Mikor odajött hozzám a zsinagógában a makói zsidóság történetéről folytatott beszélgetés után néhány szarvasi "múltkutató" táborozó zsidó gyerek, és mondták, hogy az ő nagyanyjuk, nagyapjuk is holokauszt túlélő , összefacsarodott a szivem
szegény, ártatlan gyerekek, mekkora teherrel kell élniük/!
Túl sok már az emlékezés, ami csak erősiti a történteket
Lányom azt mondta, mindennek ideje van, az emlékezésnek és a felejtésnek is
De szerintem épp a többéves mély hallgatás és eltitkolás reakciója lehet ez a mostani túlemlékezés...
De mégis, én is azt hiszem, lassan ideje lesz a felejtésnek is...
(mikor már nem leszünk, holokauszttúlelő nagyszülők - valószinű mi emlékeztetünk még, puszta létünkkel is! Mi vagyunk az emlék...De már nem sokáig)
Erika Siegfried-Tompson
VálaszTörlésIgen, teljesen igazad van, egyik végletből (titkolás, tagadás) a másikba (túlemlékezés). Bár amikor a kötelező tananyag tele nácikkal, muszáj valahogy kompenzálni. Maradjatok csak még, kell a jelenlétetek 🙂🥰🤗