hiába - a hires londoni orvosprofesszor -nekem csak Peti maradt (bár negyedikes nagyfiú volt a gimiben , mikor én még csak kis elsős)....
de most is ugyanazokat a gesztusokat látom körülötte, mint gimnazistaként... hiába...
s ráadásul nem is a legkellemesebb emlékek furakodnak föl bennem...
tán a legbántóbb az volt, mikor utaztunk iskolai kirándulásra...
és lerobbanva, (tengelytörés) egy éjszakát a szegedi állomáson töltöttünk, engem elnyomott az álom a kofferomon feküdve, persze nyitott szájjal, mibe a kedves Peti citromot csepegtetett... s óriási röhögésre ébredhettem fölöttem-körülöttem....
Az a bizonyos kirándulás, de itt már Szigetváron vagyunk, s én nem is vagyok a képen, mivel én csináltam) Péter, ha jól látom-sejtem, bal szélen, fehér ing sötét rövid nadrág) (1958. július 19.)
ja és még egy: anyu nagyon haragudott rá, E néni betegségével-halálával kapcsolatban, valamire megkérhette (ő akkor már orvosféle volt bár nem egészen...62-ben még csak negyed éves.. . s nem telesitette, igy E néni halálával kapcsolatban mindig ő jutott eszembe s amit elmulaszthatott,Anyu nem részletezte, de nagyon mély volt benne - a különben rá nem jellemző- rosszallás! ez is most eszembe jutott, meg az is hogy korboncnok volt...s látom most is igy definiálják a foglakozását neuroPATOLÓGUS...tán az élethez nincs igazén affinitása(?) bár ez is érthető...lenne...
és van még egy esetem vele, (kiadatlan regényemben megirtam)de arról majd máskor...talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése