a félig üres vagy tele pohár

nekem semmi se jó?..úgy tűnik, néha vagy mindig? - újabban legalább is. azt hiszem ez is a korral jár, rigolyások általában nem a fiatalok szoktak lenni, ők legfeljebb elégedetlenül lázadoznak és nem "dohognak" (lehet, hogy a szótő a doh-hal azonos? - jut eszembe:)

most dohogok kicsit...

pedig jól indult a nap (a dél), gyönyörűen sütött a Nap, és Óbuda alacsony házai között be is sütött, az útra, ahol minden - egy ideje fel - van túrva - sétáló utca lesz a bécsi, de legalább ma úgy tűnt, haladnak is az épitkezéssel... azt nem szeretem ebben az Óbudában, amit félig szerethetnék is, hogy olyan mint egy kisváros (néha mint egy kis falu!), de a kisváros előnyei nélkül, ugyanis itt nincs tisztaság, virágok és csend, ellenkezőleg.... mindenhol tömeg. (zaj, kosz), enni több helyen is lehet, normális áron (hétköznap), de ahol jó, ott rengetegen vannak, és a tömeget nem birom...azért mentem az egyik önkiszolgáló főzelékfalóból át a kisebb kávézóba, ahol olykor csak kávézni szoktam, de ebédelni is lehet, de itt is most rengetegen voltak, és a mellettem levő díszes társaság , vagy 8-an, szorongtak két összetolt asztal oldalain, angolul és harsányan dumálva is, a fülembe (kiejtésből és hangerőből itélve a magyar anyanyelvűek beszéltek főleg külföldi társaiknak, a mellettem lévő asztalhoz időközben leülők pedig úgy rakták mellém a kabátjukat, hogy közben majdnem belelógott a levesembe...

szeretem ezt a helyet, de a kávét már nem itt akartam most elfogyasztani, átmentem hát a szomszéd olasz étterembe, ez mágneses kártyás önkiszolgáló, s a mellettem levő, pont akkor és úgy akarja a mágneses kártyáját odarakni ahova kell, hogy az az én kávém fölött történjen, még jó, hogy leálltam, és megkérdeztem, hogy kaphatnék-e egy kis pohár vizet a kávém mellé, tejet értettek, hát persze, azt is kellene, azért már nem szóltam, hogy kaphatnék-e még egy cukrot. az menetközben derült ki, hogy 1 cukorral méregkeserű, így hát legalább az egész - bár jókis - adag tejet belelöttyintettem)...

fotózgattam kicsit, az önkioldó véletlen az első képen úgy akarta, hogy a szűkösen mért szervirozást dúsitsam, az egy pohár vizbe nem csak a kávém, hanem én is belefértem , a tetejébe -habnak...(?)

tényleg jó lenne már átváltani a pohár félig tele van szemléletre (a félig üres után, helyett), hát még ha a tetején is van valami (valaki)

2012. nov. 8.