2019. szeptember 16., hétfő

séta a marosban


sétálunk a marosban
keringünk összevissza
kicsit megzavarodva
nem tudván mire vélni
milyen alacsony
közben fürdeni tilos
hát az is
bokáig érő vzben
lehetetlen dolog
marad a séta

***

gyönyörű koraőszi nap van
szeptember tizenöt
örökidő

ülök a parton
mig le nem megy
a nap

sokáig marad


***

75 éve
járok a marosra
de még nem volt ilyen

olyan mint egy újjászületés
tiszta s kicsi a viz
homok a lábam alatt
új élet köszöntelek

ez a kép már elkísér
míg csak élek





3 megjegyzés:

  1. Szöveg és képek teljes és szép összhangja!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fantasztikus élmény (volt)

      egyébként képzeld, verssel ÉS rajzzal (kollázs? kalligrammféle?) is kisérletezek, csak az még nem publikus, a rajzokkal kicsit kinlódós)

      Törlés
    2. Életkorunk egyik előnye, hogy mivel nincs vesztenivalónk - se vesztegetni való időnk - egyre több dolgot próbálhatunk ki, saját kedvtelésünkre! Kellemes kísérletezést neked is!

      Törlés