ülök az aug 20-i ünnepségen helyemen, szünet van, vége az ünnepi műsor hivatalos részének, kis szünet és kezdődik a tűzijáték előtti Mága Jennifer koncert, várakozunk a szinpad átrendezése miatt, közben némileg ki is cserélődik a közönség
a szomszédos kiüresedő sorokba kedves (tényleg az!) (nálam is idősebb vagy kétévvel) ismerősöm ül, elé meg a lánya, unokájával. Ki látógatóban lehet itt, külföldről...ahol különben laknak
három generáció, a negyedik közbülső, a kilány anyja Ö lányom kortársa)csak azért nem lehet itt, mert van egy kisebb gyerek is, akivel otthon maradhatott.. késő van már neki)
a nagymama feláll, s mobilján fotózni készül az unokát, a dédmama ösztönösen , kedvesen a dédunoka mellé rakja arcát, de a nagymama egy határozott, elhárító mozdulattal elutasítja, csak az unokáját akarja fotózni, egyedül.
várom, hogy majd a következőkben a dédmama is ráfér egy képre, de nincs több fotó...
hiába várom... elszomorodom...
az a kedves dédmama és dédunoka kép elszállt örökre...
***
azért szerencsére láttam később a napokban készült felvételt , ahol ott mosolyog a dédmami is dédunokájával ölében lánya, unokája és egy még kisebb dédunoka társaságában
megnyugodott háborgó lelkem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése