Jákobunk

 képzeljük el hogy volt egy Jákob nevű ősöm - mondja Gerendás, mielőtt dalába kezd róla

hát nekem nem is kell elképzelni...

én is vállaimon érzem bársony kezét

sejtjeimben hordom...DNS-ét

...

békében nem hagyta sötétség királya

AZ ELSZÁLLT BEJEGYZÉS 2007 dec 3

 ,2007. dec. 3.

(már egy hete) Magdi nénire gondolok, (mindig), emlékezek; emlékeimből, amik vannak jócskán, meg is írtam egy hosszú blogbejegyzést... jólesett felidézni, megidézni, idézni... de miközben elmentettem volna, lelassult a gép, és server error-t jelölve, kiírta hogy az applikáció nem lehetséges, a bejegyzés eltűnt, mintha meg se íródott volna

nem lehet véletlen(?), vagy ha már így történt, azt hiszem, bölcsebb, nem megerőszakolni a történteket, nem kiharcolni...

olyan ez majdnem, mint mikor Magdi néni hallatlan figyelemmel és érdeklődéssel meghallgatta mindig a problémáimat, de a tanácsa paradox volt, látszólag a tanács megvonása; mindig azt mondta: "Ha rám hallgatsz, magadra hallgatsz!"

idő kellett, hogy felfogjam, hogy ez a legjobb tanács - és azzal, hogy előtte mindig meghallgatott, lehetővé tette, hogy alaposan végiggondoljam, megfogalmazzam, mi is a problémám, s az már fél megoldás, válasz, ha tudjuk, mi is pontosan a kérdés - és valóban, mi ismerhetjük magunkat igazán, csak mi tudhatjuk mi az, ami nekünk jó, s ő azt akarta, arra akart rávezetni , ami nekem jó, s nem ami másnak... és erősnek , önállónak akarhatott látni, mert annak kell lenni, a saját élünkhöz, mert mi éljük, nekünk kell élni azt...

most is, ahogy összeszedtem az emlékeimet, jó volt emlékezni... ott volt, van, az emlékeimben, és az emlékezésben is, segített... s úgy segített, hogy nem segíthet(ett)... (..."Ahány igazság, annyi szeretet / Úgy van velem, hogy itthagyott magamra.") (J. A.)

aliz2. :: 2007. dec. 3. 23:04 :: 7 komment ::

Címkék: blogiras, emlekezes, kapcsolatok

NE MESÉLD EL! 2008 NOV 8

 

"Tamás elmegy Amerikába"...kezd a bemutatandó új regény történetének elmondásába a költőbarát, de nem fejezheti be a mondatot, mert a mellette ülő szerző máris felcsattan, nem kis hangerővel: "Ne meséld el!" meg is ismétli, nyomatékkal. Hiszen nem is a "történet" a fontos! És -mint mondja- " a világ amúgy se úgy történik, ahogy mi gondolnánk, hanem ahogy történni szokott" S a célja elgondolkodtatni, érzéseket felkavarni; minden szereplője "gondolkodó lény"...

Mindez teljesen egybevág azzal, amit másnap azaz ma hallok egy transzperszonális pszichológia előadáson, arról, hogy

az emberek többnyire történéseket, történeteket mondanak magukról azaz maguk helyett - pszichológusoknál is. Pedig a történetekben nincsenek valójában benne! az énképük egyéni történetekre épül, de a "ki vagyok"-ra a válasz csakis a történéseken túl lehet; eredetibb természetünk, lényegünk nem az események eredőjéből jön, hanem tiszta tudati természetünkből, aminek semmi köze az eseményekhez, sőt személyiségünkön is túl van.

eredeti természetünk tiszta tudati ragyogó fény.

Fényből vagyunk, bár elhomályosodva.

VALÓSZÍNŰ TAMÁS IS

majdnem elütöttek

 majdnem elütöttek, tényleg, hajszál híján...azt mondja az is, aki kivülről látta a történteket

mondjuk, nem első eset

s pont itt

a lakásom előtt, ahol a parkoló van, ahol a különböző autók furikálnak szabadon, mintha az övék lenne (nem csak a parkoló ) az egész világ

 pedig ezt hiszem, hogy 30km/óra a megengedett, csak utólag jutott eszembe, lassitott sebesség...

ez a váratlanul előbukkanó fehér autó nyilván többel kanyarodott, én meg az út közepén voltam, már megközelitve a kapum

valahogy be kellett jutnom a lakásom közelébe a bicikliútról (itt nincs zebra, persze)

gyorsan lefékeztem, kicsit elkanyarodva az autó elől, és le is ugrottam utána a bicikliről

(persze a volánnál a vezető -aki szerencsére szintén megállt) engem okolt az előálló vészhelyzetről)

csak utólag jutott eszembe, mi lett volna, ha nincs az a hajszál?!

hát pl nem hallgathatnám/nézhetném a Bálint házból Gerendást...élő közvetítésben

traccspartik

 órákig képesek voltunk a Bajcsy-Zsilinszky és a Szegedi u sarkán beszélgetni a gimiből hazafelé (pár méterre laktunk ama saroktől kb ugyanannyira...)

évekkel később láttam két gimista tanitványomat, ugyanott, ugyanúgy. (csak megértőn mosolyogtam rajtuk:) van, ami nem változik...

ma a menzán látok két nőt, akik dumálnak kint az elválás előtt, pedig esik az eső rájuk

miről tudtunk, miről tudnak olyan elméélyülten bszeélni?! ki tudja...

OREGSÉG, EGYEDÜLLÉT, MAGÁNY 2009 DEC 2

 .2009 dec 2

az egyik délután amikor eléggé egyedül éreztem magam, magányosnak és öregnek is... - hű ez így, leírva-kimondva nagyon rosszul hangzik, le is húzom, és biztos, hogy nem is fogalmaznék magamnak, magamról soha így, magamról másnak még annyira se!... viszont ez utólag így lett manipulálva, ugyanis azon a bizonyos délutánon, amikor...stb... lásd fent :) .... épp egy rádió volt hivatva elűzni fentieket vagy valami ahhoz hasonlót, pont ilyen címmel kezdett el beszélni egy mindentudó, idősebb (feltehetően nem magányos férfihez tartozó) hang, tanácsokat adott azoknak, akik így érzik magukat, hogyne..., mégse, vagy ha mégis, akkor se annyira... eleve azzal kezdte, amit tudunk mindannyian - hogy az egyedüllét és magányosság nem ugyanazt jelentik, (ilyen értelemben különösképp nincs összefüggésük az öregséggel!) persze adós maradt a teljes kifejtéssel (irodalma viszont, szépirodalmi is, e témának óriási, 20-as éveimben foglalkoztam is vele eleget, olyannyira , hogy első szakdolgozati tervem épp Dosztojevszkij magányos emberei problematikájához kapcsolódott volna - csak aztán tanárom - pszichológiai érzékkel- óvott ettől a témától, magától Dosztojevszkijtől, nehogy túlságosan személyesen érintsen(?) (Tutycsev ártatlan (táj)liráját ajánlotta helyette - de aztán egy másik tárgynál, tanárnál, és Kosztolányinál kötöttem ki... "óh, mily sekély a mélység...és míly mély a sekélység..." de én azt mondom , hogy idősebb korban ezek a fogalmak egyedüllét, magány - akármelyiket preferáljuk szóhasználatban - egész másképp jönnek elő...,s semmiképp sem elvont fogalmakként ... egy fiatal bármennyire is mélyen érzi a magányt, sokkal több abban a büszkén, önként vállalt, mint a sorshelyzete által kiváltott és kellemetlen szituáció; csak 20 évesen mindent olyan mélyen át tudunk élni! (nekem a legdekadensebb, legkeserűbb gondolataim ehhez az ifjú évemhez kapcsolódtak épp - a ma felől nézve teljesen indokolatlanul) nos a rádióból ez az idősebb de nyugtató hang azt fejtegette,elég gyakorlatiasan, hogy idős korban a feleslegességérzés , ami ránk telepedhet, a "nincs rám szükség" érzete...,plusz még a "hogy nézek ki, mit mondanak rám az utódok" szégyenkezős érzete..., amiből aztán (további) visszahúzódás lehet. nahát, ezt ne tegyük! mondja, illetve, hogy (és itt olyan egyszerű szavakkal de mégiscsak egy spirituális alapigazság hangzott el): az ember sosincs egyedül, mert önmagunkkal mindig együtt vagyunk. (gondolkodó, - hozzáteszem: tudatos - lényekként, tehát segíteni is tudunk mi magunkon (segits magadon, Isten is megsegit...), és bizony járjunk csak emelt fővel, biztonságérzettel (mozogjunk, olvassunk, járjunk klubokba, találkozzunk kortársakkal, de figyeljünk a következő nemzedékekre is, figyelve arra is, hogy jó kapcsolatunk legyen a a fiatalabbakkal.. és: nem megsértődni! ha meg is bántnak amit el kell felejteni, az a kisebbrendűségi érzés .......... DE HÁT MI OKUNK IS LENNE RÁ? UGYE?! :) .......... Meg hogy is lennénk, "egyedül", mikor - és ezt is bemondták a rádióműsor végén - 3 millióan vagyunk 60 éven felüliek! (valamikor a 3 millió koldus országa voltunk...)

aliz2. :: 2009. dec. 2. 12:04 :: 3 komment ::

Címkék: elmelkedes, emlekezes, irodalom, mult, oregseg, radiomusor

hanuka (2.) Makón!!!!

 ritka élmény

neológ istentisztelet az ortodox templomban (mivel hogy neológ már nincs, bár oda is (a helyére, az emlékjelhez) elmentünk utána a 2. hanukai gyertyát meggyújtani

a mindenre figyelő szegedi vallási vezető Kendrusz Attila lepett meg bennünket... szép énekével (még zongorista is volt!)  

és egy nagyon kedves mesével...

az emlékjelnél is égnek a gyertyák

élő felvétel is készült (csak nem tudom megosztani), a makói televizió is felvett mindent ...majd januárban le is adja a teljes anyagot

ime fent pár fotó a melengető eseményről (bár olyan hideg volt , hogy még a zsinagógában is kesztyűt húztam, kint meg a maszkot a hideg ellen...)