Azt hiszem megtettem, mi tehető, mit tudtam, ami futotta (egyre fogyó) erőmből.
Nem lázadozom már önmagam ellen, bár meg se adom magam - azaz magamnak igen, bár még mindig vannak terveim,,,,)
Mindennek igy kellett lennie
Látom a végét, s ami aztén jön, azt is...
Belesimulok a feledésbe. Én is "voltam" leszek,..
De a lényeg, hogy van után(am)
Van lányom, unokám, ők továbbviszik...ha nem is azt, amit én csinéktam,, ha nem is tudják, de ők, engem is!
Jó utat nekik!
S adják tovább...adjanak tovább.
Ahogy én is tettem..
Nincs ennél fontosabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése