fehér templom - fehér felhők

bárányfelhők 

a templom mögött

előttem

honnan jöttek

merre mennek

hány árnyalata is

van a fehérnek

s hány jelentése

temető - és templomtúrán

a Szirbik Miklós Egyesület szervezésére vettem részt ezen a számukra már 4. kerékpár túrán, ami helytörténeti esemény is, de én most voltam először ilyenen.. (mikor azt hiszem épp első alkalommal a zsidó temetőbe készültek s ugyanígy szombaton, mondtam, nem szokás zsidó temetőket ezen a . napon megzavarni, már megszervezték nem változtattak, én mindenesetre kihagytam) most viszont erre az utolsó alkalomra elmentem, nem mintha passzióm lenne temetőkbe járni, sőt... de pl pont ebben a temetőben van eltemetve volt kolleganőm, S.Gizike, aki ugyan kikötötte , hogy a temetésére ne menjen senki,(mentek!) de utólag megkerestem a sírját egy gyönyörű, fenséges  női szobornőalakot találtam, akkor tettem néhány lépést a sírok közt, amik feltűnően rendezettek voltak, s ahogy olvastam a neveket rajtuk, meg is döbbentem, hogy mennyi ismerős... szinte több mintha az utcára kimegyek.... gondoltam, hogy még egyszer visszanézek,

a református templom pedig a környékünkön van, pontosabban mi költöztünk néhány éve erre a környékre, és gyakran gyönyörködöm az épületben...egy közeli padon ülve akár (van is egy fotósorozatom róla... mindig más, akár Monet Roueni székesegyháza a festményein)) és nem felejtettem el azt az anekdotát,sőt a napokban véletlen összetalálkozva a zsidó ortodox zsinagógában, a mártirok emléktáblája előtt... el is meséltem a lányának, a Hajnal patikusról, hogy mielőtt kivándorolt, milyen hosszasan búcsúzott e fehér református templomtól (is) , igen. a József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság (1947-52) szólt a program a könyvtárban, és Lator László mondta ott. Most viszont a Hajnal lánya, Mirjam, újabb adalékként, hogy igen, a J A társaság patrónusa volt az édesapjuk, hát persze, ezért is emlitették... (nekem egy kedves emlékű bácsi aki mindig mosolygósan lehajolt hozzám, ha anyuval a sarki patikájába betérünk)...

bennem nem vetődött fel zavaróként hogy nem reformátusként megyek a túrára, ha én elvárok nyitottságot az én vallásom felé, akkor nekem is nyilván ezt kell gyakorolnom viszont...és nem törődni mások fejében mi van-nal..az én előitéletmentességembe annak is bele kell tartozni, hogy másoktól se tételezem fel...épp eléggé makói is vagyok ahhoz, hogy érdekeljen a városom (hely)története, hogy tudjam mások hogy vélekednek erről a történetről...

nos, némi útmenti várakozás után a templom előtt, nem menve be még a sűrűjébe, már csak az arra felé irányuló  kamerasűrűség miatt se , csatlakoztam, felfújathattam volna keményebbre is a gumikat, hogy gyorsabban guruljak, de hát én nem versenyzésre használom a biciklit, s nem sportra, nekem mindennapi és gyaloglást is helyettesítő közlekedési (segéd)eszközöm...

a temetőbejáratnál hajtottunk be ), mert itt van a ravatalozó, is aminek rendbehozatala Erdei Ferenc nevéhez fűződik, aki városunkért, városáért sokat tett (az országos politikában jelenleg is vitatják,de számunkra és objektíve is mint tudósnak is, múlhatatlanok az érdemei. )ő lett szomorú módon az első, akit itt ravataloztak fel, a sirlátogatások végén elmentünk az ő sírjához is...

eszembe jutott amikor , még fiatal tanár voltam, 60-as évek második felében, volt valami nagyszabású ünnepségünk, aminek meghívott illusztris vendége ő, a 106-os teremben vártuk, fogadtuk, glédába állva hárman fiatal tanárnők, kezet fogott velünk. és össze is csapta a kezét: maguk tanárok?! (az én időmben egész másképp néztek ki itt a gimnáziumban a tanárok) viccelődött... mosolygott... s már el is ment tőlünk "ijedtében"...másra nem emlékszem, ha még arra nem, most hogy valaki kérdezte is, beteg volt-e, hogy milyen sárgás színű, .egészségtelen volt a bőre, hiába mosolygott, azt nem tudta eltakarni...71-ben halt meg, tehát nem is sokára--

megálltunk Bálint Nagy fül-orr-gégész dr síremlékénel, egyetemi tanár is volt, fiatalon halt meg egy operáció baleseti folyományaként, jól ismertem a feleségét, anyu egyik barátnője volt, zongorázott...kórházban halt meg, hosszas betegeskedés után - anyu látogatta is...

láttuk egykori háziorvosunk sírját BATKA doktor áll egyszerűen a siremléktáblán...,(mellszobra álma, a  fürdő előtt),

észrevettem útközben anyu egykori barátnője és ifjúkori munkatársa és férje a Nadobán (üveges) házaspár sirját, persze, hogy megálltam előttük külön...

Nagy Gyula szobrászművész és családja siremléke a domborműve külön művészi érték, oda vezettek bennünket, egy mellékösvényen,

 (az ő műve a főtéri megriad nő is, és kis szökőkutas halas fiúcska)..

nekem ez a szobor is felkeltette az érdeklődésem, menet közben:

a túra a templom előtt folytatódott, a templomépület(ek) történetének bemutatásával, nem is hittem volna, hogy ilyen "kalandos" ez a történet, leégések, újabb és újabb hozzáépitések sora... hiszen ha ránézünk egységes (rusztkus- vagy parasztbarokk művészi alkotásnak tűnik, s az is.(volt mit néznie rajta Hajnal patikusnak is)

be is mentünk (én eddig csak koncerteken voltam itt), de most fel is mentünk a toronyba, megnézni a harangokat, amik bizony jó hangosan szólnak vasárnap 10 előtt mindig...

sőt meg is konditották, csak úgy, hát ilyen közelségből, össze is rezzentem tőle...

a kilátóról sajnos, szó szerint lemaradtam, udvariasan mindenkit magam elé engedtem, hogy a lassúságommal ne zavarjam a menetet esetleg, de addigra az eleje már lefelé jött, hogy a félutat oda-vissza vagy négyszer tegyem meg....feleslegesen, mert a legvégén a túravezetőnk le is zárta az ajtót.

maradt a földi perspektiva. lentről föl...

ez már másnap:

------------------------------------------------------------.

http://promenad.hu/cikk/elkerekeztek-a-horthy-haranghoz-is-180476

https://makohirado.hu/2017/08/12/horthyhoz-es-boskehez-bekoszontek-makoi-kerekezok/

http://mcsipos.hu/2017/08/13/reformatus-emlekek-nyomaban/

augusztus közepi lehülés

mintha főpróbát tartana
búcsújából a nyár

tudom lesz még
pár meleg napja

de már a búcsú izével terhes
ez a hirtelen jött hideg szellet

nem szeretem a búcsúkat
már előjeleiket sem

s nem is tudhatom mikor
jön el az utolsó alkalom

a végső búcsú napja

de már fáj ez a

"nem lehet messze"

"ha vagyunk - legyünk!"

az amúgy évek óta nem működő Korona terasza egész kellemes nyárest hely lett, ha kiraknak pár széket, a leterített asztalokhoz, amire később limonádé és pogácsák is kerülnek, de főleg műsor...

legutóbb a Művészetek Katedrája nyári szabadegyetemféleség afféle zárókoncertje... kicsit hamar vége is lett, de az elhangzott Schubert Impromtüvel a fülemben  nem mozdultam, gondoltam és jól, hogy a később kezdődő Berecz András programra többen jönnek, így is lett.::

hangulatos, szórakoztató és mégis mélyen szántó népi bölcsességű gondolatokkal lehettünk gazdagabbak...a mesemondó. aki úgy beszél - megállás nélkül - mintha mesélne. és úgy mesél , mintha beszélne...izésen, humorral, velősen


"a savanyu embereket megcsiklandozva" :)

de hamar fel is vidított, felrázott.. pl ilyen velős mondatokkal:

"HA VAGYUNK - LEGYÜNK!"

(értsd: ne félig éljünk, hanem teljesen...)

bár ő is mástól (Gyuri bácsitól, az övétől, hallotta, ezt kereste 60 évig mint mondta, de azt is, hogy "az embernek legalább kétszer annyit kell hallgatnia, mint amennyit beszél" (mert két füle van de csak egy szája:)

"élmény és szó, ha egymásra találnak - csodálatos"

és még meg is énekeltetett bennünket, vele,  akkorra már teljesen besötétedett, mégis világos volt...

"Csak azt szánom-bánom, tőled el kell válnom"...

"Erdő, erdő erdő, marosszéki kerek erdő..."

és azt is megtudhattuk, -egy babám sűrű fekete szemöldökét idéző hasonlatból -, hogy hogy is lehet a gyergyószéki kerekerdőben lakó barna medve szőre fekete....

és azt mondta búcsúzóul, ha valamikor találkozunk újra vele -ég s föld között -, kicsit mereven nézve - ezzel köszöntsük (ne hellóval stb-vel), hanem:

...milyen színű is a barna medve szőre?  

hát jó...

és vihettünk haza még egy bölcsességet a legvégén, mi ez , ha nem a pozitív gondolkodásra okítás, szép és szemléletes képi nyelven

egy fa kidől, messze hallik
nő az erdő, ki hallja

mióta itt járt Berecz András ,azóta sokat hallgatok és hallgatózok is...

meg igyekszem LENNI! (ha már  vagyok)

---

https://makohirado.hu/2017/08/11/mesemondo-erkezett-makora/

http://promenad.hu/cikk/a-szinpadot-meg-akarta-a-fene-180457

a galéra utolsó képén még én is felfedezhető vagyok :) (ott még egy kicsit "savanyún")

de itt már nem (a városi tévé videojából kifotózott képen):

az én "kerekesszékem"

3-4 éve  lehettem a fürdőorvosnál , amikor is átnézte a papírjaimat (kopások, csigolya elcsúszás, porckorongbántalom stb.) és bizonytalan kérdésemre - a kilátásaim illetően - azt a határozott választ adta, hogy hát bizony ilyen papírokkal pár év (évtized?) múlva kerekesszékbe szoktak kerülni - na nem azonnal ... de

belém akadt a szó

most 3-4 év után, hogy újra elmentem, kissé kiújuló derékfájás miatt a fürdőorvoshoz, fürdőjegyért , most itt adják egyenesen (nem kell előtte háziorvosi beutaló, reumatológia, herce-hurca)(víz alatti gerinctornát ajánlottak, régebben is - a régebben kiírtakat nem is vettem igénybe.. mindig közbejött valami)

nos, most rákérdeztem erre a bizonyos, kerekesszékes mondatára... nagy virgoncan

hát szőrén-szálán letagadta, az egészet
hogy ő ilyet nem mondott, nem mondhatott

azóta is töröm a fejem, hogy esetleg ironikusan mondhatta? (amihez sajnos nincs érzékem, nem irodalmi, pláne orvosi, környezetben)

....

viszont töretlenül használom az én  - azóta "kerekesszék"nek kinevezett - biciklimet , gyerekkorom óta azzal közlekedek nagy vígan - szinte még a sarokra is

(igaz, most épp a fürdőtől megtorpantott, hogy pár hete ráestem egy pad előtt eldőlve leszállás közben ,és lett egy púp a lábamon... nem árt-e neki a meleg termál viz? - hiszen hideg vízzel borogatom.De nem merem a fürdőorvostól megkérdezni, vajon mivel ijesztene megint rám:(

meddig... (és hogy) ?

meddig lehet így élni

tápászkodom ki délutáni sziesztámból

tegnap találtam egy borítékon egy mondatot pirossal írva

nem tudom mikori, nem olyan régi lehet, mert elég olvashatatlan, gyorsan, kapkodva iródhatott, van benne egy javítás , áthúzás is, onnan is gondolom, hogy valószínű én írtam, de lehet, hogy csak lejegyeztem valahonnan...(?) valószínű, hogy nem az én aktuális de átérzett gondolat(om)

az anyákban az a legrosszabb, hogy hirtelen megöregszenek, meghalnak , s ottmaradunk nélkülük


pedig nem egyszerre halunk meg, hanem fokozatosan (l. fent) *

(pl. mint lehet, hogy a  lassan ölő arzén segítségével is, itt Makón,  ami jócskán található az ivónak csúfolt vizünkben... mindenféle eus előírás ellenére... dehát kinek fontos a mi egészségünk,ha nem nekünk, csak szidjuk az EU-t, és a vizjavitásra adott milliárdokat herdáljuk el, úgy hogy közben még baktériummal is fertőzzük a vizet. de mit beszélek én itt többes szám és főleg első személyben?! már megint összekeverem a tettest és az áldozatot?... vélem)

---
meddig lehet így élni...

és most olvasok egy hason mondatot Radnóti naplójában:  1941 aug 17, a HÉVen utazva:

Hogy élnek az emberek, hogy tudnak élni így? S a dolgaik, a beszélgetéseik, az örömeik
...hogy is lehet alkotómunka nélkül élni...!

lehet, hogy nálam is erről lenne szó?!!!(két napja is már olvastam a naplót, csak még nem tartottam itt, de a szellemisége átjárhatott)

nem játék a világ,teremteni kell

ő mennyit dolgozott, szinte a halálraítéltsége tudatában...

én már kétszer annyit éltem, és milyen keveset tettem

a múltkor kifutott a számon hogy ellazsáltam az egész életem, mindig ilyen rossz érzésekkel ébredek, mindig ez ugraszt ki az ágyból, az elvesztegetettség érzete, és mindig épp reggelente kell rádöbbennem, sokszor szószerint visszaesve az ágyba, hogy már nem pótolható, amit kihagytam...elmulasztottam...ez is reggel volt, épp telefonált lányom, s egyből mondta dehogy is, és olyan meggyőzően,nem akartam tiltakozni.pedig.

nem szabad restnek lenni. a jóra....akárhányévesen is, akárhogyis

nem így kell élni, hogy szemrehányást kelljen tenni magunknak miatta

amúgy

..........................................................................................

ezeket
pár napja, pontosabban napokban,  írtam...kutyafuttában...össze-vissza...

...sokszor az életben egy szálra fűződnek fel a dolgok, mintha felelnének vagy olykor feleselnének...oda kell figyelni amire... amivel...

de a Radnóti naplóra még visszatérek, rendesen... önmagáért.
mert fontos.


...
*
avagy ahogy Radics Viktoria idézi a fb-on Ivo Andricot forditva  (Jelek az út mentén) ezt:

"Hogy öregszünk és meghalunk, azt mindig is tudtuk, bár lassan szoktunk hozzá a gondolathoz és nehezen békéltünk meg vele. Ámde az évek múlásával, mégpedig jóval a halál, sőt jóval az öregség előtt, új gondolatok ébrednek bennünk, amelyekkel lehetetlen megbékélni, és amelyek korai öregségbe és a halál előtti valódi halálba taszítanak bennünket. Ez pedig annak világos és könyörtelen tudomásulvétele, hogy egyre kevésbé, egyre ritkábban veszünk részt abban, ami a világban termékeny, örömteli és haladó, és egyre több az olyan szenvedély, amit nem érzünk át, az olyan siker, amelyben nincs részünk, hogy – a mi számunkra -- tulajdonképpen a szemünk előtt hervad s hal el a világ, mi pedig, még élve, de már az életen kívül, tehetetlenül, szótlanul és mozdulatlanul szemléljük ezt a folyamatot."

 ajaj... ezért irhattam én (van már vagy 40 éve ! - "ne hagyj meghalni halálom előtt!" meg mondtam egy kérdésre, hogy meddig is akarok élni? "amig lesznek vágyaim"...csakhogy nem is gondoltam, hogy elfogyhatnak valaha is!

muszáj volt megirni versben is...

esthajnalcsillag dédanyám

morgenstern julia

kinek utónevét

apám jóvoltából

és nagyvonalúságából

örököltem

minthogy

úgy szól a családi

legenda:

a konok irodista

nem jegyzett be Györgyinek

a makói anyakönyvbe,

így lettem

pillanatok alatt

dédanyám után

julia)

apám nagyanyját

nem ismerhette

ahogy én se őt

tulajdonképpen

de emlékét megőrizte

átadva nevét nekem

mondják, különleges volt

szép és méltóságteljes

és fenséges

50 éves volt

mikor a konyhájába lépve

egy hatalmas sikollyal

összeesett holtan

az a sikoly

50 éves koromig

fölöttem lebegett

mint Damokles kardja

a migrénem is

tőle örököltem

nem csak utónevem

s valami szivbajt

meglehet

bár nem volt

semmi előjele

a korai összeomlásnak

mindig tartotta magát

talán a baj épp ebből lett

és én tudom

hiszen az én dédanyám volt

hogy mindent a szivére vett

és bár mindjárt negyedszázada

hogy elmúltam ötven

az a sikoly ott lebeg fölöttem

évszázadokon át

és ragyog az égboltomon

Morgenstern Julia

esthajnalcsillag dédanyám

aug 9.