Azt
hiszem, azért nem merek újabban nekivágni semmi újba, mert ahogy
visszagondolok az életemre, akármibe kezdtem, a végén mindig
kicsorbult...
az
egész életem egy kicsorbult... bögre!akár el is lehetne hajítani...
csakhogy
- nem kell félni! - ,
az
is jellemző rám, hogy ragaszkodom minden ócskasághoz - a
csorba bögréhez is - ha nem is iszom belőle, tehát
nemrendeltetésszerűen használom.
de
pl. jól mutat dísztárgyként,
ha úgy rakom a kredenc tetejére, hogy nem látszik a csorbasága,
vagy
akár íróeszközöket
is rakhatok bele, az íróasztalomra, ha nem éles az a csorbaság,
csak óvatosabban kell vele bánni, nehogy megvágjon. Ezért
inkább nem is használom! Csak őrzöm. S ha feleslegesen is. De nem
akarom továbbcsorbítani.
-----------------------------
a fenti
sorokat étteremben írtam
ebéd előtt vagy közben? valószínű
a környezet hatására jöhetett ez a szerencsétlen
-csorba bögre- hasonlat
(akkor már mért nem görbe bögre?! az legalább nyelvtörő)
délután hazaérve felmásztam a létrára a konyhában, és
körülnéztem a kredenc tetején sorjázó bögrék közt!
- hogy csináljak a bloghoz fotóillusztrációt, és kerestem
volna csorba bögrét, de egy se volt az!!! egyetlen 1 db se volt
csorba, belül se, sehol se... Ki voltak szuperálva, de épek
voltak! De valójában igazat
mondtam, csak elragadott ez az idétlen hasonlat... a hasonlatom nem a
valódit mondta, bár remélem az igazat - bár jobb is lenne, ha
mégse,.. Örülnék neki, ha kiderülne - egy magasabb létráról
megnézve alaposabban az életem is, mint azokat a csorbának hitt,
kopott de ép bögréket -, hogy talán mégse olyan csorba....az
se....
de miért is ne lehetne venni egy teljesen új bögrét?!
Eh,
meg kell venni azt az új "bögrét"!
s
vigyázni rá, nehogy kicsorbuljon-
és
főleg: rendeltetésszerűen inni belőle.
Használni.
Annak, ami.(csak az életünkből nem lehet újat venni - akár csorba, akár nem...) (a reinkarnáció igy nem , csak álvigasznak értelmezhető.
tessék hát vigyázni a bögrékre!
2011. november 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése