emlékszem, egyszer Bécsben bementünk egy férfiruha szaküzletbe nagybátyámmal. Ott nagyon megtetszett neki egy zakó. Már szinte meg is vette volna, ha nem említem meg, hogy otthon mintha egy ugyanilyen zakója lenne a szekrényben. Megtorpant, elkomolyodott, majd elnevette magát: tényleg! És letette a zakót.
S hogy ez miért is jutott eszembe most?
Vettem nemrég egy barna táskát. Remek, elég nagy, s tele van rekeszekkel. Még szép is a maga módján.
S ahogy ma nézegetem, eszembe villan:
Volt nekem egy ugyanilyen táskám... (vagy van is valahol még? bár biztos használhatatlanul kopott állapotban)
***
Mert mindig ugyanaz tetszik.
Mindig ugyanazt szeretjük.
Mindig ugyanazt vesszük.
Mindig ismételünk.
T.L.Mert vegig azok vagyunk akiknek szulettunk. Ezt jol tudom, a kulsomtol eltekintve sosem multam el 16 eves. (Tehat vegig eretlen maradtam...)
VálaszTörlés
Törlésazért nem mindenben (de maradtunk am/kik voltunk. s ez jó)
P.G: hogy ez mennyire igaz! Én nagyjából követem a divatot, nagyon nagyjából. A legjobban mindig a fekete fehérben érzem magam.
VálaszTörlésG.I. Én cipővel jártam igy
VálaszTörlésha töröm a fejem, biztos én is találok mást is 🙂
TörlésZ.N. Igen!
VálaszTörlésL.T. Ez csak a Feri lehetett...
VálaszTörlésJaj, dehogyis, GONDA LACI bácsi! (Bécs!)
TörlésJ.B.É.Mindentől függetlenül nagyon szép és praktikusak látszó ez a táska. A formája, a színe nagyon tetszik.
VálaszTörlésKatalin Keresztesi
VálaszTörlés......ha mindig önmagunkat adjuk.
Gonda Julia
ezek öszötönös , tudatalatti dolgok! nem kell "adni", magától van 🙂 (egyébként meg ki mást is "adnék"?! 🙂
Katalin Keresztesi
Én is erre gondoltam, csak így sikerült megfogalmaznom. 🙂
Gonda Julia
ez evidencia, szerintem! (számomra legalább is: