fél 10 előtt csöng a telefonom, lányom hiv, meg is ijedek, mi lehet, nem szhokott, legfeljebb irni ehgy néma smst...
nehezen kezdi
és közben hallom unokám felháborodott hangját
s ő mondja is , hogy amikor meghallotta az anyjától, hogy nem megyek, pedig már beoltottak,másodszor is, nagyon feldühödött..
,mert már nagyon meg szeretne ölelni, meg megmutatni a videojátékait meg a plüsseit...
hát én is feldühödtem lányomra, hogy miért fogalmaz mindig ilyen végletesen!
majd megyek, ha a helyzet olyan lesz!
talán sikerült megnyugtatni unokámat,
s majd videon megmutatom a kis bárány plüsst amit vettem neki húsvétra...meg megnézni az ajánlott filmjét, a Dórát, s arról beszélgetni...
ne legyek mér stokcholm szindrómás ?
de az vagyok már kezdettől tudom is
hét harcoljak ellene . mondja lányom
hát könnyű azt mondani
jelenleg meg Stockholm véd!
engem is meg őket is!!!!
(hiszen az oltások ellenére vagyunk sose látott felszálló ágban)
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése