különös duett

fáj a lelkem folyton

anyámra gondolok

mióta a testem is

és ugyanúgy nyögök

önkéntelenül

mint ahogy ő

bár nem bírtam

hallani!

amúgy sose panaszkodott

pedig nagyon fájhatott

neki is az élet

teste és a lelke is

magába zárta bánatát

fal felé fordulva

szemhéja mögé

mert befelé sírt

csak néha nyögve

lélegezte ki

mi már nem bírt

bennrekedni

mint ahogy én mostanában

immár egyszerre anyámmal

nyögöm búm s bajom

bár hallgatni most már

duplán nem bírom