ez egy "mozgalom" "plakátja, itt találtam a felhívást rá a freeblogon, ebben a blogban:
http://xaxofon.freeblog.hu/archives/2008/08/15/Blog_Action_Day_2008/
s mivel olyan keveset tehet az ember a szegénység ellen, a szegényekért, gondoltam, pár szót én is írok, még ha nehezemre is esik, mint minden, ami elkeserítő, negatív - amiről meg is fogadtam, hogy nem írok, mert nem akarom a "rosszat" erősíteni - az írással sem
úgyhogy, ha teljesen hű akarnék lenni ehhez az eredeti elképzeléshez, akkor most egy utópiát kellene ideírnom, amiben nincs szegénység, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint mostanság, ahol nincsenek hajléktalanok, ahol nyugodtan lemehetsz egy aluljáróba anélkül, hogy el kéne elfordítani a fejed a fal tövében meghúzódó rongyokba csomagolt alvó emberektől , és nem kell visszahúzodnod amikor leviszed a napi szemetet a konténerbe, hogy ne ütközz a szemétbe kotorászó emberekbe, hanem majd este vidd ki azt a csomagot, amibe számodra használhatatlan dolgokat teszel, de amit ők még használhatnak - de nem akarod őket megalázni, és emlékszel is rá, őseid tanításából, hogy az az igazi adakozás, ha nem tudja, akinek adod, de te se tudod, hogy kinek adod... "de adhatsz-é mindenik szűkölködőnek"..., és szégyenkezel..., pedig te se vagy gazdag, és eszedbe is jut, hogy amikor egyszer karácsony előtt vitted a gyűjtőhelyre az összeszedett ruhaféléket, rád szólt a már ott ácsorgó tömeg, hogy állj csak a sor végére, és szégyenkezve magyarázkodtál, hogy nem vinni akarsz, hanem hoztál, nekik...
és eszembejut, hogy nem is olyan rég látok hajléktalanokat, és guberálókat, körülöttem, nap mint nap
hogy volt idő , nem is olyan rég, amikor nem láttam ennyi szegény embert, igaz ennyi gazdagról se tudtam...
és jut eszembe, amikor - 45 éve - Nizzában, a nagybátyám kimutatott az ablak mögül egy padra, és azt mondta, ott van valakinek a "lakása", ott alszik , és én egyszerűen nem értettem, hogy miről beszél - most már értem...
Nizzában nyár volt,... de itt hova mennek a hajléktalanok, ha leesik a hó...?
és vajon, Somlai Margit, a Cseh Tamás által énekelt dal kukában guberáló tanárnője megtalálta-e már a talált fél pár kesztű párját?*
-------------------------------------------------
*SOMLAI MARGIT
Somlai
Margitot láttam én piacon guberálva,
Õsz kicsi kontya úgy
feszült, mint rég az iskolába.
Láttam ott Somlai Margitot
lila eres kezével
Szemétben turkálni, s bújtam ott, ne
legyen övé a szégyen.
Bújtam
a földbe, bódé mögébe,
Vén Margit néni, ne láss meg
soha.
Somlai Margit, mit guberálsz itt?
Tán azt a szót, hogy … hogy iskola?
Oxfordi
diplomás Somlai, latin-angol tanárnõ,
Öt nyelven tudta
mondani azt a szót, hogy teremtõ.
S nyolcvanöt éves kézzel
ott ügyesen túrt szemétben,
A teremtõ éppen nem figyelt,
õhelyette is néztem.
Bújtam
a földbe, bódé mögébe,
Somlai Margit, nem én,
Nem én
teremtem, nincs hozzá kedvem,
Ezt a világot, nem én.
Somlai
Margit, láttam én, talált egy fél pár kesztyût,
És vele
örültem lesben ott, hogy a teremtõ enyhült.
Bújtomban
szurkoltam: Istenem, Istenem és teremtõm,
A kesztyû párját
lelje meg, segíts a vén tanárnõn.
Ultima
ora non datur secunda,
A kesztyû párját lelje meg,
Add a
kezébe teremtõm végre,
A végén még más találja meg.
Mivelhogy
volt ott rengeteg
Szemétben túró pára,
S minden bódé
mögé bebújt
Mindnek egy tanítványa.
Piacon
járva láttam ezt,
Láttam, és jól megnéztem,
Úgy
mondtam el most, úgy, ahogy
Volt is ez voltaképpen.
---
aliz2. :: 2008. okt. 15. 23:27 :: 7 komment :: Címkék: blog, blogiras, elmelkedes
Nizzában nyár volt,... de itt hova mennek a hajléktalanok, ha leesik a hó...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése