hát persze hogy elmegyek Mezei Józsi és zenészhallgató társa közös koncertjére Szecsődi hegedűtanárukkal (ki zongorán kísér és összeköt) - vizsgájuk előtt
nem vagyunk túl sokan, zeneérdeklődők
én oldalra húzódom (szokás szerint), de tán túlságosan is , mert majdnem háttal állnak nekem a hegedűsök, de hallok...
s gyönyörűségeket.. még az elsős kislány is gyönyörű tónusban játszik (egy dallamos etüdfélében van csak két-három nem túl jó fülemet sértő melléfogása,. de hát kettősfogásoknál megesik)
"Józsi " meg hozza a szokott magas szintet (mintha kicsit legfogyott volna, sötét öltönyében.). (jaj, azok a megerőltető elméleti vizsgák!)
Bach e dúr gyors , csuklófárasztó szólódarabja után láthatóan ki is fulladt...
Valami modern darabba kezdenek a kislány és tanára... látom a kottát a zongora tartón, vastag, még sok van hátra
én meg nagyon furán érzem magam hirtelenjében, lüktet a szám, az alsó ajkam és nem akarja abbahagyni, telnek a percek, fogynak a hangok(?) de az ajaklüktetés nem múlik, mi lehet ez? amikor beléptem a terembe kettőt is nyillalt (áramütésszerűen a fejem bal oldalt ). de ez szokott, időnként, ezt már kénytelen-kelletlen de megszoktam, de ilyen ajaklüktetésem még sose volt. Valami keringési zavar lehet? nézem a kotta füzetet még sok lejátszandó lap van, igy hát felállok és óvatosan ridikülöm, meg a kulcs-csomóm a széken hagyva csendben kisomfordálok a teremből a folyosóra... nem múlik a lüktetés, visszaintek a hátul álló könyvtárosnak, segítségért, kapok is tőle egy pohár vizet a konyhában, ami jólesik, de nem múlik el, sehogy se múlik el, később a könyvtárigazgató váltja, ő is ad egy pohár vizet. változás nincs . 5 óra körül jönnek a konyhán át a műzli klubosok (megint elfelejtettem, hogy ma van, a koncertig egy órácskát a másfélből pedig ott tölthettem volna) ajánlják, hogy menjek be a vezetőjükhöz, vezetőnkhoz, még bent van... megnézi a pulzusom. magas, (még szép ..ennyi izgalommal.) Azt tanácsolja, csak felet vegyek be a (kézreszketés elleni) razagilinból, mert arra is gyanakszunk, amit renitens módon orvosi tiltás ellenére reggel csak bevettem... a remotiv -amivel antagonista - nem ürülhetett ki a szervezetemből, ha sokáig szedtem(?) Áh, el mindenfajta gyógyszerrel! - gondolom.... de az ajkam még mindig, megállás nélkül lüktet. Hirtelen csendre figyelek fel, mi lehet az oka. Hát vége lett a koncertnek, ezek szerint már legalább fél órája lüktet az ajkam - megállás nélkül.
bemegyünk a terembe, ott árválkodik a táskám a kulcs-csomóval, mondják, lent jobb a levegő s még van idő a 6os zárásig...a liftnél összefutok SZ Zsuzsa főnök asszonnyal, Sopánkodunk a helyzetemen, Ő is felajánlja hogy kocsin hazavisz, de őt is visszautasítom, van nekem biciklim meg lábam h. I... meg mindentől jobban irtózok, mint hogy egyedül legyek otthon) Aztán merészen gondolok egyet, s témát váltok, hátha sikerül elterelni a figyelmem. Most nem irok arról mi volt a más téma ( de fontos és jó kimenetelű!!!) és lássatok csodát: az ajaklüktetés is elmúlt. A liftben lefelé már nem lüktetett... Még elmesélte Zs. hogy valahol találkozott a nevemmel, mikor hegedűelőadásom volt... (hát igen, én is hegedültem... valaha) (akkor még nem reszketett a kezem)
még azt is elmeséltem, hogy mikor egyszer a volt hegedűtanárommal Rátky PISTA BÁCSIVAL JÁTSZOTTUK BACH KETTŐS VERSENYÉT a kultúrházban- A SZINFALAK MÖGÖTT LÖWINGER MIKSA NAGYAPÁM NEVÉRE LETTEM FIGYELMES, ÉS AKKOR DERÜLT KI SZÁMOIMRA - A KERI JUBUILEUMI ÜNNEPSÉGÉN, egy szereplőként, HOGY AZÉRT EMLITETTÉK MEG A NAGYAPA NEVÉT, mert Ő ALAPOTOTTA AZ ISKOLÁT... erről se beszéltek otthon soha... de lám ilyenen a "véletlenek"...
lent épp jönnek a hegedűs Józsi, hozzátartozók, J. kedvesen sütivel kínál, de egyelőre nem akarom igénybe venni a szám. Örülök hogy nyugton van , lett....
s még vásárolni is kell rohanni, útközben bemegyek a Gyöngy cukimba , s már bent jut eszembe, hogy elrohant az idő, mindjárt zárhatnak, 6-kor,de még van kilenc perc,, meg is kapom a kapszulás kávém, pohár vizzel, s mennék ki kb egy perccel 6 előtt, mikor ismerős lép be az ajtón, fiával, fagyiért...hát az én (tegnap látott, és vele kicsit összekapott) neurológusom. Leküzdve ezt-azt odaléptem hozzá beszámolni esetemről, hogy renitens módon bevettem a razagilint , bár mondta, tegnap, hogy ne...s hogy jártam.. ezzel a fránya ajaklüktetéssel - kedves volt és empatikus, mosolygott: .idegesség... de ne szedjem tényleg a razagilint, semmit. És tényleg higgyem már el hogy nincs Parkinson kórom! (a kézremegéssel meg nm fogok hát törődni, nyugalomban nincs is, ahogy a P kórosoknak) Ez a találkozás is egy szerencsés "véletlen" volt
jót bevásároltam.
azóta se lüktet az ajkam (3 napja) s nem is tudom pontosan, hogy mitől volt
vissza ne jöjjön!
"Leküzdve ezt-azt..." Ezt a pár szót nagyon értem, én is szoktam leküzdeni ezt-azt. Régebben egyáltalán nem mert bátor lenni, mostanában javul már a helyzet.
VálaszTörlés"... hátha sikerül elterelni a figyelmem". Ez jó.
Láttam, hogy egy nagy tömegrendezvényen valakire rájött a pánikroham, és mentőt kellett hívni. A zene szólt, a mentős elkezedett táncolni vele, és minden baj elmúlt. Láttam a videót, és a hölgy mosolyát is a végén.:) Működhet a figyelemelterelés bizonyos esetekben.
azt a pár szót utólag irtam be! (kérésféle volt, amit kimondani se kellett ,teljesült) :) igen, bátornak kell lenni! :) tudatos volt az elterelés és tökéletesen hatott! :) (de nem hiszem, hogy nekem pánikrohamom volt, de tény hogy ideges lettem attól az ajak remegéstől, ördögi körbe esve)
Törlésajaj két dolog miatt is elnézést:
Törlés1. átnézés nélköül tettem fel a szöveget, már késő volt, most javitgattam át--
2. s vettem észre, hogy a "leküzdve ezt-azt" pár szó másra vonatkozott, a doktornőre (ami az előtte való napi események miatt érthető is, de hát neki is lehet rossz napja...fő hogy barátságban váltunk el, újra)
Én sem azt írtam, hogy neked volt pánikrohamod, hanem annak a hölgynek, akiről írtam. Ha te most nem javítasz ki, nekem eszembe sem jutott volna mikor írtam, hogy neked esetleg az lehetett. Fel sem merült bennem.
TörlésÉn arról írtam a "leküzdéssel" kapcsolatban, hogy önmagunkat kell legyőzni, hogy egyáltalán megszólítsunk valakit, akit a munkahelyéről ismerünk, de akkor éppen nem ott van. Tehát a szabadidejében zavarjuk, meg, amit ugye, mi sem igazán szeretnénk. Kell a pihenés!
Bátorság kell, ahhoz, hogy odamenjünk hozzá. Mármint részemről kell, de ez én vagyok. Mindenesetre kedves volt veled, és ez szimpatikussá tette nekem.
Ha te nem úgy értetted, ahogy én most leírtam, akkor megint magamból indultam ki, és nem úgy, ahogy te gondoltad.
Az, hogy másképp szedted a gyógyszert, mint ahogy felírta, nem kifejezetten jó, de a te döntésed volt. Én egyszer egyet abbahagytam ( nem kellett volna), és kikaptam. Egy mondat volt részéről, és nem is bántó, de hallgathattam a véleményét.:) Igaza volt, a gyógyszer önkéntes abbahagyása után rosszabb lett az állapotom.
Én most ennyit írtam kiegészítésként, nem tudtam másképp és jobban leírni.
Hosszú lettem, bocs'.Türelmed kérem az olvasásomhoz.
Gondooltam, h nem gondoltad, h panikrohamom vokt!
TörlésElnezest is kértem a zavarasert. Elnézte;)
Az a gyógyszerügy?sokkal bonyolultabb volt!!!
Kösz, h részletesen válaszoltál!
Jó, hogy elmúlt, és az is jó, hogy nagy valószínűséggel attól volt, amire gondoltál.
VálaszTörlésBizony jó. Nagy megkönnyebbülés. (Bar utana lanyom mondta, h nem tetszenek neki a kül. rosszulleteim. Hát, nekem se!) Agyszerre gondolsz okként?
TörlésIgen, a gyógyszerre, ami feltehetőleg összeütközött azzal a másik gyógyszerrel.
TörlésRemelem hogy ez volt az ok. Mert a gyszert kidobtam ;)
VálaszTörlés