ezt találtam (persze miközben mást kerestem):
"...Európában a tehetség fogalma teljesen fals értékelést teremtett. Nem maga a tehet ség fogalma a rossz, hanem hogy ez a hamis individualitáson nyugszik, amelynek alapján az emberek itt azt hiszik, a tehetség kiváltság, és ezért kiváltságos helyzet jár nekik, és a tehetség több és magasabb. A tehetség kivétel. Az õskorral és Kelettel foglalkozva megértettem (így a haszidoknál is!), hogy ez a tehetség vásár, és életünk rendjét aláássa és tönkreteszi. Nem tehetségre van szükségem, hanem arra, hogy normális ember legyek. Amióta ezt tudom, és egyre biztosabban tudom (nem különbözni a többitõl, nem versenyben lenni, nem privilégiumokra igényt tartani, nem kiválni, nem a teljesítményért élni stb.), életem súlypontja a renormalizáció, az élet és az ember normális állapotának helyreállítása – a kezdeti ember, a valódi ember, akibõl példa Európában nincs, mert itt csak mutatványok vannak, zsenik vannak, de nincs normális ember, és így az életnek nincs normalitása. Tévedésed az, hogy azt hiszed, azt, amit akarsz, csak tehetséggel éred el. Ezért van abban, amikor azt mondod, „középszerû” – rezignáció. Ellenkezõleg. Helyes érzékkel és igazi komolysággal minden tehetségen túllép tél, és – ha nem is tudatosan – a normális életet akarod magadban realizálni, azt, ami ért egyedül érdemes erõfeszítést tenni. Semmi mutatvány! Semmi különbözés. Egyszerûség, világosság, kevés beszéd, semmi lárma, semmi feltûnés, csak semmi kiváltság! Mert amit Kelet tanít, az ez. Az emberi történet és társadalom õrületébõl felébredni és normálissá lenni."
"Túl sokat tévelyegtem a tehetség labirintusában ahhoz, hogy ennek igazságát ma és most már biztosan tudjam."
(részlet Hamvas Béla egyik leveléből)
aliz2. :: 2009. okt. 14. 22:55 :: 4 komment
gedi nap"-om van megint, lyány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése