalányom anyjaként is… némi előítélettel, a film után biztos
voltam valami csalódásfélében… tévedtem.
Ez az előadás
sokkal közelebb is jött hozzám, mint a filmvászonról annak
idején. Pedig elég távol ültem a színpadtól), mégis szinte
belémférkőzött, a ki nem mondott és a végül kimondott
szavai... Mit is mondjak? Végigbőgtem, s utána is lassan, nehezen
ocsúdtam…
Udvaros
Dorottya más anyát játszott, mint Ingrid Bergman. De nincs
igaza annak a kritikusnőnek, aki szerint a lelkiismeret-furdalás
semmi jele nem látszott volna rajta a most szemére hányt) anyai
kötelességelmulasztásai miatt, Udvaros Dorottya játékában
inkább az egoista, külsőségekben is sikerre népszerűségre törő
lény volt, középpontban, aki végül el is menekül a lánya kirobbantotta konfliktus elől - szó szerint…Sőt, valójában, bele se
megy. S azt tudta ábrázolni, igazán, hogy most is, mint a múltban,
akarattal elnyomja ezt is , mint minden kellemetlenséget , ami zavarhatná..
Csak a zongoraművészete érdekelte… de valahogy Ingrid Bergmannak jobban elhittem, hogy nagy muzsikus, Udvaros Dorottya játékában
inkább az egoista, külsőségekben is sikerre népszerűségre törő
lény volt középpontban, aki végül el is menekül a konfliktus
elől, szó szerint…
a
lány vádló szavai több évi (_évtizednyi?) hallgatás után
törnek fel, talán néhol igazságtalanul, vagy legalább is
tapintatlanul. de nagyon hitelesen…. És megrázóan (Radnay Csilla
remek alakításában) A néző számára is szinte
elviselhetetlenül, bár inkább résztvevő együttérzést
kiváltva.
De
mindketten a szeretetért küzdöttek, (az anya is!) a maguk
módján., karácsonyra készülődve. De nem kaphatták meg
egymástól, megint elkerülte őket…
A
közönség még tapsolt Udvaros Dorottya belépésekor, de az
előadás végén szinte elfelejtkezett róla, s a tételek közt
se, persze, (mint az igazi zeneértők) döbbent figyelemben és
csöndben ülte végig a másfél órát… aztán a dermedt szünet
után hosszú vastapsba tört ki
Valaki
felírta, a fbra hogy karácsony előtt inkább valami derűsebb
vigjátékot várt volna. Én nem. Ez pont
karácsonyra való darab volt … katartikus… igy megkönnyebbülést
is okozó… élmény volt. figyelmeztető, sokkal jobban kellene
egymásra figyelnünk, és nem elfojtva, hogy egyszerre s már későn
robbanjon s tán már jóvátehetetlenül a szeretetvágy és annak
hiánya bennünk… (mert az anya se kapott elég szeretetet
matematikus szüleitől- ahogy felidézi gyerekkorát -és épp a lányától várt volna… érzelmi támaszt, aki ugyancsak tőle)
nem
úgy mint a darab vége felé szinte a tetőponton, mikor a lány az
anyára zúdítja minden gyerekkori elhanyagoltsága minden
keserűségét mintegy vádbeszédként, s amire az anyának össze kéne
omolnia,...de ő… folytatja a felszíni játékot, nem kibillenve
eddigi konfliktuskerülő attitudjeitől, miközben igazgatja a
karácsonyfa díszeket, pótcselekvésként, megkérdi, mintha meg se
hallotta volna az eddigieket: „Csúcsdiszetek nincs?”
mert
mindig másról beszél, mint amiről kellene, mert nem akar a
lényegről beszélni, és meghallani se azt… mert ez elől menekül
örökké
A
lánya meg él tovább szerényen, főzve pap férjére, beteg húgára
(kit ő vett magához az intézetből)_… és ápolja elhunyt
kisfia emlékét, mintha még élne…
…..
Otthon
hiába kerestem a könyvet, amiben Ingmar Bergman forgatókönyvei
vannak. (bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a viszonylag kései
darabja is) Emlékezetem szerint a faragott fekete szekrényünk
üveges részében volt, amit többnyire ráaggatott vállfás ruháim
eltakarnak, mennyit szid is ezért a lányom…(s joggal, de hát
semminek nincs helye...s könyv mindenütt) és az ő könyvei közt
se találtam (gondoltam filmes korszaka idején hozzákerült, de
nem) Mondtam, miután felhivott a vezetékesen, nem tudva véget ért-e már a szinház, otthon vagyok-e, de hát csak másfél óra volt a darab, egybe.. egyszer feltétlenül nézze majd meg ő is , a filmet
vagy a színdarabot, vagy olvassa el a forgatókönyvet legalább…
bár nagyon komor. Igen, jegyzi meg, nagy kár, hogy Bergmannak nem
volt semmi humorérzéke. Nagy meglepődéssel olvasom nem sokkal
később egy interjúban, épp azt, hogy volt neki humorérzéke,
nagyon is. Csak a drámai műveiből marad ki. De hát nem is lehet
mindig mindent, minden zavarót, viccel (karácsonyfacsúcsdiszekkel akár)
elütni illetve eltüntetni. Magunk előtt, elől sem… Ha meg is
próbálnánk, álmainkban előjönnének, mint nála is, igaz az
elhagyott gyerek kezével fojtogató álmot is letagadta utána… nem akart
emlékezni rá. De vajon lehet -e egész életen át menekülni…
,A
darab nem adott megoldást, a konfliktus, az egymás meg nem értése
csak még inkább elmélyült anya és lánya közt
A
nézőknek kell továbbgondolni és megoldani….amit nekik kell!
Kinek-kinek a magáét… a maga elrontottságait, mulasztásait,…
s rádöbbenni , hogy mi a legfontosabb . S ez nem csak
karácsonytáji közhely...A szeretet…
Ez
az igazi csúcsdísz… a szeretet, ami valahol biztos meg is van
mindenkinél, csak elő kell szedni és használni.
Nekem is megvan ez a könyv (két kötetben; emlékszem, amikor végigolvastam mindkettőt, közel voltam a depresszióhoz... )Tömény Bergman, nehéz épségben megúszni! Arra viszont nem emlékszem, hogy az "Őszi szonáta" is benne lett volna! Ennél csak Strindberg "Haláltánc"-a volt töményebb!
VálaszTörlés...azt is Makón (világvárosunkban) láttam, a ku.túrházban. Méghozzá Básti Lajossal... de az annyira közelről nem érintett
VálaszTörlés..de az Őszi szonáta még mindig nyomaszt... nem egy antidpresszans... van/lesz még munkám vele a feloldásig. (ha egyáltalán lehetséges)
Jó annak, aki megoldotta, még mielőtt elkésett volna vele.
VálaszTörlésezt sose lehet tökéletesen megoldani, és valóban az is a kérdés , hogy kinek milyen a lelkiismerete (netán robusztus-e), no és hogy mit preferál, mi az ő belső igazsága. Engem még a nézői látványa is megvisel - mindentől függetlenül (már ha persze tud az ember önmagától függetleniteni egy ilyen darabot)
Törlésbocsánat mindenkitől az iráshibákért, folyton látok újakat (a rossz szememmel is), és külön köszönet, hogy ennek ellenére elolvastátok
VálaszTörlésA múlt héten kicsit láttam a tv-ben, belenéztem a Bergmann-filmbe, de iszonyú nyomasztó volt, "odébb" is álltam...
VálaszTörlésTalán jobb is.Ahogy itt olvastalak, egy kép jelent meg előttem, tudom, túl személyes, meg ez a Te helyed, de hát "magunk közt" vagyunk, leírom mégis.
Ülök az ágy szélén félig odadőlve anyukámhoz, csak nézzük egymást, már mindent-tudón, s csak ennyit mondok: Szeretlek, Anya. Látom magam előtt, örökre bevésődve az emlékezetembe, ahogy Anya, már csontsoványra fogyva kitárja ölelésre kis erőtlen karjait az ágyban, és azt mondja, én is szeretlek.
Hatvan éves volt, annyi pont, mint én most..
Ha tudnék imádkozni, csak arra kérném a Mindenhatót, ne így búcsúzzunk majd mi ketten. A lányom és én....
Igen, a csúcsdísz, bizony úgy van, ahogy mondod, Aliz, a szeretet az. Minden pillanatát élvezzük ki, amíg lehet, amíg van kikkel.A karácsonyhoz igenis ilyen történetek -is-illenek.:)
rhumel
Bocs a hósszú lére eresztettségemért....
Meghatót irtál. KÖszönöm.
Törlés(a darabban elhangzik kérdés formában, hogy Szeretsz te engem? A lány válasza kerülő.a láyod vagyok.(Vagy/és a lány kérdezheti? és a válasz anyád vagyok - lehet...)és utána sokkal, hallom a gyűlöllek szót. Ez a borzalmas! Pedig nem is igy van... Minden épphogy a szeretetért...("Ezért minden...szeretnlm, hogyha szeretnélnek"(Ady jut eszembe) Azt hiszem, jól tetted, hogy nem nézted végig a filmet (bár ott nem emlékszem ezekre a szavakra pontosan...hogy igy hangoztak-e el, de a felforgató hatásra feltétlen... ezért is akartam elolvasni a Bergman féle szövegkönyvet, forgatókönyvet. De inkább hagyom már.... . és előszedem azt a csúcsdiszt és használom, s nem is rakom el, karácsony tán sem... (Bár Bergmannál nincs is karácsony(fa) se. Mindegy, Nem az számit...csak a szeretet...Ezt megjegyeztük.
Megtisztelsz és örülök, hogy mostanában itt vagy a kis "körömben"... Az évek, emlékekbe (hogy volt?)nem irsz ? Ott most mikulás a közös téma...