instán:
a teljes versa Jeeeelenkorban
Amikor felnőttünk A minket elválasztó törésvonalak idővel folyómederré szélesednek. tudjuk, miket hordott közénk a viz sodrása Az elharapott mondatok, a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek: csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk a másikat, az utca túloldalára fordulunk, kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk. A kamaszok feltétel nélküli bizalma már nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk, hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit. Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk, hogy nem kell mindent tudni akarni. Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról: mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése