ülök a posta közeli padon, méla csöndben
távolról madarakat hallani
majd jön két lány, szinte masirozva, s egyikük maszkban ugyan, de valami rapszöveget harsog. igen, veszettül ordit. skandálva. szinte jajveszékel.
a mellettem levő padra ülnek
miért ordit - kérdem - azt hittem ég egy ház---
nem, csak a kutyája - feleli röhögve -hm
pár pillanatnyi csend után újra kezdi, előbb halkan, majd crescendo, erősödve, a fortissimot már nem várom meg. odébb állok. mondom is. a másik lány némileg együttérez, de hiába csititgatja ordibáló batátnőjét
az őrület határán vagyunk (?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése